Május 24-én ünnepli bemutatójának 100. évfordulóját Bartók Béla egyetlen operája, amely mostanára kétségtelenül világszerte is ismertté vált, és talán még többet fognak vele foglalkozni, amikor Balázs Béla halálának hetvenedik évfordulója is elérkezik (2019. május 17-én), mivel utána a darab végleg felszabadul mindenféle kötöttségektől és jogdíjaktól. Kétszereplős, nem kell hozzá kórus sem, és akár egy zongorával is élményszerűen előadható.

Az elmúlt öt év alatt annyira nem voltunk elkényeztetve, mégis sikerült valahogy 26 alkalommal írni a darabról, amelyekben rendszerint az éppen megtekintett előadás kapcsán felmerült gondolataimat is taglaltam. Lehet, hogy már ez sok is volt, mindig azt hiszem, hogy innen nincs tovább, nem lehet már semmit hozzáfűzni.
Ez nyilván tévedés, mivel a mű a férfi-nő viszonyt tárgyalja, minden rendezés, minden „új kombináció”, sőt akár ugyanannak a párosnak a másnapi előadása is adhat új impulzust, ha nyitottan megyünk oda rá. Már annak, aki szeretne egy ilyen sötét darabbal foglalkozni, amely vége után egyetlen dolog adhat reményt a nézőnek: lesz majd később egy másik előadás is.
Az évforduló miatt most lesz mit nézni, valóban a bőség zavarával küzdünk, és most érzem először azt, hogy több előadást kínálnak, mint amennyit képes lehetek befogadni.