Nem, most nem ígér nagyjából felhőtlen szórakozást a Karinthy Színház, bár ez most megint iskola, de nem a Tanár Úr kérem .
Roberto Athayde monodrámája – kétszer ötven percben – mégis kihagyhatatlan azoknak, akik a színház egyik alapemberét kedvelik, más előadásokban szerették, és kíváncsiak, hogyan tölt ki szinte végig egyedül két felvonást, ha Vincze Márton három nagyon jól időzített és igazán hatásosan megoldott néma villanását leszámítjuk.
A monodráma óriási kihívás, tegnap láttam Takátsy Péterét, illetve tavaly a Mozsár Kávézóban az Orlai Produkciótól egy egész sorozatot - úgy látszik, hogy egyre népszerűbb lesz a műfaj. Nem csoda, hiszen a néző elsősorban a színészi bravúrokra kíváncsi, és ha egyedül van egy művész, az a legnagyobb kihívás.
Balázs Andrea tizenhat éve a Karinthyban játszik, rá biztosan elmondható, hogy társulati tag, hiszen sok előadás épül részben vagy egészben éppen rá, látjuk, hogy a direktor benne gondolkodik, ha egyszer ezt a darabot vele-neki műsorra tűzte.
