Mezei néző

Óriási a színházi kínálat Budapesten, mindent nem lehet követni még akkor sem, ha valaki nagyon szeretné. Sok múlik a válogatáson, és ennek következtében hatalmas eltérések lehetnek, hogy ki milyennek ítéli az éppen lezáruló évadot.

250 alkalommal voltam színházban és koncerten, a tavalyi 208-nál jóval többször, és ebben most – két év után ismét -   túlnyomó többségben voltak a prózai előadások.Talán húsz előadás maradt ki olyan idén a PESTIEK közül, amelyiket még meg akartam nézni, de hátha majd jövőre. (A zenésekkel idén még külön bejegyzésben foglalkozom, jövőre már valószínűleg annyira kevés lesz, hogy bele fog egy külön bekezdésbe férni, ahogy 2015-ig is mindig befért.)

Ez a lista elsősorban KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁSnak készült, és az általam IDÉN megnézett előadások közül emeli ki a legjobb élményeimet. Lesz köztük tehát nem friss előadás is, van néhány, amelyet csúfosan SOK éve halogattam.

Hangsúlyozottan EGY NÉZŐ benyomásai ezek, de egy olyan nézőé, aki átlagosan az összes idejének a harmadát tölti színházban ÉS blogírással, és akinek éppen ezért az, hogy miként működik a magyar színház, ugyanúgy fontos kérdés, mint azoknak, akiknek a hivatása vagy a napi megélhetése kapcsolódik hozzá. Emiatt is szedem össze immár hatodik alkalommal a legeket…

A lista talán arra is alkalmas, hogy másoknak is eszébe juttassa a saját legjobb élményeiket. Kommentben kiegészíthető.

És még egy előzetes megjegyzés: idén volt időm bőven, így eszembe jutott az a rendkívül energiaigényes ötlet, hogy legyenek képek is.Emiatt MINDEN elkészült bejegyzésem teljes képanyagát is átnéztem, miután a szöveget megírtam. Majdnem mindenkiről sikerült elfogadható képet találni - van akiről csak a legjobb előadásoknál van, mert rájöttem, hogy ez az ötlet - 54 kép - szétverte a szöveget. De sebaj, mert aki volt elég előadáson, az letesztelheti magát, hogyha csak a képeket nézi, akkor arról ugyan beugrik-e neki az, hogy mely előadásból származik. Ezt a játékot tudom felajánlani a nem rövid két bejegyzés átszkennelőinek. (Mert az operás is ilyen lesz...) Azt nem akartam bevállalni, hogy minden második emberről van csak kép - milyen alapon?

I.Legjobb előadások:

Mióta írom a blogot, egyre inkább meg vagyok győződve arról, hogy a néző állapota és előélményei is nagyon közrejátszanak abban, hogy mit tekint a legjobbnak, és éppen emiatt van igazi értéke a kritikus-díjnak, mert az sok – színházba évtizedeken keresztül évi legalább száz alkalommal megforduló - hivatásos néző összevont véleménye. Az feltétlenül jelent már valamit, ha sokan ugyanazokban látják meg a legfőbb értéket. Én az itt felsorolt előadásokat éreztem a „legkerekebbnek”, amelyekben egységesen jó színvonalú volt a színészi munka, éreztem, hogy meg akarnak szólítani vele, és a lehetőségekhez képest a látvány is megfelelően szolgálta a mondanivalót. Az, hogy mindössze az első három készült klasszikus „kőszínházakban” azt is jelzi, hogy én leginkább a színészközpontú (és kevésbé látványorientált), intim terekben megvalósuló előadásokat szeretem, ezért lett ilyen a listám. Mivel minden alkalomról külön írtam, a részletek visszakereshetőek.

Háztűznéző - Katona József Színház – Ascher Tamás rendezéséről az volt az első benyomásom, hogy ez éppen olyan, amilyennel könnyen kedvet lehetne csinálni magához a színházhoz általában. Jók a színészek – pl. Fekete Ernő, Jordán Adél, Elek Ferenc -, ki van építve a kapcsolat is közöttük (aki nem néz elég operarendezést, az ezt természetesnek veszi, és nem tud külön örülni neki, én viszont talán ezt értékelem a legtöbbre egy előadásban, ha ez rendben van), ráadásul érdekes és kifejező a látványvilága is. Ilyen lenne egy mintaszerű előadás.

                                                           Rajkai Zoltán és Fekete Ernő

Üvegfigurák – Radnóti Színház – Valló Péter rendezése – alkalmazkodik a színház adottságaihoz, és négy csodálatos színészt állít elénk – Kováts Adélt, Lovas Rozit, Porogi Ádámot és Nagy Dániel Viktort - , akik mind a helyükön vannak és csapatként is teljes harmóniában léteznek.

Lovas Rozi - Porogi Ádám

Delila – Centrál Színház – Puskás Tamás rendezése olyan, amilyennek egy klasszikus Molnár Ferencet elképzel az ember, és a remek színészeknek IS köszönhetően nagyszerűen működik. Balsai Móni és Stohl András kettőse nem marad a felszínen, ennek kiemelten lehet örülni, hogy ilyen típusú színészi munkát láthatunk egy olyan színházban, amelynek elsődleges célja, hogy a néző jobban érezze magát és szórakozzon.

Balsai Móni - Stohl András - Delila

Hűség – K2 – A Hűség egy olyan háromszereplős darab, amely teremszínházi előadásnak készült, utaztatható. A MU Színházban láttam, és megfogott a három színész – Domokos Zsolt, Horváth Szabolcs és Boros Anna - eszköztelen összjátéka Benkó Bence rendezésében.

Horváth Szabolcs - Boros Anna - Domokos Zsolt

A vadkacsa – Ódry Színpad – Fodor Tamás rendezésében láttam egy igazán jó előadást a negyedéves színészosztálytól, amelyben azt érzékeltem, hogy annak ellenére, hogy néhány színész a szerep koránál szükségszerűen fiatalabb volt, és a szokásos nulla forintos keret állhatott rendelkezésre ahhoz, hogy díszletet készítsenek, mégis átjött a darab lényege, és emlékezetes mindmáig többek között Hajdu Tibor, Bajor Lili, Nagy Katica összjátéka.

Bajor Lili - Hajdu Tibor A vadkacsában

Az öt friss előadás mellett volt három halogatott is.

A Pinceszínház Gézagyerekét ráadásul második nekifutásra láthattam, eső miatt elmaradt az augusztus végi szabadtéri alkalom, és még utána heteket vártam az újabb lehetőségre. Ebben is a csapatmunkát szerettem, és különösen Börcsök Enikőt és Tóth Zoltánt. (Az, hogy Tóth Zoltán már néhány hónapja meghalt és nem játszhatja többet, nagyon szörnyű - már a megtekintés után azonnal tudtam, hogy rajta kell lennie ezen a listán, annyira szerettem a játékát, talán az előadásról írtakból is kiderül.)

A Bakfittyet a Stúdió K-ban tényleg éveken át kitűztem havonta, és mindig valami egyszeri alkalom leütötte. (Amit az ember nem néz meg a legelején, azzal hajlamos ennyire elcsúszni.) Nagyon örültem ennek a K2-vel közös előadásnak, külső szemlélő nemigen állapítaná meg, hogy itt két társulat alkalmi egyesüléséről van szó. Nagypál Gábor egészen fantasztikus ebben is.

Bakfitty - Nagypál Gábor - Nyakó Júlia

A M/Ámor című előadás (a Szkénében) Molnár Gusztáv miatt került a látóterembe, valaki éppen azért javasolta, mert tudta, hogy olyan előadást keresek, amelyikben szerepel, ha már nem sikerült megnéznem Kaposvárott A vágy villamosában. Az egész előadást nagyon szerettem, nemcsak a megtekintés apropójául szolgáló színészt.

Legjobb szórakoztató előadás:

Szokott lenni ilyen kategória is, bár meglehetősen szubjektív az, hogy ki mit nevez szórakoztatónak. Akár a Bakfitty és a M/Ámor is kerülhetne ebbe a kategóriába, de feltétlenül idetartozik a My fair lady (Centrál), és a Kékszakáll (Operettszínház) is, amelyeket én a zenés előadások között fogok emlegetni…

Engem kifejezetten szórakoztatott még a Tháliában a Csoda korban élünk, amelynek nagy érdeme volt, hogy elterelte a figyelmemet a nyakfájásról, amely október elején két hétig nemigen szűnt meg, és minden akkoriban nézett előadást letesztelt.

Nagy Viktor - Schell Judit - Vida Péter

Legjobb rendezés:

A rendezőtől nem függetlenül jönnek létre a legjobb előadások, de van néhány, amelyekben a koncepción még nagyobb a hangsúly, és így ez a külön kategória alkalmat ad még néhány előadás emlegetésére.

Székely Kriszta rendezését - A kaukázusi krétakört – előző évad végéről halasztottam el az évad elejére.

Molnár Gusztáv - Pálmai Anna - A kaukázusi krétakör

Vidnyánszky Attila ősszel operát (az Erkelben) és a Nemzetiben stúdiószínházi előadást is készített a Bánk bánból, ezek közül az utóbbi a teljes évadban műsoron volt, de rendkívül kevés alkalommal. Az előadás nem pótolja a mű előzetes elolvasását, de aki háttértudással kifejezetten komplex élmény, tetszett.

A tárlóban Szalma Tamás és Mátray László - II. Endre és a címszereplő

A Schroffenstein család Tarnóczi Jakab vizsgarendezése volt az Ódry Színpadon, nehezen egyeztethető, mert sok színházból verbuvált színészek játszottak benne, de már a szerepkettőzések is jelezték, hogy a rendező mennyire összetett módon gondolkodott színházról, darabról. Jó lenne, ha még hosszan műsoron lehetne.

Hegedűs D.Géza - Nagy Márk - Friedenthal Zoltán - Máthé Zsolt - Schell Judit

Csapatmunka, összhang

Volt néhány olyan előadás, amelyekben elsősorban a szereplők közötti összhang fogott meg, a csapatmunka, amelyben minden szereplő intenzíven részt vett.

Ilyen volt az Ódry Színpadon két előadás is, az 1089,

a teljes szereposztás egy képen

amelyet egy év csúszással, illetve a Meggyeskert, amelyet viszont frissen láttam (utóbbinak a második előadását - erről képek nem készültek még, nem találtam). Hasonló hatással volt rám a sok éve halasztott Négyeshatos is a Stúdió K-ban, amelyre még 50 tanítványomat is elvittem, és ez azt hiszem, hogy az általam szervezett idei 10+ színházlátogatás közül a legnagyobb tetszést éppen ez aratta, ahogy a beadott előadás-elemzések is ezt bizonyítják.

Ugyanebben a kategóriában még két háromszereplős darab is meg kell, hogy említődjön: az ugyancsak régi Nézőművészeti Főiskola a Centrálban, amelyet én is sokadszorra néztem (most először írtam róla), de még mindig nagyszerű állapotban van, és levehetetlennek tűnik,

Mucsi Zoltán - Katona László - Scherer Péter

másrészt a hozzá képest feltétlenül újdonságnak számító „De mi lett a nővel?” – az RS9-ben. Ez felveszi a versenyt a Kiss Csaba mű eredeti rendezésével.

II.Kettősök:

Tavaly óta ki szoktam emelni néhány kettőst is, akik különösen megfogtak, és így teszek most is, mindenféle komment nélkül. (A linkek ott vannak…)

Balsai Móni-Makranczi Zalán – Valentin nap éjszakája – Rózsavölgyi Szalon

Udvaros Dorottya – Fekete Ernő – Kétely – Belvárosi Színház

Udvaros Dorottya – Söptei Andrea – Bánk bán, Gömbfejűek.. – Nemzeti Színház

A Gömbfejűekben

Kardos Róbert – Spolarics Andrea – A kulisszák mögött – Rózsavölgyi Szalon

Kovács Patrícia – Szabó Kimmel Tamás – Vőlegény – Belvárosi Színház

Kardos Róbert – Honti György – Játék a kastélyban – Jászai Mari Színház, Tatabánya

Kardos Róbert - Mikola Gergő -.Honti György

Börcsök Enikő – Hegedűs D. Géza – Hamlet – Vígszínház

Hernádi Judit – Kern András – Hitted volna?, Valódi hamisítvány – Belvárosi Színház

Kurta Niké – Nyakó Júlia – Kálvária lakópark - Trafó

Kurta Niké - Nyakó Júlia - Varju Kálmán

III.Legjobb színészi teljesítmények

Értelemszerűen ide értem mindazokat, akik az I. pontban felsorolt legjobb előadásokban szerepeltek. Ha lett volna gyengébb színészi teljesítmény ezekben, akkor ezek a produkciók nem érhették volna el azt a nagyon szerencsés összhatást. De ezen túl is kiemelek még néhány színészt, akik egy vagy több szerepben különösen tetszettek.

Főszerepben - nők

Balsai Móni – Delila (Centrál), A sötétség hatalma (Budaörs), Valentin nap.. (Rózsavölgyi Szalon)

Söptei Andrea – Visszavonulás – Rózsavölgyi Szalon

Trokán Nóra – A jóember Szecsuánból - Kecskemét

Pelsőczy Réka – Munkavégzés során nem biztonságos - Kamra

Pelsőczy Réka Tasnádi Bencével

Gryllus Dorka – Anna Karenina – TROJKA

Soós Attila és Gryllus Dorka - Anna Karenina

Főszerepben - férfiak

Csuja Imre – IV. Henrik – Örkény Színház

Domokos Zsolt – Hűség – K2

Tóth Zoltán – Márton partjelző fázik, ( A Gézagyerek ) -  Pinceszínház

Alföldi Róbert – 1,2,3 - Átrium

Fehér László – Az öngyilkos – Forte Társulat

Nagypál Gábor – Bakfitty – Stúdió K

Mellékszerepben - nők

Börcsök Enikő – A Gézagyerek - Pinceszínház, Hamlet - Vígszínház

Balázs Andrea – Rozsdalovag…- Az ördög - Karinthy Színház

Csákányi Eszter – A hattyú, Az átváltozás  – Örkény Színház

Csákányi Eszter A hattyúban

Kováts Adél – III. Richárd – (újranézve a Vágyvillamosban is!) - Radnóti Színház

Tímár Éva - Pokemon Go - Rózsavölgyi Szalon

Mellékszerepben - férfiak

Orosz Ákos – Hamlet – Vígszínház

Kristán Attila – Gömbfejűek…- Nemzeti

Söptei Andrea - Kristán Attila

Krisztik Csaba – Jóembert keresünk – Székesfehérvár

Krisztik Csaba - Vang, a vízárus

Molnár Gusztáv – M/Ámor - Szkéné, A kaukázusi krétakör - Kamra

Monodráma

Külön felsorolom azokat a monodrámákat, amelyeket idén láttam és leginkább tetszettek. A műfaj egyre népszerűbb, és aki vállalkozik rá, annak rendszerint sikerül is nagyon emlékezetes estét szereznie a közönségnek:

Molnár Piroska – Emberi hang – Rózsavölgyi Szalon

Markó-Valentyik Anna – Anyajegy – RS9

Széles László  - Kean –  RS9

Vecsei H. Miklós – Mondjad Atikám! – Pesti Színház

Vecsei H. Miklós

Nagy Viktor Dániel - Leszámolás velem – Jurányi Ház

Külön tárgyalandó az Orlai Produció Élettörténetek.hu – sorozata a Mozsár Műhelyben, amelynek a részei megtörtént sorsokat dolgoznak fel, a két kedvencem volt:

Pira – Bella – Borbély Alexandra, Ullmann Mónika

A mi Józsink – Erzsike – Epres Attila, Lázár Kati

Epres Attila

Lázár Kati

Ígéretes pályakezdő:

Ebben az évadban sikerült valamelyest belehúzni az Ódry Színpad előadásainak látogatásába, 16-féle előadást néztem meg és összesen 18 alkalommal jártam ott. Ez annyira nem rossz mutató, mint a korábbi évben, de ennél is többféle előadás megnézésére lett volna lehetőség, és nyugodtan lehetne ez a szám akár 25 is, sőt annyinak kellene lennie legalább. A jövő évben egyértelműen az egyik célom, hogy ami kimaradt, azt utólag pótoljam, és – mivel már Fehér Elephánt nincs velünk, aki az egyetemistákat teljes körben figyelte, attól tartok, hogy helyette is néznem kell az éppen színésszé válók első próbálkozásait.

Nagyon sok olyan tehetséget láttam a megnézett előadásokban, akik ebben a kezdeti állapotukban is érdekesek, sok nevet ide tudnék írni, de elsőként Ladányi Júlia jutott eszembe, aki az egyetemi előadásokon (A Schroffenstein család) túl a Pokemon Go (Rózsavölgyi Szalon) c. előadásban is nézhető volt. Üde naiva alkata hiánycikk, valószínűleg széles tömegekre is hatni fog a belőle áradó báj, ha nagyobb színházba kerül.

Debreczeny Csabával Ladányi Júlia a Pokemon Go-ban

Látványtervezés:

Sokan érdemelnék meg a név szerinti kiemelést, akik nulla forintos keretből valamit mégis képesek kihozni (az Ódryn, vagy a független színházakban). Nekem különösen tetszett a Meggyeskert térkialakítása – Zsótér Sándor rendezőhöz köthető -, de ebbe „a szinte semmiből legyen valami nagyon látványos” kategóriába sorolom Balázs Juli díszletét az Ithakában,

Nagy Ervin és Mészáros Blanka az Ithakában

de nagyon szerettem a Maladype Csongor és Tündéjét is (ezúttal a rendező tervezte a díszletet, Balázs Zoltán), vagy a klasszikus díszletek közül a My Fair Ladyét - Bagossy Levente színpadképe Szakács Györgyi ruháival vált teljessé -, vagy a Háztűznéző díszletét, amelyik Khell Zsolt munkája.

Új magyar dráma

Fekete Ádám: A Jeditanács összeül – már az alapötlet is tetszett, de a szöveg is megfogott, érdekes előadás lett belőle.

Külön kiemelendő:

A Karinthy Színház érezhetően új irányba indult el, új nézői rétegek felé nyitott idén három előadással (A mi kis városunk, Piszkosak, Tanár úr kérem), amelyek jól is sikerültek, mindegyiket szívesen ajánlom:

Karinthy Márton - a Bunbury olvasópróbáján

A Stúdió K – K2 összefogás, amely többek között a Rettegés és ínség előadásában csúcsosodott ki.

Pokorny Lia a Dolgok, amikért érdemes élni c. előadásért, a közönséggel folytatott interaktív játékért. Az előadás többet mond önmagánál, és ezt nézve azt is érezzük, hogy például maga a színház is egy ilyen dolog, amiért érdemes élni.

Ezek után külön részben olvasható vasárnaptól a zenés-listám, jellemzően operaelőadásokról.

PS. A bejegyzésben szereplő képek már szerepeltek blogbejegyzésekben az előadások kapcsán, újra felhasználtam őket.