Mezei néző

Azoknak, akik nem jönnek a Müpába a Fesztiválzenekar Barokk Együttesét nézni - három előadás:

Kamra – Ürgék

Rózsavölgyi Szalon – 18h, 21h – Az utolsó óra

Szkéné -20h – Parasztopera

2003 óta ez Háy János darabjának hatodik bemutatója, egyben az első pesti. Ugyanaz a közeg, részben azonos szereplők jelennek meg benne, mint  A Gézagyerekben, amely két évada nagy sikerrel megy a Pinceszínházban, és ennek a jó visszhangnak nyilván van köze ahhoz, hogy egy másik Háy-darabhoz nyúltak most megint.

Dupla ajánló -

szept. 24-re három előadás:

Kolibri Pince – 16h – Cyber Cyrano

Rózsavölgyi Szalon – Salamon király szorong

Szkéné - A lány, aki hozott lélekből dolgozott

szept. 25-re öt előadás:

Katona – 19.30 – A borbély

Kamra – Széljegy

Kolibri Pince – 16h – Cyber Cyrano

Rózsavölgyi Szalon – romance.com

Szkéné -20h – Parasztopera

Az Ódry Színpadra vittem 44 tanítványomat ezen az estén, hogy a tavalyi egyik kedvenc előadásomat, Fodor Tamás Vadkacsáját megnézzük együtt. Néhány nappal korábban váratlanul ért a Nézőművészeti KFT felhívása, amely éppen erre a napra, 16h-ra a Vörösmarty Gimnáziumba szervezett tantermi bemutató előadást abból a célból, hogy a családon belüli erőszak problémájával foglalkozó hetvenperces, kétszereplős előadásukat népszerűsítse a pedagógusok körében. Miután technikailag megoldhatónak látszott, bevállaltam mindkettőt, és most erről az első élményről írok. 

Hajlamos vagyok azt hinni, hogy tájékozott vagyok színházi témában, de ezt, a 2016-ban bemutatott produkciót, amelyért a főszereplő, Simkó Katalin még díjat is kapott nem ismertem, pedig mint kiderült, ez már a 65. előadás volt. Még itt az elején leírom, hogy a Manna a támogató partner, és a dramaturg, Gyulay Eszter egy regényből ( Beate Teresa Hanika: Soha senkinek ) hozta létre a szöveget, a rendező pedig Scherer Péter volt. Feltétlenül érdemes megnézni, erről az előadásról csakis ajánlót lehet írni.

Az Ódry Színpadon 2018. januárjában mutatták be Vecsei H. Miklós átiratában Shakespeare egyik legismertebb vígjátékát, amelyet az ifjabb Vidnyánszky Attila rendezett.

A színlap egy generáció életérzésének megfogalmazását hirdeti, és ez a leírás elég pontosan rá is illik az előadásra, amely helyenként igen sűrű pillanatokat, máskor pedig üresjáratokat is ad majdnem két órában, szünet nélkül. Vegyesek a nézői benyomásaim, hol soknak, hol pedig kevésének éreztem, de persze azt is tudtam, hogy ez mindegy , hiszen nem én vagyok a megcélzott nézői réteg, így nem tragikus, hogy nem kötött le végig az előadás.

Mark St. Germain darabja a színlap leírása alapján szinte előre jól látható vázra épül – autista fiatalember ismerkedik egy lesérült táncossal, sok minden alakul úgy, ahogy a néző ezt előre elképzelheti, ugyanakkor mégsem teljesen. Táncóra jellegű jelenet összesen csak egy van a kilencven perces (szünet nélküli) előadásban, az összes többi jelenet mind „csak” beszélgetés, ismerkedünk a két szereplővel, akik mondhatni véletlenül sodródtak egymás mellé.

Azt, hogy kapcsolatuk mennyire lesz tartós és meddig jut el a színdarab ideje alatt, nem árulom el, és azt sem, hogy a cím mit is jelent. Aki ezt tudni akarja, annak meg kell néznie az előadást.

A Fidelio megjelent, ráadásul ebben a hónapban azonnal el is juttatták több színházba, így már kedden hozzá tudtam jutni. A saját programom összeállításában több tényező is megzavart: azon túl, hogy nem szeretek ennyire bizonytalan helyzetre előre tervezni, embertelenül soknak tűnik az új bemutatók száma, talán a szokásos októberi dömpingnél is nagyobb ez a mostani. 42  bemutatót emel ki a lap, miközben a műsorból evidens, hogy még ennél jóval több is lesz - magyarán megnézhetetlen mind. Furcsa, de ha azt érzem, hogy nem fog úgyse menni minden, amit szeretnék, még a feltétlenül szükségesnél is többről mondok le.

Miután a Fidelio elérhető, jó áttekintést ad, most csak néhányat emelek ki a teljesség igénye nélkül, teljesen szubjektíven azokat, amelyekre elmennék, ha módom lesz. Még a Cafe Budapest, azaz az őszi fesztivál is most jön - optimális esetben kettőt tudok a műsorából nézni.

Jöjjön néhány hely és cím:

Nyolc előadás:

Átrium - 19.30 – A soha vissza nem térő

Centrál – 17h, 20h - Házassági leckék…

Centrál – 20h – Kísértetek

Hatszín Teátrum - Varsói melódia

Katona – A nők iskolája

Maladype – Csongor és Tünde

RS9 - KEAN

Vígszínház – Hamlet

Öt előadás:

Átrium - 19.30 – A soha vissza nem térő

Centrál – My fair lady

Rózsavölgyi Szalon – 20.30 – A kulisszák mögött

Víg – Házi –15h -  Hallgatni akartam

Vígszínház – Bűn és bűnhődés

A tavalyi évben sikerült valamennyire lépést tartani az SZFE, illetve az Ódry Színpad programjával, bár a rengeteg bemutatónak talán a kétharmadát láttam csak. Ezen a hétvégén beindult a szezon, azonnal két bemutatót is tartottak, és mindkettőt megnéztem. A velencei kalmár után Martinkovics Máté egyszemélyes színházát is láttam, amely egy órára tömöríti Dosztojekvszkij „Feljegyzések az egérlyukból” című írását.

Martinkovics Máté - Éder Vera fotója