Színházi szünnapra és két beteg kollégám helyettesítésére készültem a mai estén, de nem így lett: láttam a hetedik Don Giovanni-t is. (Az eddigi előadásokat elemző bejegyzés itt található, tovább fog frissülni, ez most csak a mai estének szóló nyomhagyás.)
Don Giovanni és Leporello: Szemerédy Károly és Cser Krisztián - fotó: Berecz Valter
Az Opera zenekara, énekkara és díszítői már harmadik napja sztrájkolnak, ennek következtében kedden egy részben zongorás, részben zenekaros előadást láthattunk, amelyben a férfikart is hiányolhattuk az előadás első órájában. Azóta keményedtek a viszonyok.
Míg kedden meglehetősen tele nézőtér előtt ment le az előadás, tegnap már többen nem vállalták az énekkart is nélkülöző Hunyadi-keresztmetszetet.
A Don Giovanni díszlet megmaradt mára is, ebben balett-előadást logikus módon nem tarthattak, így ma műsorváltozás volt, és a Mayerling helyett egy plusz Don Giovanni-t tűztek ki, most már "csak" zongorakísérettel.
A változásról e-mailben a jegytulajdonosokat kora délután értesítették, és láthatóan sokan éltek is a visszaváltás lehetőségével online, ennek köszönhetően kevés embert láthattam lézengeni az esti előadás előtt az előcsarnokban. Jelen volt azért egy iskolai osztály is (most már bánom, hogy nem ismerkedtem össze legalább néhány gyerekkel szokásomhoz híven), de a közönség minimum kétharmada külföldiekből állt, akik feltehetően az épület miatt jöhettek elsősorban, nekik talán mindegy lehetett, hogy balett vagy opera. (A szünetben túl sokan nem mentek el, úgy tűnik, hogy szerethették az előadást ők is.)
Szívszorító élmény volt egy ennyire csendes nézőtéren lenni, és még szomorúbb ránézni az üres árokra. Nagyon drukkolok a zenekarnak (és az énekkarnak is persze), hogy jól jöjjenek ki ebből az áldatlan helyzetből – a sztrájk hatására most átérezhetjük, hogy mennyire kellenek az előadásokhoz, ha valakinek ez eddig nem lett volna egyértelmű.
Rajna Martin az Ybl-hangversenyen - fotó: Berecz Valter
Azt hiszem, hogy hasonlóan érezhet Rajna Martin első karmester is, akinek ez most már a második „sztrájkos” Don Giovanni-ja. Ez a darab kellő kihívásokat rejt bonyolítás és plusz stressz nélkül is, és nagyon keserves élmény lehet egy karmesternek „csak” egy zongoristát és az énekeseket vezényelni és nézni maga körül az üres árkot, amely elnyeli az energiáit, és sehol egy brácsás…
A „csak egy zongorista” viszont bírta a kihívást (lapozó nélkül ezúttal), Jean Klára, aki korrepetitorként nyilván edzésben van, lejátszotta a teljes darabot. (Láttam a "kétzongorás" Kékszakállú-t játszani, de most ezzel feltehetően megdöntötte saját rekordját.) Mellette Rajna Martin igazi virtuózként continuózott fortepianón, azaz a recitativo részeket (amikor a szólisták énekelve beszélnek) egyedül kísérte, ahogy egyébként a korábbi, „normális” előadásokon is. Azaz nem az történt, hogy két zongorista felváltva játszott, hogy a másik addig pihenjen, ahogy azt néhányan már leírták, akik a környékén sem voltak az előadásnak.
Jean Klára képe a FB-oldaláról
Jean Klára egymaga helyettesítette a zenekart, mindent ő játszott, amelyet a jellemzően 36 tagú Mozart-zenekar szokott. (Ha csak 32 tagú, akkor annyi – pontosan nem számoltam össze, hány zenekari művész vett részt a Don Giovanni előadásán. Ha valaki megmondja, akkor pontosítom.)
Az előadás most is Ókovács Szilveszter tájékoztatásával kezdődött, aki aztán angolul is felolvasott egy rövid összegzést. Felajánlotta a jegyek visszaváltásának a lehetőségét, de nem sokan éltek ezzel az opcióval, mivel korábban a jegyszedők szinte mindenkit megkérdeztek, hogy tudják-e, hogy műsorváltozás volt. Aki bejött, az tudta, hogy milyen előadás lesz.
A közönség támogató volt. Az előadás végén ezúttal is megtapasztalhattuk, hogy kevés ember is hihetetlenül erősen tud lelkesedni: amikor a karmester és a zongorista bejött a tapsrendnél, sokak felálltak – teljesítményük előtt muszáj leborulni.
Zerlina: Brindás Boglárka fotó: Berecz Valter
Ami az énekeseket illeti: minden elismerést megérdemelnek, egészen beletették magukat ebbe az estébe is. A nehezítés doppingolásként hathatott rájuk. A hatalmas ovációval a közönség ezt az izzást hálálta meg, én pedig ezért írom meg halogatás nélkül ezt a laudációt. Különlegesen megterhelő lehet ez a feladat azon szólisták számára, akik ebben az időszakban egyszerre három produkcióban szerepelnek, hetek óta hatalmas fizikai és lelki igénybevételnek kitéve. Ma nemcsak a zenekar hiányával kellett megküzdeniük, hanem az énekkaréval is: kimaradt az előadásból a násznép mulatozása, Masettót nem kísérte senki, amikor bosszút akart volna állni, ahogy Zerlina lánykoszorúja is csak kétfős volt. Szinte mindenki került olyan színpadi helyzetbe ma este, amikor improvizálnia kellett, Rajna Martin karmester pedig – nyilván ahogy próbákon is – beénekelte a kórus részeit, hogy legalább végszavakat kapjanak a szólisták. Nagyon jó volt nézni, ahogy átélte az egész darabot, amelyet kívülről tudhat.
Elvira: Kele Brigitta fotó: Berecz Valter
Miután nekem ez nem az első, hanem a kilencedik Don Giovanni-élményem volt négy héten belül (a két főpróbával), nyilván másként láttam az estét, mint az, akinek nincs viszonyítási alapja. Még azokat a részeket sem untam, ahol eddig néha statikusnak éreztem az előadást; élveztem a szereplők leleményes újításait. (Kinek jutna eszébe egy páfrány levelére rágyújtani? - Ehhez kellett ez a szélsőségesen feszült helyzet is.) (Ha valaki kommentel, akkor megtudjuk, milyen volt annak, akinek ez volt az első élménye.)
Ugyan nagyon sikeresnek éreztem Rajna Martin, Jean Klára, Szemerédy Károly, Cser Krisztián, Tuznik Natália, Kele Brigitta, Brindás Boglárka, Szeleczki Artúr, Pataki Bence, Kiss András és a két további közreműködő énekesnő (??) közös produkcióját, de nyilván nem maradhat végleg ott az erdő a színpadon, és nem várható el ettől a csapattól, hogy minden este Don Giovanni-t énekeljen. Nagyon szeretném, ha nem amortizálnák le őket rövidtávon - ez a "fapados" megoldás nyilván sokat elvehetett a produkció szereplőitől, amit semmilyen taps sem adhat vissza. Megérdemeltek volna egy nyugodt sorozatot. Még van azért esély a "jó vég"-re.
Bízom benne, hogy mielőbb sikerül rendezni a viszonyokat az operaházi dolgozók és a nézők érdekében is, holnaptól már normálisan megtartható lesz a Hunyadi, a Mayerling, a Don Giovanni, valamint a húsvéti Máté-passió előadás is. 
A Kormányzó: Kiss András fotó: Berecz Valter
PS.1. Ja, igen, ami iránt mindenki leginkább érdeklődik, a büfé: ma már nem volt ingyenes pezsgő, néhány néző vásárolt csak, nem nagyon lehetett érdemes kinyitni se.
PS.2. Köszönetnyilvánítás: Rendkívül szerencsésnek érzem magam, hogy ezt az intim, szép előadást láthattam. Annak a művésznek pedig ezer hála , aki időben figyelmeztetett a műsorváltozásra. Ha csak tíz perccel később értesülök erről, már nem tudtam volna az esti munkámat lemondani, és nem lenne ez a nyomhagyás sem. Ennyire pici dolgokon is múlhatnak dolgok.
