Sok-e egy év és kilenc hónap csúszás egy előadás esetén? – Vidéken ennyi idő után már nincs is miről beszélni, szinte semmi nem megy át a következő évadra sem, 2016 márciusi vagy korábbi előadások közül pedig lehet, hogy egyetlen darab sem maradt műsoron országos viszonylatban, ha a fővárost leszámítjuk. Pesten persze a nagyobb közönség és a repertoár rendszer lehetővé teszi, hogy valaki ne siessen, gyakran eljut egy előadás a harmadik évadba, pláne akkor, ha havi kettőnél többet nem is tudott menni. Egyáltalán nem rendkívüli a 37. előadás elérése – pontosan ezért mertem a halogatást bevállalni. Máig.
A Szkéné és a Nézőművészeti KFt. előadása a csapat saját fejlesztésű darabjának tűnik. Valószínűleg a színlapon felsorolt írók (Dragomán György, Háy János, Tasnádi István, Vinnai András, Csányi Vilmos) szövegeiből mind kerültek bele részletek, de a szöveg oroszlánrészét tippem szerint a dramaturg Gyulay Eszter írhatta a részvevő színészek ötleteinek, improvizációinak felhasználásával. Ha még a szövegnél vagyunk, nem árt kiemelni, hogy az egyik szereplőhöz, aki egészen új a nézőművészetisek között, Molnár Gusztávhoz köthetőek a dalszövegek. Kitűnően illik a csapatba, aki nem ismeri őket, nem valószínű, hogy észlelné, hogy nem a társulat alapembere. (Molnár Gusztávot nemrég láttam A kaukázusi krétakörben, ez azonnal beugrott, mert tetszett, de a Szkénében A halottemberben, a Nehézben is nézhető, többek között.)
A cím az esztrád szóval játszik, amelyre a google keresője első találatnak (kislexikon.hu) ezt mondja: „rövid zene-, ének- és táncszámokból, ill. prózai művekből álló, rendszerint alkalmi jellegű színpadi egyveleg, melyre a mű és a közönség azonnali, intenzív kölcsönhatása jellemző.” Egy későbbi találat hozzáteszi, hogy ez a vasfüggöny mögötti országokban volt divatos, és ezt sem árt tudnunk, amikor beülünk rá. Vége van a régi szép időknek, vagy netán mégsem? Újra az esztrádok korát éljük? – ez az üzenet bőven benne van már a választásban is.
Valóban vegyes a műsor, vannak prózai jelenetek, énekszámok, sőt táncolni is látjuk a szereplőket (koreográfia: Bodor Johanna), a konferansziékban pedig a rendező Scherer Péter a mai életünkhez kötődő húsbavágó problémákról beszél. Az egyveleg eleve ironikus lesz a helyszíntől, a szereplőktől és persze a játékstílustól – nincs zenekar, látványos show-elemek (de találóak Kiss Julcsi jelmezei most is), mindössze a szokásos térben egy-két szék, asztalka. A szórakoztatás persze így is megvalósul, csak nagyon másként, mint általában. A színlap ezt előre is jelzi, nehogy valakinek kétségei legyenek, vagy utólag reklamáljon: „zenés alternatív társadalomkritika” a minősítése.
Az előadás minden mozzanatával a közéleti történésekre reagál, van benne szó aktuális kérdésekről – Sorosról, migránsokról, bulvár-hírekről, és láthatunk egy igazi magyar vetélkedőt is. Nem szoktam, de most a színlapról idézek, mert ezek nagyon találó részek:
„Nyomja a rádió, mondja a tévé, írja az újság, tudja a net.
Súgja egy boltos, inti egy rendőr, te meg éppen, hogy észre veszed.
Állít az egyik, cáfol a másik, titkos a titkos, unja anyád.
Érteni kéne, elmenni biztos, de akkor is ömlik majd ez rád….
ezt rád…”
/részlet az előadásból/
“Előadásunk egy zenés színházi kísérlet a világról alkotott benyomásaink alapján: a nézővel való aktív játék sok humorral, zenével és talán annál is több felkiáltó- és kérdőjellel.
A keretjátékban egy tipikus (?) kamionsofőrt látunk Kovács Krisztián elővezetésében, aki még további formákban is előjön, „még dorombol is”, és vele kapcsolatban elelmélkedhetünk, hogy a hajviseletünk mennyire sokat számít, egészen át lehet valakit formálni azáltal, hogy átfésüljük a haját.
A szpoilerezés veszélye ez esetben nagy, ez most nem a Hamlet, amit mindenki ismer, de azért megemlítem, hogy Katona László különösen elemében van a zenés-táncos szerepben, vele nagyon megnéznék egy operettet is – jutott eszembe. A romániai magyar szerepe is ráillik, ezen a ponton mintha mélyebbre is menne az előadás – és bár Molnár Gusztávról semmiféle háttértudásom nincs (azon túl, hogy nemrég majdnem láttam Kaposváron játszani, ahol több előadásban is benne van), de feltételezem, hogy ő viszont valóban szlovákiai magyar lehet. Az előadás folyamán több rövid reklámot is előad mindenféle számítógépes applikációkról, emlékezetes.
Az irónia sokat használ az előadásnak, átitat minden jelenetet és énekszámot is. Láthatunk például egy lakáshitel ügyintézést is szinte minden szereplő részvételével – akik között a még meg nem említett Parti Nóra és Mucsi Zoltán is ott volt. Jól esne mindkettejük nagy pillanatait felemlegetni, sokféle karaktert kapnak, míg végül az említett vetélkedő műsorvezetőiként lépnek elénk.
A műsor összeállítója nagyon figyelt, hogy jó ritmusban váltakozzon a zene és próza, illetve minden egyes fellépőnek legyenek hálás feladatai, szinte azonos súllyal érvényesülhetnek, senki nincs alárendelt helyzetben, és ez kevés előadásról mondható el.
Az előadásra vittem magammal 13 tanítványomat, akiktől egy héten belül remélhetőleg meg is érkeznek a visszajelzések – fogalmazások formájában. Miután ezek csak nekem szólnak, remélem, hogy ők majd kiélik magukat, és megteszik azt, ami egy nyilvános ajánló célzatú blogbejegyzésben nem tehető meg. Nekik nem kell figyelniük arra, hogy ne lőjenek le egy árva poént se…
Figyelmeztetés – 1.
Az előadás nyelvezetében rengeteg a káromkodás. Akit ez zavar, maradjon ettől távol. Ez most egy ilyen „tükröt tartunk a való életnek” – helyzet, szerintem egy csúnya szó sem hangzana el, ha senki nem használna ilyeneket.
Figyelmeztetés – 2.
Interaktív előadás, lesznek kiválasztott önkéntes nézők, hárman is. Aki nagyon nem szeretne még szóba se kerülni, az ne üljön az első sorba – a dolog megúszható. Én ott virítottam bátran a csodás MUCCI-pólómban, de meghagytak megfigyelői pozíciómban...
