Éppen ma két hete láttam a 6Szín legújabb saját előadásának a bemutatóját, és sose gondoltam, hogy ennyi időbe fog telni, amíg kiteszem róla az ajánlót. Már csak azért sem, mert kicsit sem volt kétes a helyzet, nemcsak a közönség reakciói mondatják velem azt, hogy kellemesen szórakoztató estére számíthat az, aki jegyet vált a Rényi Ádám novelláiból készült előadásra. (A március 19-i következő alkalomra már nincs jegy, viszont a két áprilisira most még éppen kapható.)
Ha már így alakult, és egyre hosszabb lett a bejegyzésem, ketté is választottam, és ebben az első részben csak az előadásban fel nem használt műveket emlegetem, hátha valakinek kedvet csinál az elolvasásukhoz.
Aki csak a 6Szín előadására kíváncsi, annak várnia kell még néhány órát a konkrét ajánlóra.
A pénteki bemutató után jött egy szabad hétvége, amely lehetővé is tette volna az ajánló gyors megírását, de csapdába estem: elkezdtem olvasni Rényi Ádám novellásköteteit – először az Osztálytalálkozót, majd a Bezzeggyereket. 30-30 történetet jelent ez, – ezekből 5, illetve 11 került be az előadásba. Mivel közben volt is min elgondolkodnom, ezzel a nagyjából négyszáz oldalnyi szöveggel észrevétlenül el is telt az egész hétvége, nem tudtam őket okosan beosztani, viszont azóta időnként visszatértem hozzájuk, nem engedtek el.
Az előadás egyik nagy hozadéka nyilván az, hogy az is kedvet kap a novellákhoz, aki sosem olvasna általa még ismeretlen kortárs szerzőt. Ezek a szövegek nem hosszúak, gördülékenyek, csattanóval végződnek, nagyon sok játszódik Budapesten, konkrétan megjelölt helyszíneken (A két Lotti Budapesten a címe szerint is, vagy egyik kedvencem, a Bűn és bűnhődés egy trolin). Még megfoghatóbbá válnak azok az élethelyzetek, amelyekben a hétköznapi és a valószínűtlen szerencsésen keveredik, ahogy néha a mindennapjainkban is.
Ahogy sorban olvastam őket, elképzeltem, milyen lenne egy ember életéből kiemelni a hasonlóan abszurd fordulatokat – bőven akadhatnak ilyenek, annyira nem is kellene keresgélni. Örkénynek jó szeme volt arra, hogy a hétköznapokban is észrevegye az abszurditást, és most azt éreztem, mintha Rényi Ádám kicsit az ő megüresedett helyére lépett volna. Kis szerencsével lesznek olyanok ezek között a novellák között is, amelyek hasonló közismertségre tesznek majd szert, mint egy-egy Örkény-egyperces. Sok ponton emlékeztetnek ezekre (ld. Beugrás, Nyugodjék békében – ez a kettő különösen), bár valamivel hosszabbak, de közös bennük az abszurd világlátás, a humor és az is, hogy a jelenleg is aktuális társadalmi jelenségeket mutatják be.
A hatvan novella megmutatja, hogy az író jelentős élettapasztalattal rendelkezik és a társadalom több rétegében is előfordul, de vannak kedvenc karakterei, illetve vannak olyan jelenségek, amellyel több történet is foglalkozik. Sokat mondanak az egészen apró részletek, amelyek egy-egy történet kelléként jelennek meg – egy visszaváltható ásványvizes palack, vagy egy spray neve még jobban megidézi a kort, amely határozottan a jelen (ld. Második esély, A láthatatlan tanárnő), csak egyes emlékképek villantják fel az elmúlt évtizedeket.
Nagyon sok a bravúros megoldás, amikor a szerzőnek tényleg sikerül az utolsó mondatra időzítenie a csattanót, amely nagyot üt (ld. Meccs – de még sok más példát is hozhatnánk rá).
Az előadás nélkül nyilván (még) nem jutottam volna el ahhoz a 44 novellához, amelyek szükségszerűen kimaradtak akár „helyhiány miatt”, vagy mert kevésbé lettek volna színpadra alkalmazhatóak. Ezekben vagy igazán kevés az akció, vagy a szereplőkre ránézve már azonnal lelepleződne az a fordulat, amelyet egyébként csak a mű legutolsó sorait olvasva tudunk meg.
A szerző láthatóan a címadással is törekedett arra, hogy utólag az olvasó kénytelen legyen beismerni, hogy azzal tényleg fején találta a szöget.
A megdöbbentés szinte mindig szerzői cél, néha egy banális helyzet egy pillanat alatt tragikussá vagy tragikomikussá válik egy kellően drasztikus fordulatnak köszönhetően. A többnyire erőszakos halál (gyilkosság, öngyilkosság) nem egy novellában megjelenik (akár sejtetés után, akár váratlanul – ld. Három csengetés) és ilyenkor az olvasó szükségszerűen le kell, hogy álljon. Két napig gyakorlatilag mást se csináltam, mint sorban olvastam ezeket a szövegeket, majd gondolkodtam rajtuk, majd ismét folytattam. (Biztos lehetnek praktikus emberek, akik a harminc írást két hétre jól elosztva nyugodtan olvassák el, és nem akarják mindet azonnal birtokba venni.)
Vannak persze olyanok is (Van másik), amikor az élet tragédiái emészthetőnek látszanak (OP23), ha nem is feltétlenül könnyen, és sikerül derűsen rálátnunk a szerzővel együtt ugyanazokra a jelenségekre (ld. házasságtörés), amelyekre más történetek szereplői véres bosszúval reagálnak (ezek címét nem árulom el, legyen teljes meglepetés).
Több, de nem túl sok novella szól az online létezésünkről, amelyet néha túl meghatározónak érzünk, és ezek figyelmeztetnek arra, hogy megvan a veszélye annak, hogy egészen elszakadunk a valódi élettől. (#lovecouple, Könnyű a föld)
Néhány írásban – de igazán kevésben az összesen hatvan novellához viszonyítva – markáns politikai álláspont is megjelenik, minden esetben poénba csomagolva. A Szívcsakrá-t feltétlenül elolvastatnám diákokkal, mégpedig a Rómeó és Júlia tárgyalása kapcsán, mert jó beszélgetést lehetne indítani „lehet-e tartós szerelem két markánsan eltérő világnézetű, gondolkodású ember között” témakörben.
A Barna lötty-öt számos vegyész ismerősömnek ajánlanám szívesen, és persze a férjemnek, aki már nem egy versenyfeladatot készített ilyen löttyök felhasználásával. Nem ez az egyetlen történet, amelynek a végső fordulata hasonló, ilyen például az Örökség is…
A második kötetben volt két hasonló témájú novella, (A Märklin vasút és a Bentley Gyulán, az utóbbi ráadásul a Bezzeggyerek záródarabja, azaz hangsúlyos helyzetbe is került), és ezek igazán megszólítottak. Lehet, hogy nekem épp e két novella miatt kellett a köteteket elolvasnom, mivel megerősítettek egy fontos döntésemben.
Rényi Ádám ködösítő technikáját elirigyelve most ideírom: aki tényleg folyamatosan és figyelmesen követi a blogomat, és elolvassa akár csak a második novellát is, szerintem jó eséllyel ki fogja találni, hogy mire utalok…
Ezek után nemsokára szó lesz magáról az előadásról és az abban felhasznált 16 novelláról.
