„Mennyi minden nem történhet meg velünk”, mondja Mária Nádas Péter darabjában, és ha valaki megnézi Török Marcell speciális „film-színházi” rendezését, akkor lehet, hogy eközben az fog eszébe jutni, hogy DE JÓ is ez.
Én megnéztem, azonnal tegnap héttől, ahogy az E-színház felületén elérhetővé vált, és itt van róla a beszámoló, amelyet azonnal utána írtam meg éjjel. (Keveset módosítottam az első verzión azóta.) Aki gondolja, az még vasárnap éjfélig szintén megnézheti.
Röviden: Nádas Péter drámájának autentikus feldolgozása, nyomasztás felsőfokon, nézői teherbíróképességünk tesztje, maradandó nyomhagyás egy színésznőnek, aki csúcsformáját hozza és egy fiatal színész nagyon erős belépője az, amit látunk.
Ennél hosszabban:
„Csak gyengébb idegzetűeknek!” – ugrott be a mondat, miután a rendező vágyainak megfelelve egyvégtében megnéztem az 1 óra 56 perces előadást. A történet alapváza (egy fiú felkeresi apja volt szerelmét) voltaképp bármilyen műfajban sikeresen feldolgozható lenne, de ez nem zenés vígjáték, vagy bulvár társalgási darab, hanem „tragédia egy részben”, ahogy a darab alcímében is szerepel. A múlttal való szembenézés nemcsak a két szereplőt viseli meg, hanem a nézőt is.
Az előadás feszegeti a határainkat, de ha valaki Fullajtár Andreát szeretné látni miközben egy újabb jelentős szerepet átlényegít, annak sok választása nincs.
Rövid ajánló következik, amely hátha segít a döntésben azoknak, akik még a színlap alapján hezitálnak és nem tudják, hogy nekik ez a produkció való-e vagy sem. Én pedig hátha lenyugszom, mire kész leszek, mert ez valóban egy felkavaró felvétel, valóban nem volt könnyű szünet nélkül megnézni. (Technikailag lehetőség van a leállásra, visszatekerésre is persze, ha valaki gondolja, beiktathat egy pihenőt. A felvétel újra is nézhető, sok részletben is bevállalható. )
Akinek teljesen új Nádas Péter története és most fogja összerakni az egészet, annak erre jó esélye is van, különösen akkor, ha fogalma van az ötvenes évekről, hallott már például az ÁVH ténykedéséről.
Aki olvasta ezt az 1979-es tragédiát, esetleg maga is látta az 1985-ös ősbemutatót (Valló Péter rendezésében, Ruttkai Évával és Hegedűs D. Gézával), vagy az azt követő további hét bemutató közül néhányat, azoknak valóban annyi a kérdés, hogy online verzióban Fullajtár Andreával kíváncsiak-e rá.
Ezt a tragédiát élőben 1997-ben és 2009-ben az azóta megszűnt, de el nem feledett Budapesti Kamaraszínházban láttam kétféle rendezésben. 2015-ben nyomot is hagytam ezen a blogon Eszenyi Enikő előadásának (Börcsök Enikővel és Király Dániellel), így egyes mondatokat már előre várva ültem vissza este hétkor a számítógép elé.
Ebben a verzióban egészen végig világos, hogy színházi térben vannak a szereplők és filmezik őket. Lehetett volna a forgatás akár egy tetszés szerinti lakásban, és nem kellett volna feltétlenül érzékeltetni a kamerák jelenlétét. Az előadás végén utóbbiak látványa szinte meg is nyugtat minket: igen, ez csak színház volt, nem a való élet.
A film elején Gloviczki Bernát, aki a névvel meg sem jelölt Fiatalembert játssza, a Katonába érkezik meg, amelyet nem lehet nem felismerni. A színház falairól hiányoznak a plakátok, és igyekeznek a lehető legridegebb helynek bemutatni. (Ez még véletlenül sem téveszthető össze egy kedvcsináló reklámfilmmel, amelynek a mezei nézők bevonzása a célja.) Ugyan a film nem fekete-fehér, de szinte az, az erős színek teljes egészében hiányoznak belőle.
Az élő színházi előadáshoz képest ez a film a közelikkel ad pluszt – a Sufni első sorából (ahol leforgatták) sem láthatnánk így a színészeket. Az operatőr, Meister Natália szerepe jelentős, sokszor halványítja el az egyik színészt, míg a másikat szinte bántóan felnagyítja. Fullajtár Andrea a kamera beavatkozásának köszönhetően hol igazán gyönyörű, hol pedig vállaltan csúnya – ahogy erre a szöveg alapján szükség is van. A beszélgetést végighallgatva akár nyugtázhatjuk magunkban, hogy az élet is ilyen, van benne bőven szerelem és szenvedés egyaránt. Más kérdés, hogy mi mit emelünk ki belőle, mi kell ahhoz, hogy boldogok lehessünk – utóbbi a legkeményebb történelmi korszakokban sem lehetetlen, csak rajtunk múlik. (A történet egyes fordulataiból ez is leszűrhető, a szépséget a legnyomorúságosabb körülmények között is meg lehet találni.)
A zene is kulcsszereplő (zenei vezető: Dargay Marcell), a szerző utasításait is figyelembe véve, Vidovszky László zenéjével szinte összeolvad Mária és az őt meglátogató fiatalember beszélgetése. Utóbbi apjáról szeretne többet megtudni annak volt szerelmétől, de ő sem számít arra, amit hallania kell.
A két szereplő felváltva aktív, hol az egyiknek van több ereje a folyamat elviseléséhez, hol a másiknak. A múlttal való szembenézés nem megúszható, és az sem, hogy az egyik generáció bűneit a másiknak kell feldolgoznia. A hallgatás állapota nem fenntartható.
A legtöbben, aki a felvételt megnézik, nyilván Fullajtár Andreára kíváncsiak, aki 25 éve már a pályán van, és mindazért, amit eddig letett az asztalra, már jó régen lehetne érdemes, kiváló és Kossuth-díjas művész is. Viszont volt már maga Jászai Mari is, és nemrég meg is kapta érte a legjobb női mellékszereplőnek járó díjat a kritikusoktól. Akár elismerik, akár nem, erős a jelenléte, hiteles, önazonos és így minden további nélkül elhisszük, hogy ő maga néz szembe ennyire őszintén és kíméletlenül a múlttal. Még akkor is, ha körül pakolják kamerákkal. Visszaemlékezés közben helyenként teljesen közömbösnek tűnő hangon számol be szenvedéseiről, míg más pillanatokban elbeszélését szinte akár derűsnek is érezhetnénk. Azoknak is igazi Mária lesz, akik ezt a darabot a korábbi nyolc verzió valamelyikében már szerették mással is – nekem az volt.
Az általa átélt és bemutatott szerelemre az ellentmondásosság biztosan ráillik, és nagy dolog, hogy képes az egyensúly megtartására: nem is vakítja el a gyűlölet, emlékszik a szépre is szerelmével kapcsolatban, bár utóbbi különösen nehéznek tűnik számunkra. Az előadás közben a helyzetből áradó feszültség szinte kibírhatatlanná válik, és elképzelhetetlennek a túlélés, ezeknek az emlékeknek a hordozása. A feldolgozás nem könnyíti meg a helyzetet, egyedül az, hogy tudjuk, bármikor felállhatunk és megszakíthatjuk mi a folyamatot.
Miután a kezdetektől szinte teljesen sikerült eddig követnem Fullajtár Andrea pályáját, nem mondanám, hogy meglepett az, hogy még azoknál a részeknél is átjött a teljes életet élő karakter személyisége, amikor feltehetően az internetem akadozása miatt csak a hangot hallottam folyamatosan és a kép csak időnként váltott. Bevallom, eleinte azt hittem, hogy ez a hangjáték-hatás rendezői szándék volt éppen a legfeszültebb részeknél, azaz koncepciót láttam ebben is. Megélt a mű így is, bár később visszatekerve látnom kellett, hogy nézett ki ez a rész valójában, élénk arcmimikával elmesélve. Igen, Fullajtár Andrea csak hangban is képes minket megrázni, és aki szereti a színészetét, annak ebben a drámai szerepében is látnia kell, nem futhat meg a kihívás elől.
Gloviczki Bernát egyetemi hallgató még, Fullajtár Andrea volt tanítványa, (játszottak egy színpadon már az Oedipusban is közvetlenül az első covid leállás előtt), és feltételezem, hogy ilyen kaliberű feladatot még sosem kapott korábban. A többség számára ő lesz a meglepetés elem.
Könnyű elképzelni vele a történetet, nem volt hiányérzetem őt látva, bár erős élményem maradt a korábbi Találkozásokból Király Dániel. Szerencsére annyira más alkatú Gloviczki Bernát, hogy menet közben pláne nem merült fel bennem az összehasonlítás igénye – közben csak eltelt 7 év és 5 nap is.
Megráznak minket, mi pedig jobb híján reménykedhetünk, hogy nekünk hasonló saját élmény csak nem fog jutni, így is bőven elég feladat a XX. század örökségének megemésztése, a jelenlegi újabb háború nélkül is az lenne…
A közreműködők teljes névsora az Eszínház oldaláról:
Szereplők: Mária: Fullajtár Andrea Fiatalember: Gloviczki Bernát e.h. Közreműködők: Hárfa: Razvaljajeva Anasztázia Ütőhangszerek: Nevelő János Hegedű: Tornyai Péter Alkotók: Díszlet: Magyar Réka Jelmez: Nagy Adrienna Dramaturg: Török Tamara Operatőr: Meister Natália Vágó: Majszin Éva Hang: Wirth Tamás Fény: Balázs Krisztián Asszisztens: Fejes Vera
Ps. A felhasznált képernyőképek a felvételből származnak.
