A decemberi visszatekintés után most jöjjön megint egy tömörebb visszaemlékezés.
Szacsvai László - A hatodik napon
Az elmúlt évadban a Rózsavölgyiben „A hatodik napon” tetszett a legjobban, amelyet éppen január elején láttam – élmény volt Szacsvai Lászlót ilyen nagy szerepben hosszan nézni.
Ugyancsak nagyon szerettem a Narratíva Demerungját a Jurányiban (Csehov Cseresznyéskertje kapta ezt a címet), illetve egy héttel később a 6Színben az Aranyecsetet, amely egy gyerekeknek szánt, különleges költői előadás volt. Aki nem látta, még pótolhatja jövőre mindkettőt.
Ezt követte az egyik kedvencem, amelyet feltétlenül rátennék az évad top-listájára, ha mindenképp ki kellene emelnem a legeket. Az Orlai Produkciótól a Redőny – László Lilivel a főszerepben - egészében és részleteiben is tetszett, és örülök, hogy a fiammal mentem el rá (bár nem gyerekdarab), mert János is a legjobb élményei közé sorolja még mindig, gyakran emlegeti.
Ehhez képest csalódás volt másnap Az ezred lánya (sose hittem, hogy egy operánál egyszer épp a jelmezeken fogok igazán megakadni, amelyek engem zavartak). Az előadás alulmaradt azoknak a közvetítéseknek a színvonalán, amelyeket a covid-leállásnak köszönhetően láthattam (na igen, a MET-ből és Bécsből, ahol jelentősen nagyobbak a források is egy-egy ilyen produkcióra), bár az énekesekkel nem volt problémám, csak a rendezéssel. Palerdi András kellemes meglepetést okozott, és hasonlóképpen tetszett, mint ahogy korábban Maflapincsiként is. Szemere Zitáról előre sejtettem, hogy a címszerep igazán az övé lesz, és így is történt. Üde jelenség Marie-ként IS. (Minden szerepéről azt érzem, hogy ezt pont neki írták – mindent magára tud húzni és minden jól is áll neki - ez jut róla az eszembe, csak ismételni tudom korábbi posztjaimat.) Az előadás szünetében ébredtem rá, hogy feltehetően ezek után nem fogok más előadás miatt egy jó ideig az Erkelbe menni (hamarosan felújítják, utána részlegesen profilt vált), és ettől a gondolattól azért csak lehervadtam, így hiába volt sok pozitívum az előadásban, nem tudtam összehozni egy ajánlót róla.
Kurta Niké nekem régóta húzónév, és örültem annak, hogy a Demerung után az „A” című előadásban is láthattam, ismét főszerepben. Ezt is messzemenőkig ajánlani tudom, diákoknak különösen.
Egy évvel korábban nagyon szerettem online is a „Dead Man Walking” c. kortárs operát, amely a halálbüntetés kérdésével foglalkozik – élőben is megnéztem, Meláth Andrea most is meggyőzött.
Hartai Petrának is jó éve volt az idén, sajnáltam, hogy a kecskeméti Leonce és Lénára nem jutottam el, amelyben címszerepelt, de januárban a Mady Baby-ben, az évad végén pedig a Katharina Blum elveszett tisztességében is néztem. Nézendő. Jó formában van.
Ebben a hónapban harmadszor is megnéztem egyik kedvenc előadásomat a B32-ben, a Nézőművészeti KFT-től a Kicsibácsit, és jólesett újra. Nem győzöm eleget ajánlani.
A hónap utolsó hétvégéjén több kellemes előadás mellett láthattam a Centrál Networkjét is, amely láthatóan nagyon eltalált egy szélesebb nézői réteget. Érezhetően jelentős pénz és munka befektetésével létrejött ismét egy sokakat vonzó produkció, amelyet Alföldi Róbert és László Zsolt visz a vállán.
Ebben a hónapban jártam először (illetve másodszor is) a Gólem Színházban – ez se maradhat ki a felsorolásból, nagyon jó kisugárzású hely, ahol még ebédelni is lehet.
Ennyit a január csúcsairól, egy hét múlva folyt. köv.