Érdekes élmény volt egykori tanárként, (szinte) csak felnőtt nézőtársak jelenlétében megnézni egy olyan előadást, amely egyértelműen középiskolások számára készült. Pont olyan, amilyeneket egykor én is meg szerettem rendelni a tanítványaim részére…
Az előadás a görög-perzsa háborúk egy apró kis epizódját használja fel, hogy a nézőket elgondolkodtassa, sőt állásfoglalásra késztesse. 60 percig ugyan kényelmesen nézhetjük a három játszó színészt, de aztán jönnie kell megbeszélésnek és a döntésnek, amelyet a való életben mindig igyekszünk halogatni.
Ez volt a Kenyértörés 55. előadása, kicsit több, mint két évvel a bemutató után. Rövid beszámoló és AJÁNLÓ:
Az előadás bárhol játszható – ez nem kis előnye -, a három színész néhány kellékkel akárhova elutazhat, egy asztalt csak sikerül keríteni helyben – más nem igen kell ahhoz, hogy az előadás megtörténhessen.
A Jurányi Ház eredetileg iskola volt és a Kultúrbrigádhoz tartozó 123-as labor is egy régi tágas tanterem. Negyvenen férnénk el ideálisan, jó esetben egy osztály és néhány egyéni néző - a 18h-s kezdés elsősorban a középiskolásoknak kedvezne, akik így a Jurányiból még távolabbi helyszínekre is vissza tudnának utazni a 90 perces program után. (A színészek ezúttal nem rohannak el azonnal, aki szeretne, még személyes kérdésekre is választ kaphat tőlük, ott lehet maradni kötetlen beszélgetésre is.)
A görög-perzsa háború első blikkre nem tűnik nagyon aktuálisnak, de ahogy elkezdődik az előadás, nagyon gyorsan sikerül asszociációs pontokat találni a felvetett alaphelyzet és a mi magyar valóságunk között. Háború is van, évek óta itt a szomszédban, csak szeretnénk erről elfeledkezni, de annyira nem megy…
Hasonlóképpen van ezzel az az özvegy ténoszi pékné, aki a perzsáktól veszi a gabonát (Athén nem szállít, talán mert neki sincs elég), és alapérdeke lenne, ha a sziget a semlegességét meg tudná tartani. Fia viszont a görög szövetségeseket támogatná…
A történetet nem írom le, nem szívesen szpoilerezném le se a történelmi tényeken alapuló cselekmény fordulatait, sem a mondanivalót. A lényeg az, hogy egy vájlinggal, egy adag kelt tésztával és egy sodrófával lehet igazi színházat csinálni. (Látványtervező: Zubor Kata, zeneszerző: Horváth Szabolcs) A szemünk láttára marcangolnak szét egy kenyeret – nem esik jól a látvány, de megértjük, hogy miről van szó…
Fábián Péter, a darab írója és rendezője megteremtette a határhelyzetet, amelyben lehetetlen jól dönteni, a színészek pedig eljátsszanak egy-egy olyan figurát, akiknek ez a döntés a megalkuvás és a lázadás között láthatóan mégis sikerül.
Különleges élmény azt látni, hogy ez a „mindenmentes” helyzet mégis elég jó ahhoz, hogy megszülessen a varázslat, pontosabban a színészek átváltozása. Feuer Yvette-t képesek vagyunk tényleg ténoszi péknének látni, Csányi Dávidnak pedig elhisszük, hogy most azonnal valóban elindul Szalamiszba, hogy legyőzze a perzsákat, érezzük benne az erőt és a lendületet. Volt az előadásnak egy olyan erős pillanata, amely miatt önmagában is megérte elmenni rá, ha ezt átélik a színházhoz még nem szokott középiskolások, akkor erős esély van rá, hogy hagyományos előadások iránt is érdeklődni fognak. (Saját tapasztalatom szerint, akik nem járnak színházba, azok a tantermi előadásokra még nyitottabbak is, minden előadás, amelyeket megrendeltem, be is váltotta a hozzá fűzött reményeimet - ebben is bízni tudnék.)
A jelenetsor után jött a bónusz: szavaznunk kellett a ténoszi népgyűlés tagjaiként a történtekről, sőt még indokolnunk is kellett a választásunkat. (Annyira nem kell megijedni, aki nem akart hozzászólni, az csendben maradhatott, de a döntést senki nem kerülhette el.) Ezt a vitát a harmadik szereplő Kovács Kata Milla (a pékné lánya) irányítja, aki a játszók közül a legbefolyásolhatóbb – mármint rajtunk, nézőnkön kívül. Mégis azért történik minden, hogy mi ezt felismerjük, és ne legyünk passzívak.
Az előadás jó kaland olyan felnőttek részére, akik szeretik a közösségi élményeket és szívesen játszanak együtt.
Jó lenne, ha lenne rá forrás, hogy minél több középiskolai osztály kipróbálhatná ezt, megélhetné azt, hogy egy nem iskolai helyzetben is kifejezze a véleményét.
Az előadás megrendelhető a Láthatáron Csoport vezetőjétől, Feuer Yvette-től. Ha valaki így tesz, és létrejön a „vendégjáték”, megköszönöm, ha beszámol nekem is a tapasztalatairól.
PS. A fotók a Láthatáron Csoport Fb-oldaláról származnak. Fotós: Kriza Márton és Reviczky Zsolt
