KÉSZ bejegyzés! (illetve annak veszem most már)
Amilyen nyavalyásan alakult számomra a délelőtt, olyan szerencsés fordulatokat vett a csütörtök, azaz a fesztivál harmadik napjának maradéka. A szerencse forgandóságáról nem akarok elmélkedni, de az egész nap erre volt bizonyíték. A Nézőművészeti Kft két eseményét is megnézhettem egymás után, az elsőről, egy nyílt próbáról lesz szó most először.
Marton Róbert - Parti Nóra -Scherer Péter az Ördögkatlan eseményének plakátján
Két mondhatni tökéletes nap után csütörtök következett – reggeli esővel. (Hátha viszont a délutáni átjutás sikerülni fog! – jutott eszembe, muszáj, hogy legyenek néha hullámvölgyek is.)
Ez a sorozat hetedik része, és az ötből most tartunk a második nap végén. Ez még eddig mondhatni csak a bemelegítés volt. (Köszönet azoknak, aki az eddigieket végigolvasták, igyekszem tömöríteni, ha nem is nagy sikerrel. :) )
A Hat tánc a Feledi Projekt előadása, és már Pesten majdnem megnéztem, mert ajánlotta valaki, aki ugyan szintén mezei néző, de eléggé figyeli a kortárs tánc előadásokat és adok a véleményére.Most külön örültem, hogy megláttam a műsorban.
Az Ördögkatlan színlapjáról átvett fotó
Éppen úgy, ahogy az előző nap látott Kartonpapa, 2020. decemberében lett volna a bemutató. Feltehetően nem ez volt a legelső alkalom (?), de azért még a sorozat elején járhatunk. Fábián Péter maga írta és rendezte ezt az előadást, amely a K2 korábbi tantermi vállalkozásaihoz hasonlóan képes ténylegesen megszólítani a fiatalokat, új színben mutatni ezúttal az Anyegin viszonyrendszerét. Én ugyan nem voltam a kiemelt célközönsége, mivel nekem a mű évtizedek óta az egyik kedvencem (eredetiben és operaként is, utóbbit 2013. márciusa óta hiányolom a műsorról, és most ennek kapcsán is leírom újra, hogy "vissza a Kovalik-rendezést"), de Jánosnak egészen új volt. Mindkettőnknek nagyon tetszett, az elmúlt egy hét alatt kéktúra közben rengeteget beszélgettünk róla. Minél több iskolában meg kellene rendelni, hiszen ezért készült, tantermi előadásnak.
Király Dániel - a címszereplő
Jó döntés volt Villányban megszállni, bár esetünkben a borozás kimaradt. A település vízellátása közvetlenül a Katlan előtt épp azért omlott össze, mert 3000 lakosra lett megszervezve és a szivattyú nem bírta el a rengeteg plusz terhelést a látogatók miatt, akik a megszámlálhatatlanul sok panzióban megszállnak. Feltehetőleg ide előzetes szervezkedés nélkül is le lehet jönni, lesz szabad szoba valahol. Sátorhely pláne.
A túra után egyik túratársunk két perc alatt visszadobott a szállásunkra, és így egy gyors ebéd után, két autós segítségével el is jutottunk 25 percen belül Beremendre, amely a későbbi napokban is egyik fő helyszínünk lett.
Jaskó Bálint - Katona László - Jankovics Anna - "csodacsapat"
Az első éjszakán azért nem sikerült rengeteget aludnom, viszont Jánosnak majdnem kilenc órát, így pihenten volt kedve túrával kezdeni a napot.
A Katlan sok helyszínén vannak kiállítások, ez a nagyharsányi helytörténi gyűjteményben készült kép Jánosról. (A múzeum őre felszólította, hogy próbálja ki a padot feltétlenül - és a nádpálcát is. Utóbbit kihagyta.) - a kép alanyának jóváhagyásával kiposztolt fotó, a bejegyzésben szereplő másik kettőt ő készítette a hegyről
A Katlanon idén volt nulladik nap is, amelyről csak ma hallottam, hogy milyen kellemes volt már az is. Jó, hogy van, sokan szeretnek időben, nyugodtan belerázódni a hangulatba, minél hosszabban itt lenni. Az első nap is kicsit még bemelegítés jellegűnek érződött, kisebb választék volt például a színházi programokban is, a Katlanbusz sem járt.
Ezen az első napon a MÁSODIK bejegyzésben tárgyalt nagyharsányi Kartonpapa után azonnal meglátogattunk egy másik fesztiválcentrumot is, Beremendet. 
a bátor színészek - Gerlits Réka, Herczeg Adrienn, Mészáros Piroska és Göttinger Pál
A Katlan számunkra a karszalagok kiváltása után nem sokkal, a nagyharsányi iskola tornatermében kezdődött, mégpedig a Tasnádi István által írt és rendezett Kartonpapával. Most már több mint egy hét távlatából visszanézve: Jánosnak túl erős kezdés volt, de ezt előre nem sejtettem. A remek szereplők miatt kihagyhatatlannak éreztem, és érzem még most is. (Egyértelműbben: a gyerek kiakadt az előadáson, és ez soha nem történhetett volna meg, ha nem ennyire hitelesek a színészek. - Aki gondolja, legközelebb szept. 12-én és 13-án a Szkénében tudja megnézni és véleményt alkotni róla.)
Varga Ádám, Scherer Péter, Udvaros Dorottya - a Népszava fotósának képén
Részletesebben:
Ez már a 14. Ördögkatlan Fesztivál és János fiammal, aki alig másfél hónappal fiatalabb csak nála, most először voltunk itt. Minden évben nyomon követtem az itt folyó eseményeket, így nagyjából tudatában voltam, hogy miről maradok le.
Ezt a 14. alkalmat, amely az újra beindulásé is, szeretném megörökíteni most, amennyire tőlem telik, bár egyoldalúan, mert éppen a koncertnézős-sörözős részről nem szereztünk nagyon alapos benyomásokat, azt képzeljétek el továbbra is, milyen lehet. (Másodkézből így is hozzájutottunk sok információhoz, a katlanozók többsége az esti koncerteket nem hagyta ki - ezeknél nem is volt korlátozva a bejutás sem.)
Igyekszem – első katlanozóként – kiemelni azokat a praktikus információkat, amelyek nekem fontosnak tűntek. Hátha valakit majd esetleg arra indítanak, hogy még eggyel megnövelje a fesztiválozók létszámát a következő évben.
Irány a Katlan!
Bár ez elsősorban színházi blog, és a koncertekre nem jellemző, hogy nagyon erős lenne bennük a színházi elem, mégis fontosnak tartom, hogy időről időre kitegyek egy nem-zenekritikát, amely pusztán arról szól, hogy hol és mit/kit hallgattam meg, hátha még néhány emberben felmerül, hogy ez nem rossz ötlet.
Kell a közönség a művészek túléléséhez, a komolyzenei koncerteken egyre kevesebb a fiatal.
Ha a zenéhez még egy-egy új helyszín megismerése is társul, akkor még fokozódik az élmény.
Két héten belül hét színházi előadáson kívül (már csak egy bejegyzés hiányzik) öt koncerten is jártam, négy helyszínen (ebből három új volt), és ezekről következik egy rövid nyomhagyó bejegyzés.
Martonvásári idill - érkezés a helyszínre