A Freeszfe vizsgái idén Csehov szövegekre építenek és a Pinceszínházba települtek ki. Február 18-19-én a Medvével kezdtek, majd jött a Sirály március 4-5-én, és még vár ránk a 6-os számú kórterem (március 19-20) is. Mindegyik projektben részt vesznek már befutott színművészek is a hallgatók mellett, így nagyon szerencsés módon a diákoknak nem kell náluk jelentősen idősebb karaktereket alakítani, és a színészek is eljátszhatnak néhány olyan jó szerepet, amely esetleg elment volna mellettük.
Már a kiírás alapján is érdekes vállalkozásnak ígérkezett a Bábszínház Dekameronja, amely nem Boccaccio művét veszi alapul, pusztán utal rá: a két mű közötti egyik közös pont, hogy egymástól különálló történetek sora (és nem 100, csak 10), és a keletkezésükre ugyanúgy egy-egy járvány volt hatással.
A bemutatón számos neves kritikus jelen volt, akik majd bizonyára alapos elemzéseket írnak az egyes jelenetekre is kitérve, én viszont inkább a gyors AJÁNLÓt választottam ezúttal, tekintve azt a tényt, hogy még mára is maradtak jegyek. (Ahogy elmegy a híre, később már nem lesz ilyen egyszerű bejutni rá…)
Hetedik történet | Gimesi Dóra: O. hazatér továbbáll (nekem ez volt a kedvencem)
Hallottam már korábban is a FÜGE és a Pagony Kiadó közös projektjéről, amelynek a keretében a kiadó mesekönyveiből színészpárok készítenek gyerekelőadást, de még egyiket se láttam.
Ezúttal nekem Tandori Dezső neve és az előadás leírása jelentette a mézesmadzagot, amelynek nem tudtam ellenállni.
Az RS9 nyolcvan perces előadását még 2021 szeptemberében mutatták be, így ebben az esetben „mindössze” másfél év csúszást szedtem össze, mire ezen a vasárnap estén eljutottam rá. Ehhez képest az a tény, hogy az ajánlót majdnem két héttel később posztolom, egészen lényegtelen (egyéb csúszásaimhoz képest feltétlenül - ld. A hosszú élet titka nemrég) - már csak azért is, mert repertoárelőadásról van szó, és havonta egyszer rendszerint megnézhető lesz még évekig. A következő alkalom március 23-án lesz, ha valaki kedvet kapna hozzá.
Éppen két hete láttam A hosszú élet titká-t a 6Színben, és az ajánló gyors megírásától éppen az előadás alapanyagául szolgáló két Rényi Ádám kötet térített el. A fel nem használt 44 novelláról már előrebocsátottam egy ajánlót, és most így már tényleg csak erről a kellemes színházi estéről lesz szó, hasonló terjedelemben.
Ecsedi Erzsébet - Márton András
Éppen ma két hete láttam a 6Szín legújabb saját előadásának a bemutatóját, és sose gondoltam, hogy ennyi időbe fog telni, amíg kiteszem róla az ajánlót. Már csak azért sem, mert kicsit sem volt kétes a helyzet, nemcsak a közönség reakciói mondatják velem azt, hogy kellemesen szórakoztató estére számíthat az, aki jegyet vált a Rényi Ádám novelláiból készült előadásra. (A március 19-i következő alkalomra már nincs jegy, viszont a két áprilisira most még éppen kapható.)
Ha már így alakult, és egyre hosszabb lett a bejegyzésem, ketté is választottam, és ebben az első részben csak az előadásban fel nem használt műveket emlegetem, hátha valakinek kedvet csinál az elolvasásukhoz.
Aki csak a 6Szín előadására kíváncsi, annak várnia kell még néhány órát a konkrét ajánlóra.
A blog tízéves évfordulója kapcsán szerettem volna kicsit kilépni a komfortzónámból, és felkérni néhány olyan művészt, aki így vagy úgy, de meghatározó inspirációs forrásom volt. Kerékgyártó István, Kerekes-Katz Petra, Magács László, Pelsőczy Réka és Megyesi Zoltán után most ismét operaénekes következik.
Cser Krisztiánnak a Hunyadi László premierje után írásban küldtem el a kérdéseimet, aki a válaszait szinte azonnal vissza is küldte. Most ezt olvashatjátok ti is.
2023 augusztusában - Cser Krisztián Fb-oldaláról felhasználva
Az Iskolapélda után öt nappal igazi villámlátogatást tettem a FÉM-ben: odarohantam, majd visszarohantam dolgozni, így kifejezetten boldogan élveztem minden másodpercét a színházi időnek, ahol üdítő módon most is nagyon sokféle életkorú néző töltötte meg egészen a nézőteret, illetve a szünetben a kávézót is.
A FÉM pont nem erre való: elég jó hely ahhoz, hogy valaki sokkal előbb megérkezzen, beszélgessen és még utána is helyben maradjon. Utóbbi annál is könnyebben ajánlható, mert a színház közönségtalálkozókat is szervez néha az előadás után. Ha tehettem volna, ott is maradok.
Az Esti Kornélt szívesen ajánlom mindenkinek, aki szereti Kosztolányi novelláit, vagy/és szeretne valakinek kedvet csinálni az elolvasásukhoz, de akkor is, ha csak egy kellemes színházi estét töltene el barátai társaságában. Kosztolányi művei mindig lehetőséget adnak arra is, hogy valaki csak a felszínüket élvezze, de igény szerint kibányászható belőlük a mély mondanivaló is. Ez most is így volt, ez az előadás is lehetőséget ad a szórakozásra is, de akár a kritikus elemzőknek is jó alapanyag lehet.
A következő alkalom március 10-én lesz, néhány jegy még kapható.
A FÉM „Arts&Café”, ahogy a nevében is benne van: független színház, saját koncertekkel, és ezen túl még kellemes találkozóhely is - eddig mindig tele volt, ahányszor ott előfordultam.
Az Iskolapéldát még februárban láttam – sose gondoltam, hogy szinte egy hónap csúszással fogom róla az ajánlót kitenni, de így hozták a körülményeim.
Megyesi Zoltánnal legutóbbi budapesti fellépése, az Athália után ültünk le beszélgetni a Zeneakadémián – ez volt életem első interjúja, nemcsak ebben a sorozatban.
Miért pont rá esett a választás?
Miután a megírt 2000+ előadásajánló közül több, mint 600 operai témájú, úgy gondoltam, hogy két operaénekeset is beválasztok a tízbe, mégpedig azt a kettőt, aki a legtöbb írásban szerepel.
Megyesi Zoltán pályáját a 2006-os Kovalik-maraton óta töretlenül figyelem, nagyon megszerettem Ferrandóként azonnal, és mivel később nemcsak az Operában láthattam, de sok koncerten is (gyakran fellép mindhárom zenekarral, amelyiket szorosabban próbálok követni), így elmondható, hogy ez a blog elég nagymértékben nyomot hagyhatott az utóbbi tíz évének.
fotó: Berecz Valter/Operaház