Mezei néző

Három éve és egy napja mutatták be a Centrálban David Lindsay-Abaire 2011-es darabját, amely Bostonban játszódik, amerikai környezetben. Londonban is nagy siker volt, és annak ellenére, hogy a mi viszonyaink egészen pontosan nem feleltethetőek meg a nyugatiaknak, úgy tűnik, hogy a darab alapkérdései ugyanígy érvényesek.

10 előadás:

1. Átrium - 19.30 -  Kaisers TV Ungarn

2. Belvárosi Színház - 15h - Családi játszmák

3. Budaörs - A sötétség hatalma

4. Centrál Színház- 15h - A lepkegyűjtő

5. Karinthy Színház - Tortúra 

6. Katona - Háztűznéző

7. Katona - Sufni - Lélegezz!

8. Radnóti - Ádám almái

9. Rózsavölgyi Szalon - 16h, 19.30 - Valami csajok

10. Szkéné - A nagy füzet 

Tíz előadás:

1. Átrium - 19.30 - Kaisers TV Ungarn

2. Budaörs - A sötétség hatalma

3. Bábszínház - Esti mese felnőtteknek: Tíz emelet boldogság

4.Jurányi - Szociopoly

5. Kamra - Abigail bulija

6. Örkény Színház - Tóték

7. Radnóti - Téli rege

8. RS9 - De mi lett a nővel?

9. Rózsavölgyi Szalon - 19.30. - Válótársak (UTOLSÓ!!!)

10. Thália - Mr. és Mrs.

Ahogy nem véletlen, ha egy darabot ritkán játszanak, annak is oka van, ha a legjobb rendezés díját megkapja az egymástól függetlenül szavazó kritikusoktól. Székely Kriszta sem véletlenül lett a „legígéretesebb pályakezdő”, a tavalyi éve különösen erősre sikerült, mert a szintén elismert Nóra mellett még nem annyira mellékesen rendkívül magas színvonalon megrendezett két egyfelvonásos operát is (A tisztességtudó utcalány, A ravatallal szemben).

A kaukázusi krétakört 2017 májusában mutatták be, az évad végén, és ez a tegnapi a 13. előadás volt. Általában azt mondják, hogy ez az az időszak a legjobb egy produkció életében, amikor még viszonylag új, még semmiképp nem unják a színészek (azok sem, akik nem a produkció tartóoszlopai), de már összeért. Ha szándékosan halogattam volna, akár meg is veregethetném a vállamat, hogy jól időzítettem, de erről szó nincs: így sikerült. 

Ez most egy rövid(nek szánt), ámde személyes bejegyzés lesz az Erkel Színház tegnapi koncertszerű operaelőadásáról. Nem kritika - láttam a nézőtéren profi zenekritikust, így megvan az esély, hogy szakszerű méltatásban lesz része a valóban kitűnő szereplőgárdának, amely magas színvonalú zenei élményt nyújtott annak a megközelítőleg talán hatszáz embernek, aki úgy gondolta, hogy ezekre az énekesekre érdemes bevállalni egy ismeretlen Gluck operát, amely Wagner átdolgozásában szólalt meg ezúttal.

Tíz előadás:

1. Átrium - 19.30, 21h - Parasztopera

2. Belvárosi Színház - Mindent Éváról

3. Hatszín Teátrum - Tagadj, tagadj, tagadj

4. Karinthy Színház - Klotild néni

5. Katona - Háztűznéző

6.Katona - Sufni - Lélegezz!

7. Örkény - Tóték

8. Radnóti Színház - Lear király

9. Thália - 19.30 - Telefondoktor

10. Maladype - A balkon

12 előadás:

1. Átrium - Vaknyugat

2. Bethlen Téri Színház - Nőkből is megárt

3. Budapest Bábszínház - 10h, 15h - Tíz emelet boldogság

4. Jurányi - És a függöny felhördül

5. Katona - A bajnok

6. Katona - Sufni - Bihari

7. Katona - A borbély

8. Kamra - Elnöknők

9. Kolibri Színház - 17h - Mario és a varázsló

10. Örkény - A Bernhárdi-ügy

11. Radnóti - Buborékok

12. Mozsár Műhely - Pira Bella

A Szentendrei Teátrum és az Orlai Produkciós Iroda közös vállalkozása a sorozat, amelyben Lengyel Nagy Anna valódi történetekből írt átdolgozásait láthatjuk monológok formájában Cseh Judit rendezésében, Pelsőczy Réka művészeti vezető által támogatva. Kicsi a nézőtér, intim a hangulat és aki szeret más életéből vett történeteket hallgatni, illetve vonzza az adott színész, akkor jól jön ki a helyzetből.

(A személyes bevezetőt egy külön bejegyzésbe tettem, mert nem kapcsolódik szorosan az előadáshoz, de akit a blogom általában is érdekel, elolvashatja - további két oldal. Most ez öt lett a képeket leszámítva.)

Szombaton különleges napom volt, három előadást terveztem be, nem élmény-hajhászás céljából, csupán kényszerhelyzetből. Mindhárom érdekelt, és máskorra nem tudtam őket időzíteni. Hosszan készültem rá lelkileg is, és úgy szerveztem a dolgaimat, hogy ne akadjon más sürgős tennivalóm sem. A fiam edzőtáborban volt – még heveny lelkiismeretfurdalás sem zavart bele a házon kívül töltött 11 órába.

A második és a harmadik előadás közti szünetben olvastam a neten egy nyílt levelet, amit egy alkotó páros intézett egy kritikushoz, aki internetes naplót is ír, és számon kérték rajta, hogy abban a 10-15 soros naplóbejegyzésben miért írja le a színházba jutás körülményeit is, miért nem elemez részletesen, miért nem törekszik céltudatosan az olvasó informálására. (Ami a konkrét naplószöveget illeti, nem volt az negatív egyáltalán, és nem vette el valakinek a kedvét, aki a vidéki előadásra el akart menni. Eleve rendkívül kevés ember szánja rá magát, hogy akárkinek a kedvéért lebumlizzon egy másik városba, és befektessen az előadás megtekintésébe a szokásosnál három-öt órával többet.)

Talán az én esetemben (nem vagyok kritikus!) már nyilvánvaló, hogy a személyes elemek beiktatásával még külön alá is akarom azt húzni, hogy ez itt egy BLOG, más, mint a hivatalos kritika.