Nagyon szeretem Tasso eposzát, A megszabadított Jeruzsálemet. Egy Zrínyi-szeminárium miatt olvastam el, még 1989-ben, és akkor éreztem azt, hogy emiatt muszáj lenne olaszul megtanulni. Aztán még ért néhány további hatás, amely rávett, hogy elvégezzem az olasz szakot is, és több mint tíz éve már annak is, hogy ténylegesen végig tudtam olvasni az eposzt eredetiben. (Lehet, hogy nem hangzik jól, de olaszul már az előadásban is emlegetett Ariosto "jobban bejött", több humort érzékeltem az "Orlando furioso"-ban, de hát ennyi baj legyen. Eddig még nem kerültem olyan helyzetbe, hogy valakivel arról kellett volna vitatkozni, hogy melyikük a jobb költő.)
Eredetileg emiatt a Tassóhoz fűződő személyes kötődés miatt akartam az előadásra elmenni, amelyre csak most, három és fél hónap csúszással került rá sor. Közben viszont érdekessé vált számomra a rendező, Tarnóczi Jakab is, akinek A Schroffenstein család-ját különösen jónak találtam (még egyszer ez is lesz május 31-én!). A zenés rendezői osztály tagja különösen kedveli a kihívásokat, legújabb, éppen főpróbahetéhez érkező előadása Bach kantátáit használja fel. (Az Örömünnep-előadások szintén az Ódry Színpadon lesznek május 11-én és 15-én.) A reklám után nézzük, hogy milyen is a Tasso.
Nagy-Bakonyi Boglárka, Józsa Bettina, Borsi-Balogh Máté: a rajongók Tasso (Mentes Júlia) mögött