Mezei néző

Az elmúlt három hetemet ugyan a Gioconda-projekt határozta meg, de mégis volt közben – ráadásul az utóbbi bő egy hétre sűrítve – három olyan előadás is, amelyikben mind központi hangsúlyt kapott a kisember, aki csak szeretne nyugodtan élni, de a világ, a „nagypolitika” nem hagyja. 

Az Ódry Színpad Octopusa és az Orlai Produkció „Hurok” című előadása között jártam március 7-én a Katonában is, mégpedig a Rozsdatemető 2.0 főpróbáján.

Fontos előadás, amelyet az is jelez, hogy tegnap a POSZT versenyprogramjába is beválogatták a Jeanne d’Arc-kal együtt.

Az elmúlt három hetemet ugyan a Gioconda-projekt határozta meg, de mégis volt közben – ráadásul az utóbbi bő egy hétre sűrítve – három olyan előadás is, amelyikben mind központi hangsúlyt kapott "a kisember, aki csak szeretne nyugodtan élni, de a világ, a „nagypolitika” nem hagyja"-gondolat. Ha ebből a szempontból nézzük meg a jelenleg műsoron lévő egyéb színdarabokat, jelentős mennyiségben találnánk hasonlókat, tipikus téma, de lenne olyan is bőven, amikor a szerzők inkább az embert saját magát tartják boldogsága akadályának, és a hangsúlyt erre összpontosítják. Talán az utóbbiak még érdekesebbek is, mintha valami külső felelőst keresünk az elrontott életünkért.

Az Ódry Színpad Octopusa és a Katona Rozsdatemető 2.0-ja után legutóbb hétfőn Kerékgyártó István „Hurok” című drámájának előadásán jártam a Jurányiban, erről következik AJÁNLÓ. Bagossy László rendezése feltétlenül méltó a figyelemre, és nemcsak "fontos" előadás, hanem igazán színvonalas, sőt még szórakoztató is. (Ezt különösen nem vártam tőle.)

Közös előadást hozott létre az Orlai Produkció, a Hatszín Teátrum és a budaörsi Latinovits Színház, ráadásul egy egészen új darabból, Hanif Kureishi „Vénusz” című vígjátékából, Deák Krisztina rendezésében.

Nyilván van olyan néző, akinek mond valamit a pakisztáni származású londoni filmforgatókönyveiről is híres író neve, és van, akit egyedül a játszó személyek kezdenek el érdekelni. Én az utóbbiak közé tartozom, és meglátva a Bálint András – Takács Kati – Gyabronka József neveket, láttam garanciát arra, hogy érdemes lesz megnézni.

A Gioconda legutóbb 1991-1999 között volt műsoron, és ma este lement az új sorozat hatodik, egyben utolsó előadása is. Lesz jövő februárban is négy alkalommal, ráadásul új szereplőkkel, aki most elmulasztotta, betervezheti.

A művet én korábban sosem láttam, tavaly júniusban kezdtem rá felkészülni, és bár kiderült, hogy élvezetes zenéje ellenére sem az én operám, igyekeztem alaposan megismerni. Most szubjektív ajánló következik, elsősorban színházi szempontból, néhány kritikai megjegyzéssel, a produkció általam meglátott jellemzőinek és értékeinek kiemelésével, több előadás megtekintése után.

Most a mai utolsó alkalom után, amely egészen felszabadító élmény volt, és így zárta le azt a három hetet, amelyet ezzel a darabbal töltöttem, egészen ellágyultam. Talán azért volt érdemes ezt a három hetet végigcsinálni, hogy ezt az utolsó előadást így nézhessem meg - előkészítés nélkül nekem biztosan nem sikerülhetett volna.

A harmadik felvonás vége - szinte mindenki a színen

Nagyon szép estét kaptunk a Carmen tegnapi előadóitól-közreműködőitől a rendkívüli körülmények (sztrájk) ellenére is - köszönet érte. Ráadásul ez a tegnapi nap a blogom szempontjából is fontos évfordulóra esett, így még fontosabbá vált az élmény.

Mester Viktória egy másik Carmen-előadásban

Rövid nyomhagyó bejegyzés következik:

Szabó Borbála új kétszemélyes darabjának főpróbáján jártam pénteken a B32-ben, és erről következik most rövid ajánló.

Legrövidebben: színészdarab, Kurta Niké és Egger Géza jó színészi lehetőséget kap a szerzőtől és Balogh Attila rendezőtől, az irántuk érdeklődőknek érdemes elsősorban a B32-be elmenni.

„Ópiumkeringő – jazz-story Karády Katalinról” áll a Pesti Magyar Színház új bemutatójának címlapján, amelynek a harmadik előadásán járhattam szerdán. Tele volt a földszint (az erkélyt nem adják el), többségében idősebb nézőkkel, akiket nyilván Karády legendája vonzott be a színházba.

Nem rossz, ha valaki tájékozódik, és tudja, hogy mire is jön pontosan, ugyanis ez az előadás minden, csak nem néhány jól elénekelt Karády-dal összessége, nem lesz szó laza kikapcsolódásról, helyette egy megrázóan gyönyörű és sok szenvedéssel teli szerelemről hallunk 12 stációban, 13 dalbetéttel.

Már írtam vagy nyolc oldalt Szabó Máté Figaro rendezésének két megtekintése alapján az előadás koncepciójáról, illetve 17 szereplőről. De mivel 26 szólista lép fel, és a Figarót valóban minden mennyiségben szeretem, újra elmentem Győrbe, mert a tegnapi előadásban a hiányzó kilencből öten felléptek, és most a produkció másik karmestere, Silló István vezényelt. És még tervezek legalább még egy megtekintést…

Tehát egy rövid kiegészítés következik, igyekszem magam keveset ismételni.

Fodor Beatrix és Mester Viktória

Ez még nem a részletes Gioconda-ajánló (márc. 10-én teszem majd ki, addig még lesz négy előadás is), sőt nem is a győri Figaro  második posztja.(Az itt olvasható.)

Viszont a két előadás együttes hatása alatt állva egyetlen gondolat a nézői csapdákról, amelyekbe talán nemcsak én futok bele gyakran.

Gioconda - Cser Krisztián - Gál Erika - Kissjudit Anna - Sümegi Eszter

Belvárosi Színház –  Párterápia

Operett – Raktárszínház – 19.30 – Lili bárónő  

Jurányi - Don Juan visszatér

Katona - Nóra

Kamra - Bádogdob

Katona - Sufni - Pali

Örkény Színház - A hattyú 

Örkény Stúdió - 19.30 - Diggerdrájver

Rózsavölgyi Szalon - 18h, 21h - Diplomácia

RS9 - 19.30 - csRSnyés

Stúdió K - 19.30 - Bakfitty

Thália - 19.30 - Jóéjt, szomszéd!