„Szavakkal egyszerűen leírhatatlan!” – választhatnám ezt a megoldást is „Az utolsó bárány” méltatására. Nézzétek meg, mert nekem nagyon tetszett. - Aki már látta, az pontosan fogja tudni, hogy abban mire is vonatkozott ez a kezdő mondat. De ez most egy másik helyzet...
Az előadás megtekintését feltétlenül ajánlom. Két óránál rövidebb, egy szünettel.
Ennél valamivel hosszabban kifejtve azoknak, akik tovább jönnek velem:
Nagyszerű előadás „Az utolsó bárány”, és én is nagyon javasolnám a „hatpluszos” közönségnek, és talán kisebbeknek is. Attól tenném függővé, hogy az adott gyermeknek akár csak nagyvonalakban, de el lehetett-e már mondani Jézus történetét, és érdeklődik-e a téma iránt. Úgy lenne azért az igazi, ha már tudna valamit róla, de persze az is szóba jöhet, ha éppen ennek az előadásnak a kapcsán történne meg az adott gyermek beavatása. Ha nem alkalmas erre a helyzet, akkor nem érdemes sürgetni a folyamatot. Várhatóan ez az előadás hosszú évekig műsoron maradhat, akár évtizedekig is, ahogy a Hello, Héraklész. Mindkettő olyan, amelyikre a színház méltán lehet büszke. Remélem, nincs messze az az idő, amikor majd az unokáimmal tudom ezeket újranézni. (Ha a lányaim olvasnák a blogomat, ilyen mondatokat nyilván le se mernék írni, de ettől még tényleg ezt remélem, és ez jutott eszembe a Bárány láttán is.)
Szamár és a begipszelt lábú bárány - Spiegl Anna és Csarkó Bettina
A Biblia mindenhogyan alap, az európai kultúra nem közelíthető meg az ismerete nélkül, és szerencsésebb, ha nem ötödikesként/kilencedikesként hall valaki Jézusról először. Volt már több (gimnáziumi) tanítványom, akinek egyáltalán nem volt semmilyen előismerete és 15 évesen egyszerre dőlt rá a görög mitológiával együtt a Biblia is – óriási feladat ezeket egyszerre a nulláról megismerni, minden segítség elkel, hogy ez a gyerekeknek ne váljon elviselhetetlen teherré.
Az előadás „szuper cuki”, mondhatnám az egyik szereplővel, és a színház honlapján olvasható ajánló önmagában is alkalmas a kedvcsinálásra, amelyet én csak megtámogatni igyekszem ezzel a személyes beszámolóval. A hetem tizedik megtekintett előadásaként nagyon üdítő volt vasárnap délután ezt nézni rengeteg párkapcsolati krízist bemutató produkció után. Gyerek nélkül is el lehet rá menni, nem volt hiányérzetem így sem.
A náthás bárány találkozik a kecskével, aki az örömhírt kiszivárogtatja - Tatai Zsolt és Pethő Gergő
Az előadás eléggé tetszett ahhoz, hogy 24 órával a megtekintés után az alapjául szolgáló Ulrich Hub meseregényt is beszerezzem és egy ülésben még hétfő éjjel el is olvassam. (Nem hosszú, az előadástól függetlenül ajánlom, fordította: Érsek-Obádovics Mercédesz.) Ezek után világosan látszik, hogy a színpadra átdolgozó Cseri Hanna, aki egyben a produkció zeneszerzője és rendezője is, milyen sokat tett hozzá. Rengeteget. Például: a két hal jelenetében eredetileg ennyi poén nem volt. (Legyetek rá kíváncsiak, nem részletezem, hogyan kerültek halak egy bárányos sztoriba.) Az átdolgozásban még több a mai helyzetünkre való utalás, és a gyerekek többsége is élvezi ezt, különösen bárányok szájába adva. (A népszámlálás jelenleg még plusz poénként is hat azoknak, akik tisztában vannak vele, hogy épp most folyik.) Ne maradjon le a dramaturg, Zrinyifalvi Eszter sem.
Halak és a fogszabályzós bárány: Teszárek Csaba, Márkus Sándor és Ács Norbert
Az előadás humora és képi világa is vonzó, ahogy remélhetőleg Piti Marcell fotóiból is látszik. (A mellékelt színlapon sokkal több kép is megnézhető!)
Karácsonyi történet ez, Jézus születését egy távolabb legelésző nyáj szemszögéből láthatjuk, akik hirtelen pásztorok nélkül maradtak. Hét bárány kerül figyelmünk középpontjába, akik hol együtt vannak, hol egy-egy elkalandozik, találkozik más állatokkal is, és ilyenkor a többiek számára az illető visszaszerzése válik prioritássá, nem pedig a kitűzött cél elérése, azaz a megváltónak ígérkező kisbaba felkeresése.
A bika és a szemfedős bárány Bethlen-külsőn - Ács Norbert és Bartha Bendegúz
Feltehetően a nézők többsége a laza utalásokból is asszociálni tud a bibliai motívumokra, elég gyakran szerepel az evangéliumokban a nyáj, a jópásztor, az eltévedt bárány fogalma – a meseregény írójának ezek a mondatok indíthatták be a fantáziáját. Mi vagyunk az ide-oda ész nélkül futkározó bárányok, akik a kitűzött cél felé haladás közben mindenhol elakadunk, sokat veszekszünk, de azért – főleg, ha igazi baj van – csak számontartjuk egymást.
Az előadás melegséget áraszt éppen ezért, aki ezt nézi, az feltétlenül jobb hangulatban távozik, mint amikor beült a nézőtérre, akár gyerek, akár felnőtt. A hetedik sor legszéléről láttam, és azt hiszem, ez a produkció a nézőtér bármely pontjáról jól érvényesül, köszönhetően az időről-időre megszólaló élő rockzenének. (Milyen jó fejlemény, hogy egyre több színész tud hangszeren játszani!)
Farkasok az utolsó báránnyal - L. Nagy Attila
A színészeknek (és a bábtervezőnek is) köszönhetően a hét bárány jól elkülöníthető személyiség, csapatban is és egyénileg is képesek az érdeklődésünket fenntartani. Podlovics Laura, Csarkó Bettina, Márkus Sándor , Bartha Bendegúz, Tatai Zsolt, Barna Zsombor és az utolsó bárány, L. Nagy Attila láthatóan élvezik a játékot, ahogy az „egyéb” állatokat és a pásztorokat megszemélyesítő „fregolizó” társaik – Pethő Gergő, Spiegl Anna, Ács Norbert, Teszárek Csaba szintén.
Ahogy néztem a műsort, nincs nyoma, hogy karácsony tájékán Bárány-dömping lenne várható, bár logikus lenne, eddig mindössze két kitűzött alkalom van (dec. 24-én és 27-én délelőtt). Ezek most még a bemutató után hat nappal szinte üresek, de mindenkinek javaslom, hogy ébredjen fel, még most vegyen jegyet, ahogy terjed az előadás híre, úgy lesz ez egyre nehezebb.
Pásztorok és bárányok együtt örvendeznek...
