Most léptem be először az Eötvös 10 Kamaratermébe, amely emelkedős kialakítása miatt igazán alkalmas színházi helyszín. Az EXIT Generáció társulat előadása már 2021 szeptembere óta műsoron van, így én most egy sokadik, csak mezei nézők által látogatott előadáson jártam.
A tavasz nem kedvez a színháznak, még akkor sem, ha egész nap esik, mint ezen a vasárnapon, így nem volt teltház, de mégis örülni lehetett annak, hogy öt különböző kőszínházban játszó profi színész létre tudta hozni ezt a komoly előadást, és már második évada műsoron tudja tartani.
Porogi Ádám, Dankó István, Lábodi Ádám, Mikola Gergő és Nagy Katica
Az EXIT Generáció több korábbi előadása – ld. Madártávlat, SEB, Homburg hercege – nyilvánvalóan kíváncsi voltam arra is, hogy mit emelnek ki Dosztojevszkij regényéből, amely kapcsán nem is olyan régen, Martinkovics Máté elővezetésében láttam már egy nagyon jó monodrámát.
Akik szintén látták az Ódryn, azoknak mondom, hogy Farkas Ádám rendezése egészen más – már azért is, mert a Porogi Ádám által játszott főszereplő nem egyedül monologizál nekünk, sérelmeinek egyrészét az általa frissen megismert prostituált lányra – Nagy Katicára - önti rá, ráadásul úgy, hogy szavai jelenetekké kerekednek.
Ez nem megszokott történetmesélési stílus, meglehetősen felélénkíti az elhangzottakat, már csak azért is, mert remek jó színészeket sikerült összegyűjteni.
Végignézve a szereplők listáján, az előadás egyeztethetőségét nem kicsit nehezíti, hogy mind az öt színész másik színházban játszik, de éppen ez ad egy plusz vonzerőt is a produkciónak. Ahogy az előadásban el is hangzik, Mikola Gergő Tatabányán nézhető, Dankó István pedig a Katonában. Hozzátehetjük, hogy Lábodi Ádám pedig a József Attila Színházban, Nagy Katica Budaörsön, Porogi Ádám pedig a Radnótiban (most volt egy izgalmas, szintén függetlenszínházi jellegű bemutatója, A legközelebbi ember, amelyet három nappal korábban láttam és ajánlottam is).
Nézve az előadást, a Homburg hercege után most ismét elképesztett maga a tény, hogy az EXIT Generáció csapata képes elővenni olyan régi műveket, amelyek nem ígérnek könnyű sikert. (A Covid óta rengeteg ember hozzászokott ahhoz, hogy ne mozduljon ki otthonról, így már nem az a nehéz, hogy a jelenlévő nézőket elvarázsolja egy előadás, hanem az, hogy rávegye az embereket az elindulásra.)
Jók a színészek, élvezetesek a jelenetek, különösen szellemes a díszlet, a sokfunkciós billiárdasztal, Horváth Jenny munkája. A másfél órás előadás közben egész végig csak egyetlen kérdés fogalmazódott meg bennem: miért érdekli épp ez a szöveg az alkotókat, miért tartották épp ezt fontosnak. (Egy plusz előadásért - ez is lehet erre érvényes válasz, de nyilván ez önmagában kevés lenne. Miután mind az öt színész pályáját figyelgetem, azt gondolnám, hogy anyaszínházukban is vannak jó feladataik, de úgy látszik, hogy még többet is elbírnának.)
Erre a fenti kérdésre persze azonnal választ kaptam volna, ha elolvasom az EXIT Generáció saját ajánlóját a honlapon. (Ezért is célszerű előadás előtt rendesen tájékozódni.) Rendszerint semmit nem szoktam olyan előadás előtt olvasni, amelyikről ajánlót tervezek írni – így ez a lépés elmaradt.
Az alkotók szempontja figyelemre méltó, és igazat lehet adni nekik, hogy fontos arról beszélni, hogyan viseljük el vélt, vagy nagyonis valós sérelmeinket.
Dosztojevszkij regényének hőse sértett ember, és az egész előadás panaszáradatnak is tekinthető, amelyre külső szemmel ránézve nyilván kicsinyes szempontokra épül és leginkább önemésztésnek tűnik. Porogi Ádámnak hálás ez a szerep, ahogy egyébként a Lábodi Ádámnak is jól áll az erőteljes, sikeres és irigyelt ellenlábas személyisége. Őt látva megértjük, hogy miért van kisebbségi érzése.
Az alkotók nem érik be ennyivel, hogy megmutatják ezt a viselkedési stílust, azt, hogyan áll hozzá a világhoz egy sértett ember, aki aztán bármikor robbanhat, sőt robban is… - Visszagondolva az elmúlt évek történéseire, nagyon könnyen belátható – csak a színházi közegen belül maradva is -, hogy szó nincs arról, hogy ez felnagyított probléma lenne. Egy apró sértésből könnyen lehet rejtett trauma, amelyik egy ideig dolgozik bennünk, majd visszaüt – lehet, hogy elsősorban főleg a hordozója életét nehezíti meg, aki nem képes feldolgozni, de így vagy úgy, a sértőt is érinteni fogja, és persze egy sor egészen ártatlan embert is.
A honlapon megszólítanak minket, gondoljuk a saját életünket is ebből a szempontból át. Ez lehetne a megtekintés plusz hozadéka.
Természetesen könnyű erről a Porogi Ádám által játszott férfiról belátni, hogy túlgondolja és bonyolítja az életét, felnagyít egy apróságot, ennél jelentősen komolyabb házi feladat a saját életünk történéseit ebből a szempontból megvizsgálni. De nem árt.
Az előadásban néhány mindössze elképzelt jelenet is szerepelt, amelyek sokkal sikeresebb kommunikációs technikára vallottak, mint amelyikhez hősünk végül folyamodott. Ezt látva, akár mi magunk is kapcsolhatunk, rendezhetjük a környezetünkben élőkkel közös dolgainkat, vagy legalább próbálkozhatunk ezzel.
Ha ez nem megy, és minden marad megoldatlanul, már akkor is jóljártunk, ha tudatosítjuk magunkban, hogy bizonyos lépéseket azért teszünk meg, mert sértve érezzük magunkat.
Nem, nem mindig könnyű felengedni, de mindig jobban járunk végül, ha képesek vagyunk magunkat önerőből nyugvó pontra juttatni.
PS. Nyilvánvalóan teljesen érthető, ha valaki a látott előadást pusztán színJÁTÉKnak nézi, az is. Teljesen rendben van, ha nem gondoljuk túl, hanem azt mondjuk, hogy készült egy előadás, amely nagyon kreatívan mond el egy történetet, öt nagyszerű színészt helyzetbe hozva mindezzel.
PS1. A fotókat Éder Vera még a 2021-es bemutató idején készítette, az EXIT Generáció Facebook oldaláról használtam fel őket.
