A január sok emlékezetes előadása után a február sem indult rosszul Orlaiék „Balkon kilátással” című előadásával, amelyet másnap a FÉM-ben (ekkor jártam ott először és utoljára) a Gózon Gyula Kamaraszínház „De mi lett a nővel?” című produkciója követett. Kiss Csaba darabjából van egy másik működő előadás is (az RS9-ben), de ez is jól sikerült, nézendő, a színház maga - a Váci utca szomszédságában - optimális találkozó hely is lehet.
De mi lett a nővel? - Stubnya Béla, Tűzkő Sándor és Kálid Artúr - fotó: Ilovszky Béla
Főpróbán láttam a székesfehérváriak Antigonéját is, amely különösen alkalmas diákoknak – remélem, hogy jövő ősszel tömegek fogják megnézni, akiknek megkönnyítheti a kötelező olvasmány befogadását.
A Pinceszínházban a Freeszfe produkciója – Az Igazgató Úr – ennél is jobban tetszett, így erősen remélem, hogy átmentik valahogy a következő évadra is. Ugyanitt elindult Karsai György Odüsszeusz-beavató sorozata is, amelynek több részét láttam (és örökítettem meg) a kitűzött hétből.
Az Igazgató Úr - Rezes Dominika és Bánki Mihály - fotó: Lázár Todoroff
Nem színház, de ajánlót azért írtam a Zene Házában tett látogatásomról, a kiállítást feltétlenül ajánlom megtekintésre - csakis elővételben vett jeggyel lehet bejutni továbbra is.
Az egész évad legfontosabb előadásai közé tartozott az ugyancsak a Freeszféhez kötődő A krétakör, amely tantermi előadás, mindössze négy színésszel, akik viszont mind csodásak. Ha még lennének osztályaim, feltétlenül megrendelném ezt az előadást nekik – jól jár, aki így tesz.
A krétakör - Mészáros Blanka és Ficza István - fotó: Kuttner Ádám
Február második felében hirtelen ötletből elmentem Tatabányára előadást nézni, majd néhány napon belül visszatértem ide még háromszor, majd egy hónap csúszással még ötödször is. Nagyon jó állapotú a társulat itt is, az autóval közlekedőknek különösen ajánlom, de vonattal is lehetséges a legtöbb előadás után a visszajutás. (lsd. Illatszertár, Shirley Valentine, A revizor, Közellenség, 10)
A Shirley Valentine azóta átkerült a Centrál Színházba, így könnyen megnézhető most már nemcsak Vándor Évával, de Balsai Mónival is.
Vadászat - Chován Gábor - fotó: Szokodi Bea
Kiemelkedően jó előadás volt Budaörsön a Vadászat. Pelsőczy Réka rendezéséből a főszereplőt, Chován Gábort muszáj kiemelni. (Nem követem, hogy mennyire van díjakkal ellátva, de valamit neki is kapnia kellene erre az alakítására.)
A Budafoki Dohnányi Zenekar idei operája (Az eladott menyasszony) kevésbé tetszett, mint a korábbi Don Giovanni (Szente Vajk musicalesre rendezte – a sikert látva elmondható, hogy sokaknak épp ez jön be), de nyilván kihagyhatatlan volt és hiánypótlónak is mondható, olyan keveset látható a darab nálunk.
Pelléas és Melisande - Pasztircsák Polina és Kovács István - fotó: Nagy Attila - MÁO
Ennél sokkal inkább nekem való volt a minimalista felfogásban készült Pelléas és Melisande az Eiffel Műhelyházban, amelyet később márciusban is megnéztem, és készülök rá vissza szeptemberben (öt alkalmat hirdettek meg, jegyek már kaphatóak).
A márciusi előadások egy újabb bejegyzésben következnek, egy hét múlva.
