A bevezetés, a második és a harmadik rész után legyen szó végezetül néhány különleges produkcióról még a prózai színházak kapcsán.
„Ülő színház”
Volt két (viszonylag) szokatlan produkció, amelyeket az köt össze, hogy mindkettőben szinte végig ültek a színészek, és le tudtak minket kötni. A Két nővér a 6Színben ráadásul felolvasószínház volt, mégis hatott, míg a Hitler Abbát énekel a Pinceszínházban témaválasztásában volt igazán eltérő a színházi kínálat egészétől. Ezeket is szívesen ajánlom, mindkettőről írtam külön is.
Monodrámák
A színházi válsággal egyre gyakoribbak lesznek a monodrámák, amelyek nagy kihívást jelentenek a színészeknek. A legemlékezetesebb alkalmakról írtam is részletes ajánlót, így most ezeket csak felsorolom, a színészek méltatása a linkekre kattintva olvasható.
Medveczky Balázs - Élet-ritmusra
FÉM- Kálid Artúr – Szénakutyák
Víg – Házi Színpad – Szántó Balázs – Szélvész után is szép vagy
Sütő András József Attila-estje
Gyerekelőadások
Időhiány miatt alig jártam gyerekelőadáson, és ezek közül egyértelműen Az utolsó bárányt tudnám a legnagyobb lendülettel ajánlani. A Bábszínházban gimnazisták, illetve fiatal felnőttek számára is készülnek emlékezetes produkciók – a késve megnézett (eredetileg vizsgának készült) Anima is a nagy élményeim közé tartozik.
A budaörsi társulat fiataloknak készült beavató előadásai közül is láttam néhányat, amelyeket mind szívesen ajánlok – kiemelten A kutya különös esetét (és tavalyról Az osztály vesztesét még egyszer, az mégis talán a legeslegjobb).
Dramaturg
Az elmúlt években már megjegyeztem magamnak, hogy Bíró Bence dramaturgra érdemes figyelni, csupa kiemelkedő produkció fűződik a nevéhez – legutóbb a Kizárólag az utókor számára. Saját darabja a Magyartenger jelentős sikerrel megy a Centrálban – a jövőben még inkább figyelni fogom, hogy alakul pályája tovább.
Különleges díszletek
Már megint telitalálatnak éreztem Ambrus Mária (ezúttal gumimatracokból álló) díszletét a Kamrában, amely Zsótér Sándor Vizityúk c. rendezéséhez készült, de nagyon tetszett a már említett A kastély látványos és egyben praktikus díszlete is, amely Schnábel Zita munkája, és a Simonyi-Lengyel Mira által láthatóan a színház raktárából összerakott A legközelebbi ember c. előadás tere is.
Rendkívüli projektek:
Textúra – a Nemzeti Galériában – nekem ez volt az első, így le is nyűgözött, pedig mások elmondták, hogy a kezdeményezés a korai időkben (amikor nem vonzott tömegeket) még ennél is érdekesebb volt. (Részletes nyomhagyás készült róla.)
József Attila – emlékséta – A költő szülőháza december 3-án sétát szervezett, kijutottunk a sírhelyéhez, közben tíz színész verset mondott az utcán, jobbnál jobbak (pl. Radnay Csilla, Jaskó Bálint, Rusznák András, Polgár Csaba), aztán végezetül jött Turek Miklós, aki Versszínházat „üzemeltet”, és a sírnál az egész estére feltette a koronát. (Aki teheti, nézze meg valamelyik versműsorát, én is tervbe vettem.) Ha lesz ismét, feltehetően újra elmegyünk rá, a fiam is legjobb idei élményei közé sorolta ezt.
Több színház alkalmanként továbbra is levetít korábbi előadásokat most már, a Covid-lezárások hatása nem múlt el (a „maradj otthon” kampányé és az inflációé is érzékelhető, sok helyen kevesebb a néző, mint korábban), de ezeken túl volt két említésre méltó, eleve online-színháznak készült produkció is.
A Katona kifejezetten online-vetítésre szánta a Találkozást, amely Fullajtár Andreát őrzi meg.
A Webszínház már majdnem elkészült a Shakespeare 37 sorozatával, amelynek részeit Magács László rendezte. A már elkészült összes epizódot megnéztem, néhányat többször is, és most már türelmetlenül várom, hogy az utolsó évad is kijöjjön – őszre ígérik, most forgatják a még hiányzó részeket. Minden epizód annyira más volt, olyan sok jó színészt hozott helyzetbe, hogy igazán kíváncsi vagyok, mi jöhet még. Aki kedvet kap ezekhez, az bármikor elérheti őket.
Ennyit a prózáról. Ezek után külön jönnek az operák és koncertek...
