A 2022-es évértékelésem általános bevezetője ez, itt még neveket nem sorolok fel. Akit csak a konkrétumok érdekelnek, kattinthat a következő részre (holnap). A bejegyzésben látható képek azért már a számomra fontos előadásokhoz tartoznak, azokat talán mégis érdemes átpörgetni, ha valaki már idekattintott.
Magányos emberek - rendezte: Tarnóczi Jakab (Lengyel Benjámin, Tóth Zsófia, Pelsőczy Réka, Mentes Júlia Virginia, hátul: Béres Bence) - Kamra - fotó: Szokodi Bea
A tavalyi év végigment leállások nélkül, de az egészre jellemző volt a betegségek miatti aggódás. Eleinte még maszkoztunk is (március 7-ig volt kötelező), de mire eltörölték, már rég a szomszédos háború hírei kerültek előtérbe, így nem volt olyan időszak, amikor igazán felhőtlen hangulatban lehettünk volna. (Vagy legalábbis nekem nem sikerült ilyen állapotba kerülnöm az egész év folyamán.) Még mindig ellenőrzöm közvetlenül indulás előtt a kiszemelt színház Fb-oldalát, mert olyan sok előadás maradt el, vagy jobb esetben beugrással mentődött meg, hogy néha már a rendkívüli tűnt normalitásnak.
Ősztől a covid helyett jött a fűtés, mint központi téma – több színház be is zárt a téli hónapokra. A legtöbb pesti helyszínt ez nem érintette, és még az sem mondható, hogy általánossá vált a nézők kifagyasztása, legtöbbször egy meleg pulóver megfelelő megoldás, de az is túlélhető, ha bevisszük magunkkal a kabátot a nézőtérre. Ugyan az utóbbi hetekben nagyon sok köhögést hallottam már megint koncerttermekben, de csak elvétve vesz fel valaki maszkot. Arról a néhány emberről csak eszünkbe jut, hogy ha a médiából már nem is ez dől ránk, a járvány nem hagyott minket itt teljesen.
Demerung – Kurta Niké, Hajduk Károly (Narratíva - Jurányi) - fotó: Dömölky Dániel
Az általános bizonytalanság érzete és nem mellékesen az infláció nem használt a színháznak, aki számára ez nem fontos szükséglet, az feltehetően a „maradj otthon” kampány hatására is még továbbra is (pl.) a Netflixet választja, megszokásból, kényelemből és takarékosságból is. A legtöbb színházban nézőhiány van, a legnépszerűbb helyekre sem olyan lehetetlen bejutni, bár még mindig maradtak olyan előadások, amelyekért meg kell küzdeni. A nézők többsége már leszokott arról, hogy két hónapra előre meg merje venni a jegyét, egyre többen döntenek csak az utolsó percben (a maesteszinhaz.hu kedvezményeit is igénybe véve).
Az utolsó bárány - Budapest Bábszínház - fotó: Piti Marcell
Általában is azt figyeltem meg más törzsnézőkkel beszélgetve, hogy a legfőbb érték maga a vágyakozás, a két leállás és az elmaradt előadások sokasága után nem volt könnyű valamit NAGYON lelkesen várni. A veszteségtől való félelem miatt erről már leszoktam én is, és nagyon könnyen belenyugszom, ha el kell engedni egy alkalmat.
A fentiek ellenére áttekintve a naptáramban a már megnézett 255 idei eseményt (beleértve operát, koncerteket is, nemcsak prózai színházat), amelyhez még kettő biztosan hozzájön (de maximum még négy) az évből megmaradt két nap alatt, a lista egyáltalán nem mutat válságra, sőt biztosan lett volna sokkal több név is, akiket az egyes előadások kapcsán még kiemelhettem volna. 
De mi lett a nővel? - Stubny Béla, Kálid Artúr, Tűzkő Sándor - Gózon Gyula Kamarszínház - FÉM Arts - fotó: Ilovszky Béla
Miután ezen a blogon, amely hat hét múlva lesz 10 éves, több, mint 3100 ajánló található, több, mint 2000 előadásról írtam külön, és ezek mind továbbra is hozzáférhetőek, ráadásul a címkefelhőben lehet keresni külön alkotókra, előadókra és darabcímekre is, nem éreztem szükségét, hogy még jobban elnyújtsam ezt a négy rövid részre tagolt évadértékelőt. Hallgattam az első impulzusokra, és azokat emlegetem most, akik azonnal eszembe jutottak. Ez nem a sok helyen felbukkanó "top 10" listákhoz képest rövid, hanem a saját 2021-22-es évadértékelőmhöz képest. (Ha bárki emlékszik rá, fél éve egy hónapokra lebontott tíz részes összefoglalót készítettem, a "Nézzünk bizakodva a múltba" sorozatot.)
Sirály Szolnokról a Városmajorban - Hajduk Károly és Bíró Panna Dominika - fotó: Schmidt Alfréd
Idén az általam látott előadások legnagyobb része független, illetve magánszínházi produkció volt. Ez nem véletlen, igyekeztem olyan színházak előadásait választani, amelyek kevesebb állami támogatást kapnak, vagy egyáltalán semmit, és így kevesebb forrásuk van reklámra. Jobban rájuk fér egy ajánló, illetve a hatása jobban is érezhető, mivel eleve kevesebb nézőt próbálnak bevonzani. Mivel az őszi hónapokban már jóval kevesebb időm lett, az utóbbi 90 megnézett előadás közül arányaiban jelentősen kevesebbet is tudtam megírni. A döntésnél annak is kiemelt szerepe volt, hogy az ajánlóimat az adott színház milyen gyakran osztotta meg, azaz mennyi esélye volt, hogy egy legalább 5-6 óra alatt létrehozott szöveg egyáltalán eljusson a célcsoporthoz. (Ugyan nem múlik semmi a kattintásszámon, nem keletkezik még reklámbevételem sem, ha valaki elolvassa bármelyik szövegemet, de mégis jobb érzés azt tudnom, hogy a rendeltetésének megfelelően hasznosul egy ajánló, és megosztások nélkül erre nincs esély a közösségi médiában.)
Aranyecset - a Zichy Szín-Műhely előadása - László G. Attila, Illés Dániel és Fekete Linda - (6Szín) - fotó: Szkárossy Zsuzsa
Ennek következtében most talán először elő fog fordulni, hogy több olyan előadás is említődik ebben az évértékelő bejegyzésben, amelyikről nem készült részletes méltatás. (Ahol az előadás címe nem működik linkként, arról nem érdemes keresni külön szöveget, a többinél ott a link.) Idén már végleg el kellett engednem a teljesség igényét, és ténylegesen rövidültek a szövegek is.
"Legjobb kettősök" - Thália - A koponya - Molnár Piroska és Vida Péter - fotó: Molnár Miklós
Mielőtt belekezdek a felsorolásba, mindenkinek köszönöm, akik 2022-ben támogattak a blogírásban, akár a Patreon felületén, akár a Facebookon lájkokkal, kommentekkel és megosztással, hogy minél több nézőhöz eljuthassanak az ajánlóim. Köszönöm a sok meghívást előadásokra és főpróbákra, az ajándékjegyeket (néha ismeretlen olvasóimtól is), és a színházi sajtósoknak a beszámolóimhoz küldött fotókat is. Köszönöm a privát visszajelzéseket, az ajánlókat, amelyek sokszor elirányítottak olyan előadásokra, amelyeket kihagytam volna. Nagyon nem utolsó sorban: a színházi alkotóknak és előadóknak pedig köszönöm a tüzet, az inspirációt, hogy kedvet csináltak ahhoz, hogy az előadásaikat várjam és nézzem. Bizakodjunk, hogy legalább nem lesz keményebb a 2023, mint amilyen a 2022 volt.
Krétakör – Mészáros Blanka, Feczesin Kristóf, Ficza István és Bánfalvi Eszter - Freeszfe-előadás - fotó: Kuttner Ádám
A konkrétumok azokról az előadásokról, amelyeket leginkább szerettem, és amelyeket szeretnék még egyszer a figyelmetekbe ajánlani - remélhetőleg - a következő három napon egymás után következnek. Két részben a prózai színházról, és az utolsóban külön a számomra legemlékezetesebb operaelőadásokról és koncertekről lesz szó, rengeteg képpel. Ha minden jól megy.
