Nem jött össze a négy színházmentes nap, csak kettő. Ma délután a Kolibriben láttam egy kifejezetten középiskolásoknak készült Mario és a varázslót, Scherer Péter főszereplésével - Bagossy László rendezésében. Az előadás fő értéke az, hogy van utána beszélgetés és a drámatanár kiemelten foglalkozik a rasszizmus, idegengyűlölet témájával. Az előtérben kezdődik, érkezik a színész-közönség az előadásra. Kurjongatnak, iszogatnak, be-beszólnak nekünk, a "turistáknak". A diákok nem annyira figyeltek, lazán beszélgettek tovább is (a nézőtériek szerint ez nagyon változik, van amikor teljes a csend). Belépve a nézőtérre egy sátorban találtuk magunkat és a színészek közénk ültek le. Még laza tíz percig folytatódott a beszólogatás, megismertük kissé a többi "nézőt". Annyira lehengerlően ment mindez, hogy a kint még beszélgető diákok a meglepetéstől szóhoz sem jutottak, mindenki mereven ült és várt.
A Cipolla-műsor a várakozásnak megfelelően ment le, Scherer betanult pár trükköt. A számolási feladványra két diákot hívott, az egyik egy sima összeadást elszúrt (99o+54=1089) és Cipolla mégis bemondta a táblára írt végeredményt. (A számolással mindig gubanc van állítólag, néha színészek segítenek a szerencsétlen diáknak, most senki nem javítotatta ki a hibát.) Ebből következtettem, hogy nem matematika van mögötte - hanem sima szemfényvesztés. Volt egy-két impresszív trükk is, nézzétek meg, aztán megbeszéljük.
A tánc-szuggesztiónál egy laza diák is fogta magát, felment a színpadra - ez mint kiderült az első ilyen eset volt az előadás történetében - , de nem ismerhette a darabot, mert egy idő után megunta a helyzetet és a helyére ment. Ha szerepben marad, Cipollának vissza kellett volna parancsolnia a színpadra, de a bűvész ekkor már Marióval foglalkozott...
Nem állítom, hogy elvarázsolt az illúzió, Scherer túlságosan is szeretetre méltó, szimpatikus számomra, sokkal kevésbé tudtam elhinni neki a figurát, mint korábban Mácsainak.
Gyerekeknek mindenképp egy érdekes élmény, érdemes megnézni.
Ez után gondoltam egyet és bementem a Thália szervezésre érdeklőni, hogy mennyi jegy van a Humorfesztivál programjára. Abban a hitben mentem, hogy esetleg lesz egy párna a hatalmas szakmai sikert aratott szombathelyi Mohácsi-rendezésre, a Szentivánéji álomra. VANNAK jegyek! Döbbenet. Nagyobb tumultus kellene, hogy legyen, mint hétfőn volt a Nemzetinél. Én nagyon boldog lettem, amikor megláttam a műsort, nem hittem a szememnek, hogy mégis felhozzák az előadást.
(Számoljátok ki, hogy mennyiért lehet lemenni Szombathelyre és egy olcsó szállodában megaludni ráadásul - és a jegy ott sem olcsóbb mindehhez.) Ez, hogy vannak jegyek még, annak a jele, hogy ha nem reklámoznak valamit, nincs a címoldalon, akkor az emberek nem veszik észre és nem mennek rá el. Tavaly emlékszem, amikor több kritikus ismerősöm is panaszkodott, hogy milyen sok idő vonattal Szombathely, ott kell aludni, rámegy a hétvége, de milyen csodálatos ez az előadás és ilyen Pesten nincs is. (febr.17.: Pótszékes teltház volt.)
Van miskolci és szegedi vendégjáték is, legyetek kíváncsiak új arcokra is.
Utána még benéztem a Nemzetibe is, mármint a szervezésre, most nem volt sor, csak kisebb mozgás - előadtam a szervezés vezetőjének nagy ötleteimet a következő jegyárusítás megszervezésére (sorszám és happening lehetne a sorállás helyett), kíváncsi vagyok, hogy lesz-e belőle valami. Mostanában a Nemzeti 11-re a kutya se megy oda, mert nincs jegy - helyette lehetne ez a nap a kiemelt. Márc. 4. Egyébként néhány fifikás ember akadt, akik online vettek bérleteket az utóbbi napokban és így jutottak néhány Sirály-jegyhez. A színház tegnaptól eltörölte a bérletek árusítását, így is bajban vannak, mert sok bérletes még nem jelentkezett a jegyekért, de muszáj befoglalniuk. Vidnyánszky most nézi sorban a teljes repertoárt és válogat, hogy mit tart meg, mit nem. Még semmi nem dőlt el, néhány darab maradhat, kíváncsi vagyok, hogy az én korábbi előrejelzésem mennyire jön be.
