Mezei néző

A maga nemében egyedülálló napom volt május 21-én, vasárnap: két olyan előadást láthattam, amelyeknek köze volt a koncert és a színház műfajához is.

A Katona 40. évfordulójára rendezett „Csinibaba táncdalfesztivál” azért elsősorban mégis csak egy jelmezes koncert volt, viszont a 80 nap alatt a Föld körül c. előadás menet közben maga is feszegette ezt a kérdést, hogy amit nekünk mutatnak, az inkább színház-e, vagy leginkább koncert.

Magács László rendezését nézve persze a mezei nézőben lehet, hogy ez a kérdés meg se fogalmazódott volna, ha nem vetik fel a színpadon, ehelyett fontosabb arra ráéreznünk, hogy maga az előadás kinek készült és mennyire tudunk hozzá kapcsolódni.

Volt mire hosszan várni – van mire még sokáig visszagondolni, és a meglévő youtube-töredékeket nézegetve várni egy teljes (hivatalos) felvételt. Ennyi lenne röviden lényeg.

Ennél hosszabban kifejtve a Csinibaba táncdalfesztivál:

A mai Idomeneo kapcsán leírt gondolataimat elsősorban azért igyekszem extra gyorsan megosztani, mert reménykedem, hogy megtelik még – a jelenleg erősen foghíjas nézőtér - június 1-re is. Annyira remek volt a Kocsár Balázs irányítása alatt álló zenekar és minden szólista, hogy feltétlenül megérdemlik, hogy elegen hallják őket az utolsó alkalommal is. A modernizált rendezés ad bőven támadási felületet, de egy ritkán játszott Mozart operát ennyire színvonalas szereposztással kár lenne teljesen kihagynia azoknak, akik kicsit is érdeklődnek a műfaj iránt. Ez a sietség pótolja az énekesek említésekor szokásos "fantasztikus", "zseniális" jelzőket - a szuperlatívuszokat majd tegyétek ti rá kommentben a szereplők vagy/és az Operaház FB-oldalára.

Ezek után pedig belemerülök az eszmefuttatásomba, amelyet felajánlok megfontolásra. Nyilvánvaló, hogy mindenkit az érint meg egy előadásban, ami egyébként is foglalkoztatja, így könnyen meglehet, hogy más nézők egészen másként fogják ugyanezt a történetet megítélni, az előadás más részleteit érzik majd hangsúlyosabbnak. (Várom a visszajelzéseket továbbra is…)

A címszerepben: Brickner Szabolcs

Az előadás megnézése után nem gondoltam, hogy több, mint egy hónapot fogok csúszni az ajánlóval, de már három nap után világos volt, hogy elenyészően kevés jegy maradt rá úgyis, és nincs is igazán szükség rá – ezzel vigasztaltam magam. Nyomhagyás a nyomhagyás kedvéért. Ez valóban tiszta sor – Hernádi Judit +Kern András, mit kell rajtuk ajánlani? Kötődünk hozzájuk, és szeretnénk, ha végestelen végig követnék egymást az újabb előadásaik - még akkor is, ha nem a világirodalom legértékesebb drámáit használják a felmutatásukra. 

Május 28-án lesz legközelebb, majd június 3-án és 4-én, és most az (át)írás pillanatába mindössze 20 eladó jegy van a háromra együtt. Ez a mai nézőhiányos időszakban káprázatos tény, ez a két színész simán meg tudja tölteni – a sokadik közös darabjukkal – a Belvárosi Színház meglehetősen nagy nézőterét. Aki le van maradva esetleg, azoknak mondom, hogy ezen kívül is ott van a Valódi hamisítvány, a Hitted volna? és a Válaszfalak is.

A Kalamazoo fájdalomcsillapítás száz percben, mindenkinek be fogja váltani az elvárásait, aki a két színészt szereti és őket akarja ismét látni - az Orlai Produkció ismét  olyan előadást készített, amely sokak számára lesz örömforrás. Hernádi Juditot ismét hallhatjuk énekelni, és ez egy olyan plusz, amit még itt kiemelek, hogy a tovább nem kattintók is tudjanak róla.

Többféle tanulságot is le tudtam vonni Fekete Ádám különleges másfél órás víziójának (most már múlt) hétfői megtekintéséből, amelyek közül remélhetőleg most ebben a posztban néhányat még mindig fel tudok sorolni.

Az előadás 90 perces, szünet nélküli és még 2021. októberében volt a premierje a MU Színházban, és azóta ez mindössze az ötödik alkalom volt (! )  – a 6Színben most ment először.

Erről következik nyomhagyó ajánló most. Miután nincs kilátásban újabb előadás, az egy hét késés nem is igen számít semmit…- sajnos.

A Tulipán nézendő előadás, jól járunk vele. Aki például látta a KV Társulat korábbi produkcióit – (én nem láttam mindet, de amit igen – ld. Terike és Irén, Médeia – az igazán tetszett és emlékezetes volt), annak önmagában a hírnél nincs többre szüksége. Május 22-én lesz a második előadás az RS9 Színházban, amelyre minden jegyet már el is adtak.

Ennél részletesebb ajánlót írtam azért, sok ülésben, nem kis csúszással: ahogy a dátumból látszik, már több, mint egy hónapja láttam. A késlekedés egy dologra jó: most elmondhatom, hogy még mindig gondolok rá, nem halványodott el. Nagyon szerettem, egy percig nem merült fel, hogy ne írjak róla ajánlót, bár a körülményeim az utóbbi hónapokban nem támogatták nagyon a blogírást, sőt a képfeltöltés akadozása még egy plusz hetet elvitt.

Száger Zsuzsanna, Csábi Anna és Urbanovits Krisztina

Most léptem be először az Eötvös 10 Kamaratermébe, amely emelkedős kialakítása miatt igazán alkalmas színházi helyszín. Az EXIT Generáció társulat előadása már 2021 szeptembere óta műsoron van, így én most egy sokadik, csak mezei nézők által látogatott előadáson jártam.

A tavasz nem kedvez a színháznak, még akkor sem, ha egész nap esik, mint ezen a vasárnapon, így nem volt teltház, de mégis örülni lehetett annak, hogy öt különböző kőszínházban játszó profi színész létre tudta hozni ezt a komoly előadást, és már második évada műsoron tudja tartani.

Porogi Ádám, Dankó István, Lábodi Ádám, Mikola Gergő és Nagy Katica

Ebben az évadban minden korábbinál többet néztem élő MET-közvetítést, részben még a Covid-időszak közvetítéseinek folyományaként – érdekelni kezdett néhány külföldi énekes is.

Közbevetem, ha már ilyen nagyon elcsúsztam ezzel a beszámolóval, és ez egy AJÁNLÓ blog, megjegyzem, hogy már elindult a jövő évi előadások értékesítése is. Ennél a sorozatnál nem nagyon érdemes várni, ha valakinek komolyak a szándékai…

Ennyi a praktikum ebben a bejegyzésben, a továbbiakban pedig egy operáról operára cikázó eszmefuttatással kevert ajánló-halmaz következik…

Lohengrin - középen Günther Groissböck - fotó: MET Fb-oldala

A 6Szín befogadószínház, legalább 13 különböző független csapat játszik itt, de időnként egy-egy saját produkciót is színre tud vinni. Ilyen volt legutóbb A hosszú élet titka, és ilyen ez a 100 perces előadás is a kódfejtő Alan Turingról.

Az előadás színlapja ugyan leírja, hogy mindenki ismeri a brit matematikust – ebben én nem lennék olyan biztos -, de aki ezt az előadást megnézi, az szükségszerűen tényleg megjegyzi a nevét, sőt a kódfejtőben meglátja majd az embert - mélyebben át fogja ezt a sorsot gondolni.

Az előadás engem leginkább a Rózsavölgyi Szalon, illetve a Spinoza ismeretterjesztéssel is egybekötött kevésszereplős életrajzi darabjaira emlékeztetett– most is csak két színészre épül a játék, ugyanakkor 260 fős a nézőtér.

Ugyan sok szó esik a matematikáról, de ennél fontosabbnak éreztem benne az érzékenyítő célzatot, amely hasonlóképpen jól érvényesül Horváth Patrícia rendezésében, mint a két szereplő színész, Simon Kornél és Száraz Dénes.

A következő előadás ma lesz, majd június 11-én – jegyek még kaphatóak.

Száraz Dénes és Simon Kornél

Közel két óra szünet nélkül a Radnóti új bemutatójának menetideje. Mindenkinek ajánlható, aki szereti a Radnóti fiatal művészeit, vagy/és általában kedveli Hajdu Szabolcs csapatának saját előadásait (Látókép Ensemble – Ernelláék Farkaséknál, Kálmán-nap, Egy % indián).

Ennyire egyszerű a képlet, de ennél részletesebb ajánló következik a harmadik közönség előtt lejátszott előadásról, amely a Radnótiban megszokott módon teltházat vonzott. Hivatalos bemutató majd 25-én lesz, de ezt nem várom ki az ajánló posztolásával, vegyétek meg a néhány megmaradt jegyet még időben, csak azt tanácsolhatom, már nincs sok hátra az évad végéig.