Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

6Szín (54) Aczél András (25) Ajánló (855) Alföldi (88) Almási-Tóth András (52) Ambrus Mária (33) Ascher Tamás (26) Átrium (50) Bakonyi Marcell (25) Balatoni Éva (22) Balczó Péter (39) Balga Gabriella (33) Bálint András (21) Balsai Móni (21) Bányai Kelemen Barna (24) Bán Bálint (26) Baráth Emőke (23) Bátki Fazekas Zoltán (27) Belvárosi Színház (53) Benedek Mari (61) Benkó Bence (20) Bezerédi Zoltán (30) BFZ (34) Boncsér Gergely (44) Borbély Alexandra (25) Börcsök Enikő (27) Bretz Gábor (86) Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar (29) Budaörs (25) Centrál Színház (34) Chován Gábor (20) Csákányi Eszter (22) Cseh Antal (47) Cser Ádám (27) Cser Krisztián (283) Csiki Gábor (34) Csuja Imre (27) Cziegler Balázs (35) Dankó István (32) Debreczeny Csaba (22) Dinyés Dániel (46) Domokos Zsolt (22) Don Giovanni (26) Egri Sándor (23) Elek Ferenc (37) Énekes-portrék (33) Enyvvári Péter (21) Erdős Attila (24) Erkel Színház (148) Évadértékelés (37) Fábián Péter (20) Farkasréti Mária (41) Fekete Attila (46) Fekete Ernő (26) Ficza István (22) Figaro 2.0 (57) Figaro házassága (86) Fischer Ádám (25) Fischer Iván (22) Fodor Beatrix (63) Fodor Gabriella (30) Fodor Tamás (29) Friedenthal Zoltán (20) FÜGE (35) Fullajtár Andrea (35) Gábor Géza (90) Gálffi László (25) Gál Erika (48) Gazsó György (20) Geiger Lajos (46) Gergye Krisztián (20) Göttinger Pál (45) Gyulay Eszter (25) Hábetler András (97) Haja Zsolt (42) Hatszín Teátrum (32) Hegedűs D. Géza (28) Heiter Melinda (29) Herczenik Anna (21) Hernádi Judit (20) Hollerung Gábor (30) Horváth Csaba (31) Horváth István (39) Izsák Lili (24) Jordán Adél (26) Jordán Tamás (24) Jurányi (72) k2 színház (26) Kákonyi Árpád (21) Káldi Kiss András (26) Kálid Artúr (23) Kálmándy Mihály (41) Kálmán Eszter (41) Kálmán Péter (39) Kálnay Zsófia (51) Kamra (39) Karinthy Márton (22) Karinthy Színház (43) Kaszás Gergő (21) Katona (123) Katona László (32) Kékszakállú (67) Kerekes Éva (30) Keresztes Tamás (31) Keszei Bori (48) Kiss András (45) Kiss Péter (20) Kiss Tivadar (24) Kocsár Balázs (26) Kocsis Gergely (37) Kolonits Klára (69) Komlósi Ildikó (45) Köteles Géza (24) Kovácsházi István (22) Kovács István (55) Kovács János (21) Kovács Krisztián (25) Kovács Lehel (21) Kovalik (31) Kováts Adél (26) Kulka János (20) Kun Ágnes Anna (20) Kurta Niké (21) László Boldizsár (26) László Lili (20) László Zsolt (39) Lengyel Benjámin (21) Létay Kiss Gabriella (39) Lovas Rozi (26) Mácsai Pál (22) Makranczi Zalán (32) Marczibányi Tér (24) Máté Gábor (34) Máthé Zsolt (28) Megyesi Schwartz Lúcia (22) Megyesi Zoltán (102) Meláth Andrea (23) Mester Viktória (47) Mészáros Béla (30) Mészáros Blanka (23) Mészáros Máté (20) Miksch Adrienn (45) Miskolc (58) Mohácsi János (32) Molnár Anna (22) Molnár Gusztáv (20) Molnár Levente (29) Molnár Piroska (40) Mucsi Zoltán (45) Müpa (113) Nagypál Gábor (23) Nagy Ervin (22) Nagy Mari (21) Nagy Zsolt (31) Napi ajánló (179) Németh Judit (23) Nemzeti (67) Nézőművészeti Kft (36) Nyári Zoltán (30) Ódry Színpad (67) Opera (631) opera (22) Operakaland (44) Ördögkatlan (22) Örkény Színház (57) Orlai Tibor (96) Ötvös András (21) Őze Áron (26) Palerdi András (43) Pálmai Anna (31) Pálos Hanna (26) Pál András (42) Pasztircsák Polina (33) Pataki Bence (29) Pelsőczy Réka (60) Pesti Színház (21) Pető Kata (29) Pinceszínház (25) Pintér Béla (28) Polgár Csaba (25) Porogi Ádám (26) Purcell Kórus (24) Puskás Tamás (22) Rába Roland (22) Rácz István (23) Rácz Rita (30) Radnóti Színház (53) Rálik Szilvia (23) Rezes Judit (22) Ring (25) Rőser Orsolya Hajnalka (26) Rózsavölgyi Szalon (73) RS9 (26) Rujder Vivien (29) Rusznák András (20) Sáfár Orsolya (29) Sándor Csaba (36) Scherer Péter (34) Schneider Zoltán (30) Schöck Atala (51) Sebestyén Miklós (22) Sodró Eliza (23) Spolarics Andrea (21) Stohl András (31) Súgó (73) Sümegi Eszter (24) Szabóki Tünde (26) Szabó Máté (51) Szacsvay László (23) Szamosi Zsófia (21) Szappanos Tibor (31) Szegedi Csaba (39) Székely Kriszta (27) Szemerédy Károly (22) Szemere Zita (45) Szerekován János (30) SZFE (31) Szikszai Rémusz (24) Szirtes Ági (28) Szkéné (59) Szvétek László (35) Takács Nóra Diána (22) Takátsy Péter (26) Tamási Zoltán (25) Tarnóczi Jakab (20) Tasnádi Bence (34) Thália (99) Thuróczy Szabolcs (26) Török Tamara (27) Ullmann Mónika (21) Ungár Júlia (20) Valló Péter (27) Varga Donát (20) Várhelyi Éva (24) Vashegyi György (34) Vida Péter (22) Vidéki Színházak Fesztiválja (20) Vidnyánszky Attila színész (23) Vígszínház (45) Viktor Balázs (21) Vilmányi Benett Gábor (22) Vizi Dávid (30) Vörös Szilvia (26) Wiedemann Bernadett (43) Wierdl Eszter (24) Zavaros Eszter (38) Zeneakadémia (54) Znamenák István (41) Zsótér Sándor (79) Címkefelhő

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Kortárs színház Bach zenéjére - ez az Örömünnep.

Igazán találó a cím, mert minőségi rétegelőadás született az Ódry Színpadon az operaház művészeinek előadásában, amely – ha minden igaz – az Eiffel Központ elkészülte után előbb-utóbb meg fog jelenni az intézmény állandó repertoárján is, de most még egyszer, a jövő kedden, 15-én BIZTOSAN megnézhető. Ne várjatok másik alkalomra.

A premier nemrég ért véget, és jelenleg ezzel a rövidnek, így olvashatónak szánt bejegyzéssel az a célom, hogy az előadás célközönségét rábeszéljem a megtekintésre. Ez a sietség oka, mert ez az én előadásom volt minden szempontból, és így nem lesz a bejegyzésben semmiféle „de”, meg részértékek emlegetése sem. Ez tetszett úgy, ahogy volt, „az elégedettség gyöngyszemeit” ezáltal meg tudtam találni benne könnyedén.

LancretNicolas Lancret - Koncert a parkban (1720 után) - az előadáshoz felhasznált festmény

Szeretem Bach kantátáit amióta először élőben hallottam egyet három évvel ezelőtt a BFZ tolmácsolásában, és persze kedvemre való volt ez a szereposztás is, amelyben ráadásul mindenki közel hasonló súlyú és alkatához illő feladatot kapott, és színvonalasan meg is oldotta azt. Senki nem statisztált, ahogy nagy operaszerzők darabjaiban sokszor.

Nagyszerű csapatmunka tanúi lehettünk, egységes előadás született Tarnóczi Jakab egyetemi hallgató keze alatt, aki zenés színháznak játssza az operát, nem múzeumnak. Remélem, hogy a merészségéért  nem is fogják megkövezni, hiszen nem egy rég bevált remekműhöz talált ki új történetet, hanem egy sosemvoltat hozott létre a közönség látókörén kívül eső zeneművekből.

Aki ezt megnézi, láthatja, hogy operaénekesek is képesek teljes értékű színészi alakítást nyújtani, nem lehetetlen ez az elvárás, csak megfelelő rendezői támogatás kell hozzá. (Közben erről eszembe jutott, hogy tavaly is volt egy hasonló nagy attrakció, A tisztességtudó utcalány és A ravatallal szemben, amelyben ennek a produkciónak két közreműködője is jól érvényesült színészként is, Ducza Nóra főszerepben, és Cser Krisztián egy korábbi repertoárjától merőben eltérő epizódszerepben.)

A mai sikerben az Oberfrank Péter által dirigált zenekar profizmusa is közrejátszott, akiknek nagyon kell figyelni, mert a hangszercsoportok másként vannak igénybe véve a kantáta részletekben, néha csak fuvola, csembaló vagy oboák és fagott hallatszik, a többieknek pedig várakozni kell. A zenekar védtelenül és fegyelmezetten ült a színpad előtt két kiszedett széksor helyét is elfoglalva, őket is lehetett nézegetni, akik ezúttal karnyújtásnyira voltak az első sortól. Önmagában ez is különleges helyzet.

És ugyan ez most egy rövid ajánló, de csak ideírom a hangszeres szólisták neveit, ha egyszer sikerült kiderítenem (hátha nem szúrom el, ha igen, várom a kommenteket) : Balogh Evelin, a fuvolista egyértelműen főszerepet kap az egyik Rácz Rita által énekelt áriában, de Polonkai Judit fagottozása mellett a két oboistának, Salvi Nórának és Pintér Katának, illetve Balázs István csellistának is kapnia kell kreditet. A csembalón Dallos Erika játszott szinte folyamatosan, míg a hegedű szólót az előadás koncertmesterétől, Soltész Ágnestől hallhattuk . (Legyen itt, hogy a zongorás próbákat Mikó Szilvia kísérte végig, ami nem kis teljesítmény - 80 perc Bach zenéről van szó.)

Aki csak a bevett operákra vevő, az nyilván nem jön el öt Bach kantátából összeollózott zenére megnézni egy mai történetet, de aki érzi magában a nyitottságot, az kellemes élményben fog részesülni.

20180509 130707Ducza Nóra, Cser Krisztián, Busa Gabriella, Balczó Péter és előttük Emri Jónás

Az ötlet nem hétköznapi, az biztos. Tavaly márciusban erősen meglepett, hogy Bach világi kantátáiból darab készül, de a kávékantáta alapján nem zártam ki ezek eljátszhatóságát, csak problémásnak látszott az összefűzésük. Erre nem számítottam, hogy egy egészen új mű születik. (Hasonló módon Almási-Tóth András szokott vizsgaanyagot készíteni a zeneakadémistáinak.)

Eredetileg "Vígkantáták" volt a cím, de nem a (viszonylag) legismertebb világi kantáták foglalkoztatták az előadás összeállítóját, (nyilván a rendező és Kukk Zsófi dramaturg lehettek az elkövetők), hanem öt olyan műből indultak ki, amelyeket Bach megrendelésre írt különböző előkelőségek névnapjára, évfordulókra. Ez az öt kantáta (BWV 204,205, 206, 213 és 215) tele van pátosszal, hízelgéssel, sőt filozófiával, és a szövegüket elolvasva rendkívüli fantázia kell ahhoz, hogy valaki éppen ezekkel akarjon elmondani egy ma is előadható, érvényes történetet, mégis sikerül, és ez valóban nem mindennapi. A szövegben hol a folyók magasztalják a lengyel fejedelmet, hol Pallas Athéné foglalkozik egy bizonyos August Müller professzorral – sorolhatnám, de akit érdekel, utána tud nézni szintén. (Szerettem az előadásra való felkészülést is, jó volt ezt az öt kantátát többször meghallgatni és elgondolni, mit lehet ezekkel kezdeni. Az eredmény várakozáson felüli, és nem győzök örülni neki.)

Érdekes ellentmondás, és az egész előadást jellemzi: míg minden kantáta szövege dicsőíti az uralkodót vagy más kiemelt személyt, addig az előadás arra lehet példa - egy mai August történetén keresztül -, hogy "fejétől bűzlik a hal", azaz a dicsőített vezető, aki a hierarchia csúcsán áll és a szabályokat létrehozza a legbűnösebb, bár jelen esetben nincs szó semmi igazán nagykaliberű bűntényről, mindössze egy ittasan elkövetett házasságtörés az, ami a nagy ember számlájára írható, akit nem saját különlegessége, hanem a többiek figyelme emel ki a közegből. Jelzi ezt a ruha, és az, hogy August szerepében Cser Krisztián végigjátssza az előadást, de kevesebbet énekel, mint az ünneplésére összegyűltek. Megszólalásainak viszont nyomatékot ad különlegesen gyönyörű - engem eddig közel 170 bejegyzésre serkentő -  hangján túl az is, hogy fél órát kell az elsőre várni, és ekkor már majdnem  a menetidő felénél tartunk. Nyugodtan mondhatom én is az ünneplőkkel: Vivat August!

(Zárójeles megjegyzés: Ezt a lényeges információt Cser Krisztián rajongói körének szánom, pláne azoknak, akik percben mérik egy szerep jelentőségét, mert van ilyen. Most azonos a helyzet, mint Chemnitzben, amikor Wotanként végigjátssza a darabot és mennyiségileg viszonylag keveset énekel, viszont ez nem számít sem akkor, sem most, mert az elhangzó két recitativo, egy ária és nem utolsó sorban  színészi játéka az Örömünnepet is a számukra "kötelezően nézendő" előadások közé emelik. Mindenkit akkor kell nézni, amikor lehet.)

A kisszerű történet és Bach magasztos zenéje kellően erős kontrasztot képez, és így, amit látunk, leginkább tragikomédiára hasonlít, vélhetően hosszú távon is nyomot hagy a nézőben.

Az alkotókban megvolt a szükséges kreativitás, és a különböző kantátákból kiragadott részletek hangulatát áttételesen valóban összefüggésbe lehet hozni a darabban megmutatott helyzettel, vagy éppen annak ellentétével. Az, hogy miként érdemes a szöveget kezelnünk, már az első jelenetben világossá válik: kicsit olyan, mintha virágnyelven beszélnének a szereplők, és a valódi állapotuk inkább az arcukra van írva. (Az elégedettségről és nyugalomról énekel a feleség, aki a legelégedetlenebb és legnyugtalanabb az összes színrelépő közül.) Éppen ezért a kivetített feliratok még véletlenül sem közvetítenek valódi párbeszédet, viszont a rendező olyan részletesen kidolgozott minden szituációt, hogy lehetett szavak nélkül is érteni mindent, a szövegre elég csak néha rápillantani.

20180509 130118Előtérben a nézők: Cser Krisztián, Rácz Rita Emri Jónással, a képkeretben pedig Ducza Nóra (Bűn), Busa Gabriella (Herkules) - oldalt lopakodik borosüveggel az Erény, Balczó Péter

A Herkules kantáta (BWV 213) részleteit viszont „előadás az előadásban” - jelleggel adják elő a darabban szereplő August születésnapjára, amatőr beütéssel, tele humorral, és amíg ez az előadás folyik, addig érdemes ennek a szövegét azért követni, akkor jönnek ki igazán a poénok. (Herkulesért harcol az Erény és a Bűn, Herkulest nő énekli, az Erényt pedig férfi....) Ebben a betétben megjelenik az alkalmi operanéző kritikája is – az ünnepelt helyenként szenvedélyesen unatkozik, amikor nem az őt érdeklő nő énekel, majd el is alszik, a felesége pedig mobilozik. Az előadás csak a gyereket érdekli igazán, de ezt az Erény megtestesítője, majd később Herkules is észreveszi, és csak neki énekelnek, mint "igazi célközönségüknek".)

Az előadás díszlete Mikes Anna egyetemi hallgató legelső színpadi munkája, amely praktikus és kifejező is. A szoba üres, lehet egy bérelt iroda egy része, csak egyetlen kép van a falon (az, amelyiket beidéztem már, Lancret képének másolata). Nem otthonos, viszont vannak diszkrét beázási foltok a bal oldalon. Ahogy ezeket a foltokat megláttam, egészen elérzékenyültem, mert az ilyen kis apróságoktól lesz valami nagyon élő. BRAVÓ!!!  (az első próbafotón látszanak ezek a foltok, ha valakit érdekelnek) Elvileg azonnal láthatjuk, hogy nincs minden rendben, csak úgy tűnik, mintha. Az előadásnak is ez a kulcsgondolata: látszatéletet, látszat-harmóniát nézünk, amely egy időre mégis felbomlik.

A színen mindössze öt szék van és egy zsúrkocsi, semmi felesleges, viszont az előadás közben az említett kép szerepe fontossá válik, és kicsit úgy érezzük, mintha a rajta szereplő társaság reinkarnálódott volna közel háromszáz év csúszással. Néha a kép eltűnik, és csak a keret marad, amelyben egyes szereplők megjelennek, mégpedig úgy, ahogy mások szívesen látnák őket. Ez a keret válik alkalmassá a Herkules kantáta előadásához is, amelyből tetszés szerint ki is lehet lépni. (A tér jól bevilágítható - Szilágyi Yvette tervezte a fényeket.)

A tér kitöltetlensége akár az emberi kapcsolatok sivárságára is utalhat (az egyik kantáta-részlet "sivár lélek"-ről elmélkedik) – én telitalálatnak érzékeltem a történethez. Mikes Anna tervezte a jelmezeket is, amelyek szintén sokatmondóak, a próbafotókon megnézhetőek. Talán a színválasztása sem egészen véletlen, és az összhatás is érdekes. Nem mosódnak össze a szereplők, feltétlenül átjön mindenkinek a saját egyénisége. Az egyetlen pont, amely kicsit elgondolkodtatott: az ünnepelt, a főnök öltönye nem tűnik szebbnek -jobbnak mint a többieké, sőt a férfiak közül ebben a barnás színben ő tűnik a leghétköznapibbnak. Lehet, hogy én látom ezt rosszul, de az sem kizárt, hogy ez szándékos döntés, és ezáltal a kiemelt szereplő átlagossága kap nyomatékot. Talán így, ebben a felfogásban a történet erősebb is. (Igen, sokat számít az öltöny szabása, valóban mást sugározna, ha a minősége a többieké felett állna.)

A történet kerek, nem túlbonyolított, mai és könnyen érthető, és nagyon örültem, hogy végig énekeltek, nem jutott eszébe senkinek prózai párbeszédek beiktatása, bár az egymást követő áriák és recitativok csak a metakommunikáció szintjén váltak igazi beszélgetéssé. Ha valaki csak a szöveget olvasná egymás után, semmit nem tudna meg a történetből.

Persze az, hogy az előadásnak milyen hatása lesz, nagyon erősen múlik a néző hátterén, talál-e bármi párhuzamot a saját élete és a látottak között. Aki játszott már bármilyen szerepet valamilyen háromszög-történetben, azt ez a mű felidézheti, erre a hatásra érdemes felkészülni. (Annyi ilyen előadás van, prózai is, lsd. Házassági leckék középhaladóknak, amely zseniálisan dolgozza fel a témát, de ezúttal a Bach zene szépsége az újdonság.)

20180509 130806Az idilli család: Cser Krisztián, Emri Jónás, Rácz Rita

A történetről és a szereplőkről (némiképp szpoiler, de a megértést feltétlenül segíti):

August esetünkben nem uralkodó, de a saját közegében annak számít (családfő és cégvezető lehet), akinek a születésnapját ünneplik, tehát még fokozottabban a középpontba került erre az alkalomra. A party néhány eseményét látjuk, elsőként a Rácz Rita által játszott feleséget halljuk, aki elsősorban nyugalmat szeretne, és azt, hogy a férje a fiával foglalkozzon, és éppen azért, mert az első benyomás tőle származik és nagyon erős is, az ő nézőpontjából, az ő oldalára állva szemléljük a férjet  – Cser Krisztiánt – később is. (Helyesbítés: én így tettem, lehet, hogy egy férfinéző másként látja majd.) Van egy fiúk, aki nem énekel – Emri Jónás Bendegúz személyesíti meg -, aki a családot összetartja, aki miatt és (nem kevésbé!) a látszat kedvéért, a már kihűlt kapcsolat és a család egysége mégsem szűnik meg. Az, hogy ennek mennyi tartalma van, volt és lesz, erősen kérdéses, a néző szintén saját tapasztalatai alapján vonhatja le a következtetést.

Emri Jónás Bendegúz már több operaelőadásban statisztált (Cigánybáró, Szerelmi bájital, Bánk bán), és most végigjátssza az előadást néma szereplőként, aki végig fontos és nagyon sokszor irányul minden szereplő figyelme éppen rá, aki a jövő záloga, akit óvni kell. Ehhez képest sokszor azt érezzük, hogy ez csak a felszín, és csak néha, ötletszerűen kapaszkodnak bele. Engedelmesen, fegyelmezetten figyeli a szülei között folyó meccseket, amelyben néha ő is tényező (presztizs-tárgy, hivatkozási alap), de legtöbbször a feje felett zajlanak az események. Csendes, nyugodt, komoly és reagál a történésekre, megvan a maga véleménye, de nem szól. Ennyi énekes mellett erős hangsúlyt kap éppen a szótlanságával. Kifejezetten tetszett néhány megmozdulása, amikor például ittas apja emeli magához, amit eltűr, de mégis teljes testével elhúzza magát, és ezzel ő játssza el az apából áradó alkoholbűzt.

Azzal, hogy ilyen mértékben egy gyerekszereplőre építette az előadást, a rendező újabb kockázatot vállalt (bevállalóssága korábbi munkáiból is kitűnik, A Schroffenstein családból és a Tassóból is), de most sem bukott bele. A kisfiú az előadás teljes értékű szereplője, a közönség felé irányuló rokonszenve a tapsból át is jött. (Őt nézve a saját hasonló korú fiam is eszembe jutott, és az, hogy hány esetben néztem helyette valami előadást, és persze ez a gondolat nem növelte a komfortérzetemet. A héten egy Anna Karenina ugyanezt juttatta eszembe...)

A partyra három vendég hivatalos. Egyikük, a talpnyaló alkalmazott – Balczó Péter -, akinek a Bach kantátákból könnyű volt áriákat válogatni a hízelgésre. A tenor most is nyerő helyzetben van, mint a legtöbb operában: nagyon hatásos megszólalásai vannak, mindegyikre élénken reagált a közönség. Kap egy rendkívül ütős jelenetet, amelyben dicsőítő áriáját a főnök és a teljes társaság bosszantásaként a végtelenségig elhúzza.

Az ária szövege nem túl  hosszú -  "Jede Woge meiner WellenRuft  das golden Wort August ! Seht, Tritonen, muntre Söhne,Wie von nie gespürter Lust Meines Reiches Fluten schwellen,Wenn in dem Zurückeprallen Dieses Namens süße Töne Hundertfältig widerschallen" - enniy. Bachnál eredetileg az Elba folyó nevében hangzik el a dicsőítés, Balczó Péter kilenc percen át, változtatás nélkül visszhangozza a fenti csöpögős sorokat nagy átéléssel, pedig mindenki más már a tortaevéssel szeretne inkább foglalkozni.

Nem ez az egyetlen olyan jelenet van a darabban, amely egy irreálisan hosszú áriára épül, provokációnak is beillik, de a rendező most is, mint minden esetben olyan részletesen kitölt minden másodpercet, hogy nincs időnk unatkozni közben, annyi párhuzamos történésre is figyelhetünk. Ez az ária arra emlékeztetett, mint amikor néhány napja véletlenül megnyomtam az újrajátszó gombot a telefonomon, és arra lettem figyelmes, hogy egy négyperces Purcell-áriát negyven percen keresztül hallgattam, de mégsem jutott eszembe, hogy le kellene kapcsolni. (A party résztvevői több kísérletet is tesznek Balczó Péter leállítására, de nem sikerül... Bravúros ez a jelenet, el kell ismerni, nekem nem túl hosszú.)

Még nagyon sok apró részletet ki lehetne emelni a szereplők viselkedésének kapcsán akár ebből az egyetlen jelenetből, de figyelmeztetem magam, hogy ajánlót írok, nem tanulmányt, nem esnék bele ugyanabba a csapdába, mint az Álarcosbál esetén, mert aki odamegy 15-én rengeteg kis finomságot majd maga is észrevesz. ("Az óceán mélyére lemerülni veszélyes és hiábavaló..."- jut eszembe az egyik kantáta bölcsessége, úgyhogy most hagyjuk a további mélyfúrásokat.)

A tenor nem sokkal később kap még egy ziccert, két kolléganőjével egyetemben előadhatja a már említett Herkules-kantátát. Az Erény megszemélyesítőjeként próbálja a hőst a saját oldalára állítani, de túlságosan is sikeres, mert Busa Gabriella szerelemhiányos titkárnője (?) ebben a szerepben is ki tudja fejezni vonzalmát. (A szereplők konkrét foglalkozására, nevére nem derül fény, pontosan sosem tudjuk meg, hogy kik ezek az emberek – ezt is eldönthetjük magunk.) Később ő is énekelhet egy áriát a csalódottságáról, amely tragikomikus hatást kelt – hiszen érzelmeinek elsődleges tárgyáról egészen biztosra vehető, hogy nem fogja viszonozni szerelmét, főnöke mással csalja meg a feleségét, nem vele. Feltétlenül színesíti az előadást ez a harmadik nő, ezáltal kifejeződik, hogy ünnepelt Augustunkra nemcsak két nő, hanem sok tart egyszerre igényt, és talán még ennél is bonyolultabb a helyzet, mint amilyennek látszik. (Ha másból nem, a feleség eredendő nyugtalanságából ez levonható, aki már rossz előérzettel megy a partyra.)

A közönség a premieren nagyon jól reagált Busa Gabriella kesergő áriájára ("miért nem értékelitek érett gyümölcseimet" - vagy valami hasonló a szöveg), átéreztük az ő szemszögéből is a látottakat.

20180509 133118Az idill vége - Cser Krisztián és Ducza Nóra

A harmadik köszöntő, a sikeres csábító, szintén céges munkatárs igazán gyönyörű. Hosszú zöld bársonyruhában lép elénk, amely nagyon dekoltált és erősen fel is van vágva, és Ducza Nóra valóban feltűnő jelenség benne (még némán is, a szemei beszélnek, és amikor énekel, akkor különösen). Amikor a tortavágó kést magasba emeli, egy Lady Macbeth paródiának is beillik, különösen ahogy valószínűtlenül nagy és kék szemeit is ránk mereszti. A lányom csak egyszer látta A ravatallal szemben c. egyfelvonásosban, de azóta is ezeket a szemeket emlegeti, ha Ducza Nóráról van szó, nyomot hagy bennünk, mert jelenség.

Szintén a főnököt nézte ki magának, de neki több szerencséje van: az érzelmei viszonzásra találnak. A betét-előadásban a Bűnt testesíti meg, és Ducza Nóra mindent bevetve csábít, nemcsak Herkulest, hanem a játék keretei közül kilépve magát az ünnepeltet is, mégpedig a felesége szeme láttára, sőt talán még a karmestert, Oberfrank Pétert is mintha kinézné, ha már benne van... Egészen extrém a jelenet, az előadás egyik tetőpontja, Ducza Nóra megint nagy formában van, mint mindig, amikor lehetőséget kap a fellépésre. (Még akkor is kiemelkedően jó, ha történetesen egy nem igazán jó rendezésben látható, amilyen az Acis és Galathea volt a tavalyi évadban a Solti teremben, de neki is jót tesz, ha minden stimmel körülötte - jók a partnerek és jó a rendezés, ahogy ez most történik.)

Mondanám, hogy erős a női mezőny, de erős a férfiaké is – a szereplők összeválogatója tudta, hogy mit csinál, és ennek a nézők is örülhettek, élénken, és hosszan ünnepelték a szólistákat.

A darab összeállítói – ahogy egykor Mozart – figyeltek a praktikus szempontokra, és mindenkinek juttatnak legalább egy, de néha két jó áriát is, és mind jól játszható karakterekké válhatnak. Ilyen az eddig még nem említett titkár, Bakonyi Marcell is, akinek a party elején és végén van teendője a vendégek bekísérése kapcsán, és aki főnöke feleségének udvarolna. Látjuk, a féltékenységtől-csalódottságtól elkedvetlenedett asszony mennyire vonzó – másnak, bár a saját férjét már nem tudja izgalomba hozni. Ez a titkár „reális alternatíva”, mód lenne a házasságot mindkét oldalról kinyitni – de minek? Az asszonyt ez a perspektíva nem érdekli, neki pont a saját férje kellene, amíg a férjnek valaki más, aki új és így érdekes. Ez azért meglehetősen tipikus formáció, inkább kisszerű, mint különleges, de nem közhelynek érezzük, hanem foglalkoztatni kezd minket a szereplők sorsa, ez a rendező eredményességét mutatja.

20180509 110759Vivat August! - szerveződik a party - Balczó Péter, Ducza Nóra, Busa Gabriella és Bakonyi Marcell

Bakonyi Marcell jó választás a szerepre, és nagyon jól is szól a némi kárörvendést sugározó áriája azonnal Rácz Ritáé után. A férfi, aki nyilván nem isteníti főnökét, alig várja, hogy a látszat szétessen, és jöjjön a káosz. (Igaza lesz, jönni is fog, és aki megnézi az előadást, láthat egy mesterien koreografált szétesési jelenetet, amelyet a végére összerántanak, hiszen mindenkinek az az érdeke, hogy minden változatlan mederben folyjon tovább.)

Bakonyi Marcell egyik nagy erőssége a tekintete, ahogy néz, abban minden benne van - látjuk a folyamatot, ahogy az "alárendelt-feljebbvaló felesége" kapcsolatból férfi-nő viszonyt teremt, majd Rácz Rita minden mozdulatára reagál. Később, a nagy lelazulás jelenetében, amikor igazán elszabadul a party, látjuk őket, a két kívül maradót egymásra nézni, és a férfi szemében ott van: "ugye megmondtam, hogy ez lesz belőle". Az ilyen színészi gesztusok miatt mondható nyugodtan, hogy nincs szükség a feliratok elolvasására. Rácz Rita gesztusai végig élnek, minden másodpercben érezteti, hogy az ünnepség alatt ő a kívülálló, aki következetesen utálja az egészet, erős egyéniség, akitől a férje kissé tart is.

Ez a két megszólalás erősen indítja a darabot (16 perc, majdnem a negyede az előadásnak ez a kezdés), amely tele van később is sok ilyen emlékezetes ponttal. Az előadást lezáró utolsó hét perc hasonlóképpen erős – a lebukott és szavak nélkül, de mindenki által kérdőre vont főnök kivágja magát. Cser Krisztián az előadás első felében megadóan tűri a kiválasztottságával/ünneplésével együtt járó fáradalmakat - a bonyolulttá sikeredő tortavágási procedúrát, a hosszadalmas ünnepi kantátát is, majd - ahogy az ilyen ünnepléseken akár könnyen megeshet - pezsgőzésbe menekül, ahogy ünneplői is. Elveszíti a kontrollt ő is, majd bohózatba illő lebukása után politikusokra emlékeztető magabiztossággal támad vissza védekezés helyett, erélyesen állítja helyre a rendet. Az előadásban többet játszik, mint énekel, de végig fenntartja centrális szerepét, aztán pedig különösen, amikor már meg is szólal. (Még elviseltünk volna tőle is egy végtelenített áriát.) Karaktere sokban emlékeztet a már említett chemnitzi Wotanjára, és ez viszont a világot minősíti, nem őt, hogy ilyen típusú vezetőt látnak jellemző figurának a fiatal német és magyar rendezők is.

Nagyon lényeges, hogy ez a "bűnös ember" nincs egyedül, a közege is ilyen, így voltaképp elég meredek dolog lenne éppen őt különösen elítélni. Ez az August esendő, és ha nem is méltó a himnikus hangvételű ünneplésre (ezt meghökkenéssel is fogadta korábban, nem várta el, sőt inkább zavarba jött, nem játssza beképzeltnek az énekes a főnököt, pedig akár az is lehetne), egy "nem rossz embert" látunk, akit a végére talán meg is szánunk, amikor sarokba húzódik mindenki elől. Ebben a gesztusban ott van a zavarodottság, a kitüntető figyelem visszautasítása. Lehet, hogy ebben a pozícióban már ő is azt énekelné, amit a felesége az elején: a nyugalom és az elégedettség a legfőbb jó. A fiához mintha tényleg ragaszkodna ő is, ezt fel tudjuk mentségére hozni.

32452948 1929591290412808 9079093055906119680 n

Az előadás végén a harmónia azonnal helyreáll, szép tablóval búcsúzunk el mindenkitől. Ha jól megnézzük, egészen mégsem stimmel a kép, egyrészt a festmény vagy a Herkules kantáta számára festett felhőcskék helyett most fekete fal a háttér, és ezen túl  azért sem tökéletes, mert a családfő fejének teteje is lemaradt. (Ez áttételesen azt is jelzi, hogy mennyire szűkek számára a megadott keretek, bár nem zárom ki, hogy a díszlet tervezésekor nem vehették igazán figyelembe, hogy lesz egy majdnem kétméteres énekes is. Mindegy, ami van, az van, és az, hogy így alakult, beillik a koncepcióba is.)

Minden törekvés ellenére sem jöhetett létre meggyőző harmónia a mű végére, és ez a rész nem is hosszú, sőt a három perces zárást az előzmények után elsietettnek is érezhetjük, benne van talán " a legyünk túl rajta gyorsan, és a kínos party után menjünk már haza" gondolat is. A szereplőknek ez, ami van, így is elég jó keretet ad a további élethez, történetüket akármeddig tovább is szőhetjük, pont ahogy egy szappanoperában. De az élet éppen ilyen, ellentmondásos, csak néha lesz osztályrészünk a nyugalom és az elégedettség, és még csak nem is (feltétlenül) szól hozzá Bach. Ha komédiának nézzük, az kicsit segíthet mindenen.

32239537 1675023602546117 1686818087329857536 nMost mindenki együtt, igazi harmóniában - guggol: Tarnóczi Jakab rendező

ps.1. 2018. május 15.

Lement a második, egyben utolsó előadás.

Még jobban remélem, hogy újra lesz majd, az Eiffel-központban, mert különleges érték ez, ami létrejött. Talán az ötletgazda eredetileg nem is számított ilyen nagyszabású eredményre. Egy egészen mai, de mégis Bach-opera született, amely egyszerre nézhető felületesen, szórakoztató zenés vígjátéknak, mert annyi benne a humor, de akinek van rá antennája, észreveszi, hogy ez ugyanúgy a szövevényes emberi viszonyaink mögötti keserűségről szól, ahogy pl. a Figaro házassága. Mesterien teremti meg a rendező az egyensúlyt, és leginkább tragikomédiának minősíthető az eredmény, ráadásul csak 82 perc a zene, eredeti Bach.
Továbbra is nagyon figyelemreméltó az előadás kiegyenlítettsége, minden szereplőnek közel azonos fontossága van, nincs statiszta, nincs sztár, mindenki egyaránt fontos és nem tudnám megjelölni,hogy ki a legjobb, mert annyira nagyon jó mindenki.Ma még több új apró játékot is kitaláltak a közreműködök, és sajnáltam, hogy nem lesz több, mert még most kezdődhetett volna az előadás igazán beindulni. Mindenkinek volt miért örülni.

ps. Nagyon köszönöm Burai Verának  és Mányik Albertnek a próbafotókat!

Címkék: Opera Oberfrank Pál Ódry Színpad Cser Krisztián Rácz Rita Balczó Péter Örömünnep Bakonyi Marcell Ducza Nóra Busa Gabriella Tarnóczi Jakab Mikes Anna Kukk Zsófi Emri Jónás Bendegúz

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr5713903166

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása