Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

6Szín (53) Aczél András (25) Ajánló (855) Alföldi (88) Almási-Tóth András (52) Ambrus Mária (33) Ascher Tamás (26) Átrium (50) Bakonyi Marcell (25) Balatoni Éva (22) Balczó Péter (39) Balga Gabriella (33) Bálint András (21) Balsai Móni (21) Bányai Kelemen Barna (24) Bán Bálint (26) Baráth Emőke (23) Bátki Fazekas Zoltán (27) Belvárosi Színház (53) Benedek Mari (61) Benkó Bence (20) Bezerédi Zoltán (30) BFZ (34) Boncsér Gergely (44) Borbély Alexandra (25) Börcsök Enikő (27) Bretz Gábor (85) Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar (29) Budaörs (25) Centrál Színház (34) Chován Gábor (20) Csákányi Eszter (22) Cseh Antal (47) Cser Ádám (27) Cser Krisztián (281) Csiki Gábor (34) Csuja Imre (27) Cziegler Balázs (35) Dankó István (32) Debreczeny Csaba (22) Dinyés Dániel (46) Domokos Zsolt (22) Don Giovanni (24) Egri Sándor (23) Elek Ferenc (37) Énekes-portrék (33) Enyvvári Péter (21) Erdős Attila (24) Erkel Színház (148) Évadértékelés (37) Fábián Péter (20) Farkasréti Mária (41) Fekete Attila (46) Fekete Ernő (26) Ficza István (22) Figaro 2.0 (57) Figaro házassága (86) Fischer Ádám (25) Fischer Iván (22) Fodor Beatrix (63) Fodor Gabriella (30) Fodor Tamás (29) Friedenthal Zoltán (20) FÜGE (35) Fullajtár Andrea (35) Gábor Géza (90) Gálffi László (25) Gál Erika (48) Gazsó György (20) Geiger Lajos (46) Gergye Krisztián (20) Göttinger Pál (45) Gyulay Eszter (25) Hábetler András (97) Haja Zsolt (42) Hatszín Teátrum (32) Hegedűs D. Géza (28) Heiter Melinda (29) Herczenik Anna (21) Hernádi Judit (20) Hollerung Gábor (30) Horváth Csaba (31) Horváth István (39) Izsák Lili (24) Jordán Adél (26) Jordán Tamás (24) Jurányi (72) k2 színház (26) Kákonyi Árpád (21) Káldi Kiss András (26) Kálid Artúr (23) Kálmándy Mihály (41) Kálmán Eszter (41) Kálmán Péter (39) Kálnay Zsófia (51) Kamra (39) Karinthy Márton (22) Karinthy Színház (43) Kaszás Gergő (21) Katona (123) Katona László (32) Kékszakállú (67) Kerekes Éva (30) Keresztes Tamás (31) Keszei Bori (48) Kiss András (43) Kiss Péter (20) Kiss Tivadar (24) Kocsár Balázs (26) Kocsis Gergely (37) Kolonits Klára (69) Komlósi Ildikó (45) Köteles Géza (24) Kovácsházi István (22) Kovács István (55) Kovács János (21) Kovács Krisztián (25) Kovács Lehel (21) Kovalik (31) Kováts Adél (26) Kulka János (20) Kun Ágnes Anna (20) Kurta Niké (21) László Boldizsár (26) László Lili (20) László Zsolt (39) Lengyel Benjámin (21) Létay Kiss Gabriella (39) Lovas Rozi (26) Mácsai Pál (22) Makranczi Zalán (32) Marczibányi Tér (24) Máté Gábor (34) Máthé Zsolt (28) Megyesi Schwartz Lúcia (22) Megyesi Zoltán (102) Meláth Andrea (23) Mester Viktória (47) Mészáros Béla (30) Mészáros Blanka (23) Mészáros Máté (20) Miksch Adrienn (45) Miskolc (58) Mohácsi János (32) Molnár Anna (22) Molnár Gusztáv (20) Molnár Levente (29) Molnár Piroska (40) Mucsi Zoltán (45) Müpa (113) Nagypál Gábor (23) Nagy Ervin (22) Nagy Mari (21) Nagy Zsolt (31) Napi ajánló (179) Németh Judit (23) Nemzeti (67) Nézőművészeti Kft (36) Nyári Zoltán (30) Ódry Színpad (67) opera (21) Opera (629) Operakaland (44) Ördögkatlan (22) Örkény Színház (57) Orlai Tibor (96) Ötvös András (21) Őze Áron (26) Palerdi András (43) Pálmai Anna (31) Pálos Hanna (26) Pál András (42) Pasztircsák Polina (33) Pataki Bence (27) Pelsőczy Réka (60) Pesti Színház (21) Pető Kata (29) Pinceszínház (25) Pintér Béla (28) Polgár Csaba (25) Porogi Ádám (26) Purcell Kórus (24) Puskás Tamás (22) Rába Roland (22) Rácz István (23) Rácz Rita (30) Radnóti Színház (53) Rálik Szilvia (23) Rezes Judit (22) Ring (25) Rőser Orsolya Hajnalka (26) Rózsavölgyi Szalon (73) RS9 (25) Rujder Vivien (29) Rusznák András (20) Sáfár Orsolya (29) Sándor Csaba (36) Scherer Péter (34) Schneider Zoltán (30) Schöck Atala (51) Sebestyén Miklós (22) Sodró Eliza (23) Spolarics Andrea (21) Stohl András (31) Súgó (73) Sümegi Eszter (24) Szabóki Tünde (26) Szabó Máté (51) Szacsvay László (23) Szamosi Zsófia (20) Szappanos Tibor (31) Szegedi Csaba (39) Székely Kriszta (27) Szemerédy Károly (20) Szemere Zita (45) Szerekován János (30) SZFE (31) Szikszai Rémusz (24) Szirtes Ági (28) Szkéné (59) Szvétek László (35) Takács Nóra Diána (22) Takátsy Péter (26) Tamási Zoltán (25) Tarnóczi Jakab (20) Tasnádi Bence (34) Thália (99) Thuróczy Szabolcs (26) Török Tamara (27) Ullmann Mónika (21) Ungár Júlia (20) Valló Péter (27) Varga Donát (20) Várhelyi Éva (24) Vashegyi György (34) Vida Péter (22) Vidéki Színházak Fesztiválja (20) Vidnyánszky Attila színész (23) Vígszínház (45) Viktor Balázs (21) Vilmányi Benett Gábor (22) Vizi Dávid (30) Vörös Szilvia (26) Wiedemann Bernadett (43) Wierdl Eszter (24) Zavaros Eszter (38) Zeneakadémia (54) Znamenák István (41) Zsótér Sándor (79) Címkefelhő

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Aki kapásból nem tudja, hogy mi a különbség a kazán és a bojler között, az erős eséllyel meg fogja tudni, ha a Kamrában Gothár Péter két és félórás előadását végigüli. Közben van egy szünet, amelyben a játék csak azért is folytatódik, mivel két szereplő történetesen Bognár Péter „Minden kombi cirkó…” című darabját nézi, éppen a Kamrában, éppen velünk. Meg is van a véleményük róla…

cirkobojler gothar ea domolky daniel WEB 073

A tízediket láttam, amely pont ideális, még frissnek számít az előadás (december 19-én volt a bemutató), nem unják a színészek, de már összeérett. Szép lenne, ha azt mondhatnám, hogy direkt így taktikáztam, de nem: pont erre az alkalomra értem rá és erre fértem be.

Mivel a Katona úgy működik, hogy mindkét helyszínen van egy-egy párhuzamosan próbált bemutató, és ennek a pillanatnyilag legkeresettebb „Ascher Tamás Háromszéken” a párja, ebből is elég sok előadás várható, majd aztán kiderül, hogy tudja-e tartani az iramot. Megjegyezném, hogy most is sok állójegyes volt, talán még 1-2 ember így is beférhetett volna a padkára. (Aki nem tud két hónappal előre gondolkodni, azoknak nincs más: az állóhelyekre kell hajtani.)

Bognár Péterről aki még nem hallott, azok rákereshetnek a wikipédián, 35 éves, de már több kiadott verseskötete van. Az előadáson is látszik, hogy a szerző a költészet felé hajlana, az egyik főszereplő, a rendőrköltő a mű több pontján versben beszél, a rendező által tervezett díszlet falait pedig Arany Toldijának példányai borítják, ha valaki a nézőtér elhagyásakor figyelmesen a bal oldali falra pillant, láthatja. (Arany nevét is sokszor megemlítik, aligha kerülheti el a figyelmünket.)

Maga a történet könnyen összefoglalható lenne néhány mondatban, banális és ha őszinték vagyunk: érdektelen, szereplői hétköznapi emberek, akikkel túl sok különleges dolog nem történik, esetleg annyi, hogy elmennek a Kamrába és megnézik a „Minden kombit”. Sok az ismétlődés, szövegben is, helyzetekben is, és azok a nézők járnak jól, akik elengedik magukat, felismerik, hogy ez mindössze játék, bár elemezgethetnénk a szereplők társadalmi helyzetét, és kifuttathatnánk ezt arra is, hogy ebben a kortárs drámában a Katona megint felhívja a figyelmet a hozzá nem járó, nem értelmiségi néprétegek műveletlenségére, és kilátástalan helyzetére, de akár a saját életünkkel is találhatunk - némi áttétellel - kapcsolódási pontokat. Ki mennyire szeretne ebbe belemenni, annyira fog. Az előadás nem erőlteti a dolgot.

Azt hiszem, hogy ez az előadás tényleg elsősorban hálás szerepeket kínáló, de mégis néhány klisére épülő játék. Aki például a színlapon felsorolt szereplőkre kíváncsi, és például hosszan akarja nézni Tasnádi Bencét, akkor erre a darab lehetőséget ad. Helyenként vannak jelenetek, amelyekre a „túlzás”, vagy az „ízléstelen” szó is elhangozhat a mezei nézők szájából, de ezek mégsem dominálják az előadást.

Könnyen előfordulhat, hogy ezentúl nem egy nézőben, ha egy bojlerre/kazánra pillant, még a Katona csapata fog eszébe jutni erről hosszabb ideig, de ez inkább a szórakoztató és rövid hatású darabok közé tartozik. Érdekes lesz látni, hogy milyen karriert fut be, és a komolyabb előadásokhoz szokott nézőket el fogja-e riasztani, vagy éppen felüdíti őket az, hogy most MÁS jellegű előadást látnak, mint általában. (Az idei korábbi bemutató, amely szintén meglehetősen kevéssé nézőbarát címet viselt (Munkavégzés során nem biztonságos), szintén súlytalanabbnak mutatkozott például a tavalyiakhoz képest, mintha picit lazított volna a színház. Óriási a kontraszt, ha pl. A tökéletes boldogság világával vetjük össze.)

A rendező ezúttal is meglep minket a tér kialakításával, mert a leghagyományosabb, legkézenfekvőbb elrendezést alkalmazza, pusztán az első két sorba helyez el olyan szedett-vedett foteleket, amelyek ugyanazt a retro hangulatot árasztják, mint maga a – két lepukkant lakást jelző – díszlet, annak a folytatásaként is felfogható.

Pelsőczy Réka Wágnernéjával együtt is érthetünk: „tisztára olyan ez, mint egy lakógyűlés”.

A színlap most is hasznunkra van, érdemes előtte elolvasni a szereplők összesen tíz sornyi jellemzését. Sajnos, a karakterek később sem mélyülnek el túlságosan, és megmaradunk végig a felszínen.

Az előadás valóban kapcsolódik ahhoz a problémához, hogy most számít-e, ha egy kalap alá vesszük a bojlert és a kazánt, amely kérdésre más választ ad egyik főszereplőnk, aki gázszerelő és érti-élvezi ezt a szakmát (Kocsis Gergely), és mást felesége (Rezes Judit). A néző maga dönthet. Mielőtt a „mindegy”-re szavazunk, gondoljuk át, hogy ha azt várnánk egy gázszerelőtől, hogy ő is ezt tegye, akkor mi lenne az, amire valóban azt mondhatnánk, hogy VALÓBAN számít. A sort szépen lehetne folytatni, például azzal, hogy teljesen mindegy, hogy a Katona Parti Nagy Lajos Mauzoleumát veszi elő új darabként, vagy a „Minden kombit”, egy marhaság…Vagy, ami nekem mostanában aktuális: számít az, ha egy 15 éves diák összekeveri Pallas Athénét Aphroditével és/vagy Szép Helénával? Erre is bőven lenne, aki azt mondaná, hogy kit érdekel…

Mi a fontos hát?

A színészek nekem most is tetszettek persze, akik hatásosan mondták a szöveget akkor is, amikor egy ideig csak a „piros és kék” szó felváltva történő ismételgetéséről volt szó.

Pelsőczy Réka most megint olyan szereplőt kapott, akinek minden mondatán lehet nevetni, még akkor is, amikor ismételgeti őket. (A közönség mintha erősen kétfelé szakadt volna, sokan folyamatosan dőltek a nevetéstől, míg volt a csendben figyelő másik rész, akik között nyilván olyanok is bőven lehettek, akikben a „de minek vagyunk itt a színházban ilyen hosszan egy ilyen blődli miatt” gondolat is felvetődhetett. (Abban a pillanatban nincs probléma, ha játéknak fogja fel valaki az egészet – én is csak magamat ismételhetem.)

Kocsis Gergely gázszerelője nekem most is szimpatikus volt, és ha már a felajánlott besorolásból kell választanom, akkor legyen „születetten lovagias magyar férfi”, és ne a „kívül tágasabb” kategória. Az ő pártján vagyunk, ahogy nézzük, hogy felesége kedvéért mi mindent képes megtenni. Ebben van némi túlzás, de az alaphelyzet ismerős, és lehet, hogy néhány feleséget akár némi önkritikára is késztet majd…

cirkobojler gothar ea domolky daniel WEB 034

Tasnádi Bence nyomozója a legdominánsabb szereplő, aki megint egy nárcisztikus alakot kapott, féltékeny a feleségére, utána is folyton nyomoz, nemcsak a rábízott bűnügyeket akarja megoldani. Arrogáns és ostoba, bizarr, hogy egy ilyen karakter épp Arany Jánoshoz vonzódik. A szexualitáshoz fűződő viszonya meglehetősen vitatható…

Rezes Judit, a gázszerelő feleségeként szörnyű tragédiaként éli meg, hogy túl magas, és remekül játssza most is az áldozatot. Még sose láttam olyan szerepben, amelyről ne éreztem volna, hogy pont rá írták. Őt nézve nem éreztem felszínesnek a művet/figurát.

Pálmai Annának jobban áll A kaukázusi krétakör főszerepe, de ha valaki mindkettőt nézi, akkor felmérheti azt is, hogy egy színésznek milyen széles skálán kell érvényesülnie. Jól megoldja, de nehezen hiszem el, hogy ez az, amelyiket hosszú szériában szívesen játszana.

Rujder Vivien elég következetesen meg tudja tartani tájszólását, és Tasnádi Bence alárendeltjeként nagyon sok hálás jelenete van. Nem először kap ártatlan, nem túl okos és naiv figurát, és most is szerethető, el lehet nézegetni, ahogy tágra nyílt szemekkel némán figyeli főnökének szónoklatát. Az utolsó jelenete különösen üt – nem szpoilerezem ezt sem le, ahogy inkább legyen meglepetés még a Vajda Kristóf m.v. által játszott Lajos monológja is.

cirkobojler gothar ea domolky daniel WEB 056

Aki a darabot csak azért nézné meg, mert fogalma sincs a bojler-kazán különbségről, azoknak talán időtakarékosabb megoldás ennek az interneten rákeresni, de akik a fent nevezett színészek játékát szeretnék 2,5 órán át nézni, és nem bánják, ha közben nem fog eszükbe jutni semmi különös gondolat arról, hogyan kellene az életüket új alapokra helyezni, azok lehetnek az előadás igazi célközönsége.

„Mást nem láttam, ennyit tudok elmondani” – idézem Wágnernét, és az érdeklődőknek azt javaslom, hogy most már az április jegyárusítás megkezdésére figyeljenek.

PS. A képek a színház galériájából származnak. Még sokkal több is van belőlük, érdemes rákeresni.

Címkék: Katona Gothár Péter Pálmai Anna Tasnádi Bence Kamra Rezes Judit Pelsőczy Réka Kocsis Gergely Rujder Vivien Vajda Kristóf

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr8613622190

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása