A múlt héten két balett-előadást is néztem az Erkelben, az utóbbi 25 évemben talán egyedülálló módon. Mindkettőt nagyon sok ismerősöm ajánlotta nekem, olyanok, akik egyébként néznek balettet is és operát is, és mivel kizárólag ilyen pozitív mondatokat hallottam, kíváncsi lettem.
Mindkétszer érdemes volt az Erkelbe menni.
Balettről írni még nehezebbnek tűnik, mint bármilyen más színpadi műfajról, bár A vágy villamosa zenében és mozgásban kifejezve annyira hűen követi az eredeti T. Williams dráma mozzanatait, hogy ennek a részletes elemzésével is próbálkozni lehetne.
Most nem futok bele a csapdába, hiszen attól tartok, hogy a múlt héten megírt Álarcosbál-elemzésem többekhez jutott volna el, ha nem riadnak vissza a hosszától (12 oldal tényleg olyan olvasót feltételez, akit nagyon érdekel az előadás), így most inkább maradok a rövid ajánló műfajánál.
A vágy villamosa idén csak Győrött lesz még egyszer látható június 20-án a Magyar Táncfesztiválon, viszont a Total Dance még a héten (8,9,10,11-én 11 és 16 órai kezdettel külsősöknek 600 Ft-ért, iskolai csoportoknak 300 Ft-ért) elérhető. Még nincs késő, ha valaki menne.
Tartsuk az időrendet, és jöjjön először a Total Dance.
A Magyar Nemzeti Balett táncosai a sok mindent kifejező fal előtt (Walking Mad)