Az évad első két hónapja után jöjjön a folytatás, a novemberi előadások:
Poppea megkoronázása - Octavia szerepében: Szántó Andrea, az évad egyik új kamaraénekese
November kapcsán a 6Színben Elek Ferenc improvizációs estje („ zenés vizsgáztatása”) az első, amelyikről muszáj említést tenni. Nagyon életszerű karaktereket játszik a Katonában, úgy tűnik innen a pálya széléről, hogy jó helyzetekbe kerül sorozatosan, most viszont az is kiderülhetett, hogy mennyire élvezi a játékot és az improvizációt. Később hasonló vizsgán láthattam Kerekes Józsefet is – a két alkalomban igazán hasonló volt a színészekből áradó életöröm, sajnos a kérdések egy része is megegyezett – a szerkesztő nem feltételezte, hogy lesznek visszajárók is.
Kerekes József
Nem sokkal utána az Eiffelben az egy évvel korábban már bemutatott Poppea-sorozat szabályosan berántott, mindegyik estén ott kellett lennem, bár eredetileg azt hittem, hogy egy megtekintés pont elég lesz. Mindenki a helyén van benne, ezt több ajánlóban is részleteztem, egyértelműen az évem egyik fénypontja volt. (Hálás voltam érte, hogy nem volt túlságosan összezsúfolva – ez is hozzájárult ahhoz, hogy mindre menni tudtam.)
Ficzere Béla és a pacal
A Poppeák között eljött „A pacal ideje” is Ficzere Bélával, aki nekem már jó ideje a „húzónév” kategória, így örülök mindig, ha egy-egy Orlai-előadásban (lsd. Balkon kilátással) is megjelenik, nemcsak a kevés nézőhöz eljutó független produkciókban szerepel.
A hónap végén megint egy monodráma keltette fel a figyelmemet. Kőszegi Mária „Megmondta professzorasszonyom” című estjével sok helyen fellép, a 6Színben láttam, majd épp egy hét múlva pótoltam a Nézőművészeti Kft „Hét nap” című teremszínházi előadását is a B32-ben, amelyben Jankovics Annával ketten játszottak. Az előadás után a könyvet azonnal elolvastam, középiskolai tanároknak ezt az előadást is érdemes lenne megrendelni, a közösségépítéshez hozzájárulhatna.
Kőszegi Mária és Jankovics Anna
ps. Akinek ez túl rövid bejegyzés, az majd kárpótlást nyer a decemberivel... jön az is.
