Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

A prózai színházi listám után jöjjenek külön a zenés, illetőleg opera-élmények, elég sokan vannak ők is, minden megtekintett előadásból válogattam, tekintet nélkül a bemutató időpontjára. A legtöbb a naptár átnézése nélkül is eszembe jutott. Nyilván lesz aki elborzad, hogy miért épp karácsonykor foglalkozom ezzel - nyilván nem azért, mert annyira keserves épp ezekre az előadásokra visszanézni. Számomra a legjobb dolgok közé tartozik bemenni az Operaházba/Erkelbe/Müpába és akár (gyakran) egy rossz rendezést is megnézni, AMENNYIBEN szeretem a darabot magát ÉS az énekesek között van legalább néhány, aki igazán a kedvemre való. Utóbbiak egyre többen vannak, a 2015-ös év is hozott új "felfedezéseket" (pl. Szemere Zitát), akik itt emlegetve is lesznek, sőt a régebbi énekeseimből sem ábrándultam ki, sőt volt aki éppen ebben az évben tetszett meg igazán.

Az, hogy kit hányszor tudtam megnézni, leginkább a műsorterven múlt, van akit sokkal többet is néznék, ha lehetne (lsd. Molnár Levente, aki alig szerepel már itthon, viszont most éppen nézhető lesz két sorozatban is, nyolc hónap szünet után), így én is nagy reményekkel várom a következő évad programját, amelyhez igazodnom kell, ha tetszik, ha nem.

Az Operaház már második évada valami elképesztő tempót diktál a bemutatók özönével, így sok előadás és énekes is lesz a felsorolandók között és biztosan van, akiket csak kifelejtettem, de az előadások linkjein ott van a részletes méltatás is....

Operaház - Erkel Színház

A kéjenc útja - kiemelten: Balczó Péter

Morzsabál - Jancsi és Juliska (úgy ahogy volt)

Hunyadi László - továbbra sem a rendezés, hanem kiemelten: Kolonits Klára, Cser Krisztián

French Late Night - Székely Kriszta (rendező), Balczó Péter, Szemere Zita, Apáti Bence, Kálnay Zsófia

Leander és Lenszirom - Tallér Zsófia (zeneszerző), Zsótér Sándor (rendező), Ambrus Mária (díszlet), Hábetler András, Gradsach Zoltán, Molnár Ágnes

A Rajna kincse - a rendezés ellenére is: Adrian Eröd, Nyári Zoltán, Gábor Géza, Cser Krisztián, Komlósi Ildikó, Kovácsházi István

Figaro házassága - a rendezés még mindig nem, de az alábbi énekesek nagyon: Molnár Levente (a kedvenc Grófom lett a sorozat folyamán és még ezen a genti előadásában tudott is fokozni, hiába nézem évek óta, most a meglepetés erejével hatott és revelatív élmény volt épp ebben a szerepben és az is, ahogy alkalmazkodni tudott a többiek játékához), Rácz Rita (nagy benyomást tett rám, ahogy váltani tudott a sorozat folyamán), Kálnay Zsófia (a legférfiasabb Cherubino, akit valaha láttam)

Parsifal - Molnár Levente (óriási energiákat mozgósított Amfortasként is)

Éjszakai vetélkedő - Aczél András (a megszervezésért, kitalálásért)

A bűvös vadász - az egész előadást nagyon szerettem - Zsótér Sándor (rendező), Ladányi Andrea, Nyári Zoltán, Cser Krisztián

Faust - Bretz Gábor, Wiedemann Bernadett, Vörös Szilvia (a rendezés ellenére így is ragyogtak)

Doktor Faust - Szabó Máté (rendező), Szegedi Csaba - azon kevés idei rendezések egyike, amelyiket szerettem

Mefistofele - Létay Kiss Gabriella (ahogy korábban is, felülmúlhatatlannak tűnik ebben a szerepben)

Otello - Létay Kiss Gabriella, Kálmándy Mihály ( a rendezés totális mélypont - ez az említés most a két énekesre vonatkozik kizárólag)

Figaro 2.0 - Hábetler András (rendező),különösen: Fodor Beatrix (Grófné) - (ez az az eset, amikor az egész előadás működik, mindenki más is a helyén van - az előadások nagyobb része jövőre lesz!)

Mario és a varázsló - Cser Krisztián ( a rendezés ellenére is hat), Farkasréti Mária

Élet a Holdon - Toronykőy Attila rendezése a legszórakoztatóbb operaházi előadás volt Gödöllőn, Kiss András több apró szerep után főszerepben is hatásosan megmutatta magát, csupa jó partnerrel

Farnace - különösen: Xavier Sabata, Szigetvári Dávid-Schöck Atala-Ducza Nóra hármasa - ezt sajnáltam, hogy ütközés miatt csak egyszer nézhettem

Triptichon - különösen: Létay Kiss Gabriella, Komlósi Ildikó, Kálmán Péter, Kiss András, Molnár Ágnes, Magassy Júlia (utóbbi három mikroszerepben - de ütősen) - de a 35 szólista meglehetősen magas minőséget képviselt együtt is, a Schicchi csapatmunkáját különösen jó nézni

Don Giovanni - Erwin Schrott - Kolonits Klára, a Bretz Gábor-Cser Krisztián és Szemere Zita-Cseh Antal párosok illetve Gábor Géza, mint kormányzó

Operettszínház

Sybill - mást nem is láttam, de Szabó Máté rendezése tetszett, érdemes volt megnézni

Vidéki előadások

Pécs - Don Giovanni - Hábetler András Leporellóként különösen tetszett, illetve Gulyás Dénes rendezése, amely sokkal izgalmasabb, mint a pesti

Szeged - Hoffmann meséi - az egész, benne különösen: Nyári Zoltán, Kálnay Zsófia, Szemere Zita, Kiss András, Pataki Bence (Juronics Tamás munkája legjobb öt operarendezésben biztosan benne lenne, ha sorrendet is készítenék.)

Miskolc - Titkos házasság (az egész előadás, Hábetler András rendezése) + Rigolettóból Kolonits Klára Gilda szerepében, Cser Ádám operabeavatója (Figarócska - benne Herczenik Anna Susannája leginkább)

Zeneakadémia

Almási-Tóth András operavizsgái - összességében is, a Sitcom különösen

János passió - Vashegyi György, Szigetvári Dávid

Müpa

Pulcinella - kiemelten: Megyesi Zoltán, Cser Krisztián - a félig-szcenírozott rendezés kevésbé

A bolygó hollandi - Kovalik Balázs (legfontosabb rendezés volt számomra idén), benne: Nyári Zoltán, Wiedemann Bernadett

Kékszakállú - Bretz Gábor maradandó nyomot hagyott bennem azzal, amilyen érzékenyen és alázatosan alkalmazkodott a partneréhez, Wiedemann Bernadetthez és átélhettük, hogy valóban mély kapcsolat keletkezett egy koncertszerű előadásban, amelyben ráadásul kottából énekeltek

A béke napja - Daphné - Pasztircsák Polina fantasztikus Daphné volt, kis szerepekben különösen hitelesek voltak: Gábor Géza, Kiss Tivadar

Poppea megkoronázása - az egész nagyon jó volt, kétszer is kevés volt látni,  különösen: Baráth Emőke a címszerepben, Jeffrey Thompson színészi játéka pedig emlékezetes lesz még jó darabig

Katona - Kamra

Dinyés Dániel és Göttinger Pál operabeavatói a legjobb élményt jelentik és egészen új nézőpontból szemlélhetjük a tárgyalt előadást - korábban a Rigolettót, idén a Cosí fan tuttét

Moltopera - tantermi Don Giovanni beavató - Ágoston László és csapata

Külföldön

Soha az életben ilyen évem nem volt, mint most: négy városban is láttam operákat, háromszor magyar énekesek miatt utaztam oda - mindenkinek csak ajánlhatom a hasonló, hosszú távra nyomot hagyó kalandokat.

Milánó (Kékszakállú - Cser Krisztián), Bécs (Kékszakállú - Bretz Gábor), Gent (Figaro - Molnár Levente és Kálmán Péter), Prága (Figaro, Ruszalka)

A legtöbb előadás esetén felemás benyomásaim voltak, leszámítva azt a néhányat, ahova odaírtam, hogy az egész tetszik, ugyanakkor alig volt olyan este, amelyikben ne találtam volna valamit, amibe bele lehetett volna kapaszkodni. (Valami előzetes várakozás kell ahhoz, hogy az ember elmenjen színházba, és mindenben, amit várt ritkán csalódik az ember, sőt inkább gyakori, hogy érik kellemes meglepetések.)

A felsorolt előadások közül többet legalább kétszer is néztem (Figaro, Don Giovanni, Poppea, Daphné, A bolygó hollandi, Rajna, Mario, Kékszakállú, Leander, A bűvös vadász, Mefistofele, Hunyadi), van amit hatszor, sőt még többször. Egyszer mindenkinek érdemes lenne kipróbálni egy teljes sorozat megtekintését, látná a különbségeket, még azonos szereposztás mellett is. Tanulságos - ezért is van több bejegyzés egy-egy darab kapcsán, mert még csak színházi megközelítésben is ad új gondolatokat egy-egy előadás, aki minden fél hang eltérést észrevesz, az ezt az állítást még jobban alátámaszthatná.

Amit az alkalmi sorozatnézésen kívül javasolni tudok mezei nézőknek az egy-egy művész pályájának szorosabb követése. Persze az ilyesmi  magától, egy-egy revelatív előadás hatására jön létre és addig tart, amíg tart, nemigen szabályozható, bár minél többet néz valakit az ember, annál többet megtud róla és még több nézéshez kap kedvet, megszereti. Sok előadásból látszik csak igazán, hogy egy tehetséges művésznek mennyi színe van, éveken át nézve is mindig tud új árnyalatokat mutatni. Elég hamar nyilvánvalóvá válik, hogy teljes egészében ez a megismerési folyamat nem mehet végbe, de talán éppen ezért hosszú és sok örömöt adhat ez az út. A fast food korában nem baj, ha nem megy minden folyamat gyorsan végbe. (Van sok ismerősöm, akik a legkülönbözőbb művészeket figyelik hosszú évek, sőt évtizedek óta, járnak ugyanarra az előadásra havonta többször is - ez a magyarázat talán.)  Amint látszik az ismétlődésekből, van jó néhány énekes (több, mint amennyit be tudok címkézni!), akiket sikerül nekem is jobban figyelni (a műsornak és koncertszervezőknek hála), legalább harmincat, köztük elsősorban Cser Krisztiánt, akinek Leporellójáról először a blogom beindítása után 3 héttel írtam - ugyanezt a szerepét most játszotta nemrég december folyamán. A kettő között eltelt több mint 2,5 évben kereken száz blogbejegyzést inspirált az ennél is több megnézett előadása és megismertetett számomra új zeneművekkel is, igazi szellemi kalandban volt részem, rengeteg változatos élményben. Csak az az egy baj van, hogy már egyre nehezebb valami igazán ütős és új jelzőt kitalálni erre az igazán gyönyörű lírai basszus hangra és a mindig teljes önátadással, hatalmas energiákkal és játékkedvvel színpadra lépő művészre. Az előadásait nem untam el, nem is unhattam el éppen az említett okok miatt, minden ilyen irányú jósolgatás ellenére sem, minden megtekintés csak még inkább valószínűsíti a következőt, csak a saját szövegem laposodik el kegyetlenül, miközben az előadások leírása közben is újra és újra megkísérlem a lehetetlent, egy színházi (ráadásul zenei) élmény visszaadását szavakban. De legyünk optimisták, legalább vannak még kihívások és feladatok 2016-ban is. Hiszen most csak az évad közepén vagyunk, semmi nincs lezárva. Jönnek hamarosan a Figarók is - hagyományos és 2.0-ás változatban is...

 

 

 

 

Címkék: Adrian Eröd Opera Szabó Máté Göttinger Pál Zsótér Sándor Molnár Levente Kálmán Péter Bretz Gábor Komlósi Ildikó Cser Krisztián Fodor Beatrix Létay Kiss Gabriella Nyári Zoltán Gábor Géza Wiedemann Bernadett Hábetler András Farkasréti Mária Schöck Atala Rácz Rita Évadértékelés Ambrus Mária Molnár Ágnes Balczó Péter Baráth Emőke Kálmándy Mihály Apáti Bence Kolonits Klára Szegedi Csaba Dinyés Dániel Vörös Szilvia Gradsach Zoltán Ladányi Andrea Pasztircsák Polina Kálnay Zsófia Szemere Zita Szigetvári Dávid Kovácsházi István Kiss András Aczél András Tallér Zsófia

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr238195284

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása