Már nagyon itt az évad vége, hosszan világosak az esték, nagy a meleg és egyre nehezebb magunkat rávenni egy színházi estére. Ezúttal a Magvető Caféban összesen kilencven percre akarnak minket lekötni, mégpedig három – egykor legendás – színésznő életéből vett fordulópontokra koncentrálva. A tegnapi sajtóbemutató után ma és még kétszer (június 3, 4) idén nézhető. A tegnapi előadásról rövid ajánlót írtam, hátha még lesz, aki most azonnal kedvet kap hozzá.
Most már egy kerek hét telt el a bemutató óta, amelynek én – előző nap – a főpróbáját néztem. Közben az események elsodortak két eltérő módon, de erős benyomásokat hagyó Kékszakállú, a Kálvária lakópark (Trafó), Az öngyilkos (Szkéné), az Alhangya (Ódry), egy ajándék-Norma-ária (Kolonits Klárától a Normafánál) és nem utolsó sorban egy másik Zsótér-bemutató formájában (Meggyeskert az Ódryn), sőt – műsoron kívül - lesokkolt és egy napra szó szerint teljesen cselekvésképtelenné tett Fehér Elephánt blogger halálának híre is, és tudom, hogy hosszú távon nyomasztani fog a hiánya, akivel több mint 20 éve látogattam ugyanazokat az előadásokat, és hetente összefutottunk. Na ő nem volt halogatós alkat, és nálam jóval több előadást nézett.
A csúszásnak persze előnye is van: ennyi idő alatt letisztulnak a hangsúlyok, és az ajánló tömörebbé válhat. Hátha.
Söptei Andrea, Kristán Attila - földbérlő házaspár
13 előadás:
Belvárosi Színház – A folyón túl Itália
Bábszínház – 18h – Semmi
Centrál – Delila
Centrál – A lepkegyűjtő
Kamra – Széljegy
Kolibri Pince – 17h – Cyber Cyrano
Örkény – Tartuffe
Örkény Stúdió – 19.30 – Diggerdrájver
Radnóti – III. Richárd
Rózsavölgyi Szalon – 19.30 – Kérem, én még nem játszottam - UTOLSÓ!
Szkéné – Kutyaharapás
Víg – Házi Színpad -19.30 – Hallgatni akartam
B 32 – 20h – Madárka
A mai napomat ennek a cikknek a megírásába fektettem nagyrészt, amit egy technikai hiba miatt elvesztettem, bár az automatikus mentés be volt állítva. Tehát most következik a második nekifutás, talán így kevésbé lesz túlírva.
12 előadás:
Átrium – 18h – Szociopoly
Centrál – 17h, 20h - Delila
Centrál – A lepkegyűjtő
Kamra – 16h, 20h – Minden kombi cirkó…
Katona – 16h, 20h - Ascher Tamás Háromszéken
Sufni – Pali
Madách – 15h, 19h - Az Operaház Fantomja
Ódry – Tasso
Örkény Stúdió – 19.30 – Hit, szeretet, remény
Radnóti – III. Richárd
Rózsavölgyi Szalon – 18h – Valami csajok
Szkéné – I.Erzsébet
A pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve, tudjuk. Néha semmi bajunk nem lenne, ha nem akarnánk jók lenni.
Ez az egyik könnyen levonható és legáltalánosabb tanulsága Martin Mc Donagh fekete komédiájának, amelyről éles és kellemes emlékeim maradtak még 2002-ből, amikor először elővették Hamvai Kornél fordításában a Víg Háziszínpadán. Elsősorban Majsai-Nyilas Tündére és Csőre Gáborra emlékszem, de megmaradt az egész előadás atmoszférája, a számtalan újabb váratlan fordulat, és persze a darab akkor még újdonság számba menő színházi nyelve.
Azóta eltelt 16 év, elég sok Martin MCDonagh darabhoz volt szerencsénk, ezt az Alhangyát is elővették Szegeden és Nyíregyházán a színházi adattár szerint, bár az Ódry Színpad novemberi bemutatója még nem került nyilvántartásba, így akár az is meglehet, hogy további előadások is voltak ezeken kívül. A megtekintéséről eddig mindenféle ütközések miatt lecsúsztam, de ma sikerült.
12 előadás:
Átrium – 14.30 – Igenis, miniszterelnök úr!
Centrál – Delila
Centrál – Dolgok, amikért érdemes élni
Kamra – 15h – Minden kombi cirkó…
Katona – Ascher Tamás Háromszéken
Sufni – Egy komcsi nyanya vagyok!
Madách – 15h, 19h - Az Operaház Fantomja
Ódry – 22.30 - A Schroffenstein család
Radnóti – III. Richárd
Rózsavölgyi Szalon – 19.30 – Pokémon Go
Stúdió K – Peer Gynt
Szkéné – Don Quijote
Az idei évadom talán legszebb napjának lezáró fejezete volt ez a 22.30-as éjszakai előadás az Ódryn. (A délelőtti kulcseseményről, Kolonits Klára énekléséről a Normafánál már írtam, és Horváth Csaba új bemutatójáról pedig még fogok.)
A Meggyeskert-bemutató óta éppen ma két hete volt, de éppen az Ódryn újranéztem egy nagyszerű előadást (Örömünnep), de ezt az új Zsótér-bemutatót sem akartam hosszan halasztani, így most kivételesen bevállaltam a színházi éjszakázást a blogíró idősávomban. (Zsótér Sándornak a múlt héten a Nemzetiben is volt egy másik premierje, Brecth „A gömbfejűek és a csúcsfejűek” című tandrámája, ezzel is még adós vagyok, de jön.)
A Meggyes-nek ez volt a második előadása, és az idei utolsó június 10-én 15h-kor lesz, amelyre még kaphatóak jegyek ebben a pillanatban.
14 előadás péntekre:
Átrium – 18h, 20.30 – Parasztopera
Belvárosi Színház – 20h – Valódi hamisítvány
Bábszínház – 18h – Semmi
Centrál – Delila
Centrál – Dolgok, amikért érdemes élni
Katona - A nők iskolája
Kamra – Abigail bulija
Sufni – Szép napok
Kolibri Pince – 16h – Cyber Cyrano
Madách – Az Operaház Fantomja
Örkény – Tóték
Radnóti – Üvegfigurák
Rózsavölgyi Szalon – 19.30 – Pokémon Go
Vígszínház – 18h – Hamlet
Nem mondható könnyű szórakozásnak Székely Rozália új „költőien-abszurd” darabja, de a Trafóba bekapcsolódni járnak a nézők.Kilencven perc, új történet és van benne három remek színész, Kurta Niké, Nyakó Júlia és Varju Kálmán, illetve maga a rendező-író is fellép egy jelenet erejéig, sőt kivetítve vagy hangbejátszás formájában további művészek is megjelennek ( Hegedűs D. Géza, Zsótér Sándor, Gyabronka József, Székely B. Miklós, Váry Károly, Hajmási Dávid).
„Zseniális, az évad előadása, Székely Rozi nagy felfedezés, Kurta Niké ragyog a szerepben, és el lehet merülni Nyakó Júlia csodálatában is, aki még mindig gyönyörű, színpadi jelenlétük pedig mindkettejüknek nagyon erős. Varju Kálmán pedig épp az a férfi, aki mindenkire nyitott, alakítható – minden nő álma lenne. Szabados Luca kellően lepusztult lakótelepi lakása jó háttér számukra. A múlttól nem lehet szabadulni, a jelen értelmetlen cselekvések sorozatából áll, jövő pedig nincs, és ezt végig átérezzük – letaglóz minket a depresszió, amely nagyon kötődik 2018-hoz.”
Valahogy ilyen röviden, de ennél sokkal élvezetesebb stílusban foglalná össze a látottakat az egy hete elhunyt Fehér Elephánt színházi blogger, aki egészen biztos, hogy bejelentkezett valamelyikre a tegnapi vagy a mai előadások közül még időben, aki leginkább a jóminőségű kísérleti színházat szerette, és előadás után két perccel már volt megkérdőjelezhetetlen ítélete a látottakról. Minél kevésbé volt közismert egy színházi alkotó, annál valószínűbb volt, hogy mégis bevette a programjába, ott volt az Ódry Színpad minden vizsgáján is, de azért a legnagyobb presztízsű műhelyek előadásait sem hagyta ki. Mindenre futotta neki, kiállításokra és filmekre is – na jó, gyerekeket nem nevelt, bár ha magamba nézek, akkor nem tudom, hogy ez mire lehet hivatkozási alap, hogy én viszont igen. „Nem kellene annyi hülye operát nézned!” – ez volt a megoldási javaslata, amikor mentegettem magam, hogy ez vagy az az évad előadása miért maradt ki. Sokszor egyet tudtunk érteni, és most ezt az előadást kicsit helyette is néztem, bár erősen remélem, hogy a hivatalos kritika is megjelent a második előadáson – szombaton úgy tűnik, hogy csak egy másik színházi blog (a Kétlámpás) képviselői mutatkoztak.
Kevés a kortárs dráma, és akkor fognak csak igazán jó művek születni, ha az alkotók színpadon is láthatják a darabjuk megszületését, és tanulva a hibákból, fejlődnek. Kipróbálási lehetőség nélkül nincs esély tökéletes alkotásra. Jelen esetben a FÜGE produkció TITÁNium mentorproramjának köszönhető Székely Rozália első drámája.
A színlapon is ott az alaphelyzet: valaki sosem látott apjától hirtelen örököl egy lakást, amely külső szemszögből nagy lehetőségnek látszik, esélynek egy új életre, közben pedig megtudjuk, hogy ez a lakás kiszakítja korábban megszokott életéből, és elvágja attól a lehetőségtől is, hogy vőlegényével külföldön egy egészen más életbe kezdjen.
A felvázoltak áttételesen emlékeztethetnek minket akár a saját életünk olyan helyzeteire, amelyekben csak vegetálunk, de mégsem merünk radikális lépéseket tenni. Az persze így is kérdéses, ha valakinek egy ilyen párhuzam az eszébe jut, hogy ennek eredményeként lép-e, a művészet képes-e ilyen hatást kifejteni. Talán, kivételes esetekben igen.
A figyelem középpontjában tengődő lány ezúttal Kurta Niké, akit végre megint főszerepben látok, bár már korábban is láthattam volna, ha legutóbbi premierjére is eljutok (MU Színházban volt „A rendezői változat”, ősszel majd megint lesz). Egy olyan fiatal lányt játszik, aki egészen pontosan nem tudja, hogy merre kellene haladnia, és hiába próbálkozna egyedül új utakra lépni, hangüzenetekkel múltjának szereplői folyton beszólnak, anyja ráadásul lépten-nyomon személyesen is megjelenik.
Nyakó Júlia nem kevésbé tűnik bizonytalannak legbelül, de már kialakította azt a működési mechanizmust, amellyel eltengődik napról napra.
Valóban közös a két színésznőben az erős színpadi jelenléten kívül a belülről is áradó szépség, amely némiképp ellensúlyozza a történetből áradó masszív depressziót. Kettejük közös jelenetei voltak a legerősebb pontok, amelyek hangulata bennem maradt.
Harmadikként szerencsés választás Varju Kálmán, aki úgy látszik, hogy mindkettejükhöz valóban képes illeszkedni, maga „A” megértő férfi, aki a semmiből előkerül, majd eltűnik, és mintha a saját sorsa kevésbé érdekelné.
További részleteket nem árulnék el, a megtekintés óta már eltelt két nap alatt még sokszor eszembe jutott a darab, ez is a hosszanható típusba tartozik, úgy látom. Jövőre remélhetőleg ismét feltűnik a Trafó kistermében.