Nagy siker volt A Zsidó Kutya novemberben a Spinozában – manapság bárhol ritka, hogy egyszerre kitűzhető öt előadás egy ismeretlen színészre és darabra és pillanatok alatt el is kapkodják a jegyeket. Ezúttal ez történt pedig, és aki lemaradt róla, annak jó hír, hogy az előadó, Adam Meir januárban három hétre visszatér és újból eljátssza, sőt néhány vidéki városba is ellátogat vele.
Az előadás 90 perces, szünet nélküli. Kivételesen nem a Spinoza megszokott életrajzi darabjai közé illeszkedik, most kitalált történettel tanítanak minket, amely történelmi tényekre alapul. Asher Kravitz bestsellerének alapján készült, és főhőse egy beszélő és emberi módon gondolkodó kutya. Egy kutya monológját hallgatjuk, aki nekünk meséli el hányattatásait, amelyek egy zsidó családnál kezdődtek a náci Németországban és Izraelben értek véget, átszenvedjük vele a világháborút is.
Yonatan Esterkin korábban héberül és angolul is megrendezte ugyanezt az előadást, és most Adam Meir kívánságára magyar nyelven is. A rendező online dolgozott a színésszel (ma már ez is lehetséges), akinek Cseicsner Otília dramaturg és Czeizel Gábor (a Spinoza állandó rendezője, akinek éppen előző nap láttam a Gábor Zsazsa életét feldolgozó előadását, ezúttal játékmesteri minőségben) segített a magyar viszonyokhoz igazítani a szöveget.
A rendezés csak a színészre alapoz, akit csak néhány tárgy (más előadásból is ismerős régi bőröndök) és bútor vesz körül, de ezek csak abban segítenek, hogy a XX. század közepére képzeljük magunkat.
Végig egy monológot hallunk, de az egyes szám első személyű mesélést gazdagítják azok a párbeszédek, amelyekben Adam Meir a partnereit is megszemélyesíti – kétségtelenül nagyon ügyesen, végig fenntartva érdeklődésünket. Annak ellenére, hogy a holokauszt és a szenvedés a központi téma, nagyon sok a vicces mondat, amelyek ügyesen vannak elhelyezve az előadásban, és oldják a feszültséget. Ez kifejezetten ránk is fér.
A színész mindvégig képes arra, hogy lekössön minket, így elfeledkezünk arról, hogy egymáshoz szorítva ülünk, a megszokottnál is zsúfoltabb nézőtéren - ez a hatalmas érdeklődés kellő ok lehetne sokkal több időpont kijelölésére, hogy mindenki elférhessen.
Jó, hogy Adam Meir visszajön, és valami azt súgja, hogy jövőre nem is egyszer fog ez megtörténni – szeretjük, ha mesélnek nekünk, és ez, hogy egy Magyarországon született, Izraelben felnőtt, de Los Angelesben dolgozó, így talán leginkább amerikainak mondható színészt láthatunk, aki életében most játszik először magyarul, ez triplán is érdekes.
Sok sikert kívánok neki és csapatának az újabb sorozatokhoz, legyen módja még nagyon sokszor kipróbálni magát magyar színpadokon.
PS. A fotók a Spinoza FB-oldaláról származnak, Véner Orsolya készítette őket.
