Előzetes figyelmeztetés:
Ez itt egy (=1) néző vállaltan szubjektív benyomásairól szóló írás a miskolci Varázsfuvola KÉT megtekintése alapján. NEM kritika, pláne nem zenekritika. Egy olyan nézőé, aki több mint húsz alkalommal látta élőben az operát különféle rendezésekben az elmúlt harminc év során, és így önmagában a zene, a történet nem úgy hatott rá, mint arra, akinek az előadás minden eleme új volt, TEHÁT így olvasandó. Nagyon remélem, hogy Mozart zenéje azokat, akiknek sosem volt még dolga vele mindenhogyan elvarázsolta, és a töredékét nem érezték azoknak a problémáknak, amelyekről szó lesz. Az előadásnak – egyes előadóknak – voltak olyan értékei is, amelyek miatt ajánlót tudok írni, sőt tanulságai is, így utólag kifejezetten örülök, hogy kétszer is megnéztem. Sőt: részemről csak így volt értelme.
Miután az előadás kapcsán több igazi „mezei operanézővel” is megismerkedtem Miskolcon, akik magukban keresték a hibát, amiért nem értették/szerették a rendezői koncepciót, mindenkit biztatnék, hogy semmilyen előadás kapcsán ne zavarja meg az, hogy más mit gondol róla, mindenki a saját előadását nézi, ha beül egy színházba, a saját élettapasztalatai, előzetes tudása miatt néha túl soknak, máskor túl kevésnek bizonyul a rendezői invenció, és persze vannak a kivételes alkalmak, amikor minden éppen jó. Mindenki másként lát egy előadást, és ez így van rendben. Az embernek az élet kevés területén van igazi szabadsága, legalább azt vállaljuk be bátran, hogy egy általunk megnézett előadás hogyan hatott ránk. Erre bátorítok mindenkit, és ezért írtam meg mégis, hosszas megfontolás után VEGYES élményeimet és a véleményemet a két előadás kapcsán. (Május 17-én harmadszor is megnéztem, mégpedig az Erkel Színházban vendégeskedő előadást, arról rövid utószó mellékelve.)
TEHÁT íme hat oldal a témában: