Szombaton délelőtt nekünk is kinyílt az Erkel, nem is akárhogy. Otthonos, mint volt, a székek már kopottak, de örülni lehetett feltétlenül az új találkozásnak. Legalább ötven (konkrétan 50) ismerőssel futottam össze, akik mind tudták, hogy ez AZ a szereposztás, ami kihagyhatatlan. Korábban kedvem lett volna az aznap délutáni kecskeméti Zsótérra elutazni, amit a MÁV közreműködésével meg is tehettem volna, de túl nagy volt a kísértés a maradásra. Utólag jó döntés volt, az világos. Zsótér II. Edwardja pedig szerencsére még lesz áprilisban is.
Két oka van a krónikus időhiány mellett, amiért most nem egy ötoldalas kimerítő elemzés következik. Az egyik: mert egy hete megfogadtam, egyoldalas bejegyzések lesznek ezentúl. A másik: mint az egyik szereplő közléséből megtudtam, jövőre nem lesz Don Giovanni, esetleg két év múlva. Most hiába is fájdítom a szívét annak, aki egyáltalán hajlandó operát nézni, hogy az idei egyik legszebb előadást hagyta ki. A mai Anyegin verte ezt (mivel abban még koncepció, sőt üzenet is van, nem pusztán lebonyolítás), de tegnap még nem tudhattam, hogy hamarosan egy még jobb előadást látok majd. Nem is hittem volna el, hogy van rá esély.
A Don Giovanni az Erkelbe áthelyezve kicsit más lett, a felújító próbákon személyesen is résztvevő rendező ellenére is sikerült életet lehelni a produkcióba. Számomra ez maga volt a csoda, ahogy az igen jól megválasztott szereplőgárda életre kelti a darabot egy avíttas, átgondolatlan rendezésben. Megelevenedik előttünk mégis a kőszobor, amit senki sem hitt volna. Ókovácsnak van egy szakértője ezek szerint, aki nagyon a helyén van, és jobb szereposztásai vannak az Operában, mint az arany időkben Kovalik művészeti vezetése idején. Ezt muszáj elismerni. Persze lehet, hogy az akkor megkezdett nyomvonalon haladnak és végre kicserélik a neveket friss énekesekre, ennyi az egész. (Ha évente egyszer majd idejön Balázs egy új rendezést létrehozni, akkor azt mondom, hogy helyreállt a világrend. )
Ha valaki olvasta a pár hete lebonyolított operaházi Don Giovanniról írt soraimat, abban is benne volt már bizakodás, mert a Szegedi Csaba-Bretz Gábor páros is jobb volt a korábbiaknál. Most viszont Bretz előlépett Giovannivá, és mellé került szolgának Cser Krisztián (aki sajnos már nem Pomádé többé). A többi szereplő is rendkívül erős, nézzétek meg a színlapot - http://opera.hu/hu/erkel/Don_Giovanni_1/201303091100/info– akiket nem emlegetek, azok is a helyükön voltak, nem is akárhogy.
Én azt gondolom, hogy a tegnapi előadás ereje kifejezetten azon múlt, hogy a rendkívül intenzív jelenlétű Cser Krisztián került Bretz mellé. Alkatilag hasonlóak, hihető például az is, amikor szerepet cserélnek. Leporellóként minden rezdülését ismeri gazdájának, egy húron pendülnek, énekesként és szerepükben is. Érződik ez a harmónia és ez viszi az előadást. Cser hangja gyönyörű és mély. Zengő, erőteljes, nagyon jó hallgatni. Színészi feladatát komolyan veszi, ahogy Pomádéként is minden alkalommal folyamatosan jelen volt a szerepében, nem becsülte le a gyerekelőadást. Teljes életet ad most a szolgának. Megveti a nőcsábászt, de titokban irigyli, és nagyon könnyen rááll a ruhacserére. Talán mindig is ez volt titkos vágya. Ugyanakkor gyengébb és gyáva.
Rendkívül erőteljes Don Giovanni és a kőszobor utolsó jelenetében, amelyet nagyrészt az asztal alatt tölt. Még senkit nem láttam, aki ilyen intenzíven próbálná lebeszélni a gazdáját a meghívás elfogadásáról.
Van egy érzésem, hogy ezentúl Vilma preferált énekeseinek köre ismét kibővült és a rajongón Fekete Attilának és Bretz Gábornak osztoznia kell majd ezentúl Cser Krisztiánnal is, aki még az előző kettőnél is többet lép színpadra.
http://opera.hu/hu/erkel/tarsulat/szemely/Cser_Krisztian
Most elmerengtem ezen, hogy mi lesz velünk. Fekete Attila http://opera.hu/hu/erkel/tarsulat/szemely/Fekete_Attila
két nagyszerű partnerrel is énekel áprilisban Pillangót, lesz Tosca, Aida, Vilma kedvence A szicíliai vecsernye is, újabb Hunyadi. Attila 23 előadásban fog még idén fellépni (szerencsére Bretz előadásai ezek között vannak, ez mázli) és most még jön a Krisztián is hozzá.
Minden siránkozás mellett valójában örülök, hogy a lányom ezzel van elfoglalva, még akkor is, ha bele fogok dögleni két megrázó Pillangókisasszonyba, ami borítékolható. Mindenkinek tudom ajánlani, aki megható előadásra vágyik.