A megtekintett 242 előadásból a legjobb operaélményeimet már sorra vettem, legyen szó a prózai előadásokról ezek után.
Olyan előadás csak egy volt, amelyik annyira lelombozott, hogy ott is hagytam, és nemigen tudnék semmilyen pozitívumot kiemelni belőle utólag sem. Csak arra megyek el, amelyikben látok valami vonzót, és részértékeknek is tudok örülni – akár annak is, ha csak egy színész tetszett benne. Tanulni pedig minden előadásból lehet, így igazán csalódottan ritkán távozom egy színházból.
Most azokat az előadásokat és színészeket sorolom fel, akik az általam látott produkciók elég jó színvonalú átlagából is kiemelkedtek, akiket különösen szerettem.
A legjobb előadások között vannak régebbi bemutatók is, amelyeket én 2017-ben láttam, ezért kerülnek ide. A felsorolás pedig nem értékrend, hanem többé kevésbé a megtekintés sorrendjében történik.
„Kőszínházak”
Örkény Színház – József és testvérei
Centrál Színház – Házassági leckék középhaladóknak
Miskolc – Játék a kastélyban
Katona József Színház - Háztűznéző
Radnóti Színház – Ádám almái
„Alternatív” előadások:
RS9 – Koronázás
Forte Társulat – A te országod
Látókép Ensemble – Kálmán-nap
Mozsár Műhely – Orlai Produkció – Pira – Bella (Borbély Alexandra – Ullmann Mónika)
SZFE – előadások:
Roberto Zucco – kiemelten a címszereplő: Kovács Tamás is
A komédia művészete – Lestyán Attila és Vizi Dávid kettőse
A fenti összes előadást egy kalap alá is vehetem, mert leginkább az fogott meg bennük, hogy egymásra erősen ráhangolódott művészeket láttam, akik egyénileg is és együtt is jól érvényesültek a színpadon. Ebből a szempontból mindegy, hogy miféle gazdasági háttérrel született meg az előadás, ezeket szerettem a leginkább, és minden alkotónak-szereplőnek köszönöm a munkáját.
Külön kategóriaként említhető a Mentőcsónak társulat, akiknek a színházi társasjátékai fontosak és érdekesek, a Szociopolytól kezdve a Cím nélkül-ig. Általában negyven ember vehet részt rajtuk alkalmanként, érdemes próbálkozni.
Amikor a nagy egyéni kiugró teljesítményeket vettem sorra, feltűnő volt, hogy sok a monodráma, amelyik persze akár legjobb előadásként is futhatna (a Pira - Bellá-t így is említettem).
Ilyen csúcs volt Molnár Piroska az Emberi hang című önálló estjében (Rózsavölgyi Szalon), Szamosi Zsófia a Pali-ban (Katona, Sufni), Hegedűs D. Géza a Hallgatni akartam című Márai-estjén (Vígszínház Házi Színpad) és Makranczi Zalán A védőbeszéd-ben. Aki ezeket megnézi, könnyen megérti, hogy mi a nagyszerű egy színészben.
A csapatban játszó, de az előadásból kiugró színészi teljesítmények közül elsősorban Nagy Mari (Az őz, Rózsavölgyi Szalon), Balázs Andrea (Tortúra, Az ördög – Karinthy Színház), Bereczki Zoltán (A lepkegyűjtő – Centrál), Balsai Móni (A sötétség hatalma – Budaörs, Valentin nap éjszakája, ebben Makranczi Zalánnal – Rózsavölgyi Szalon), Nagypál Gábor (Peer Gynt, Négyeshatos – Stúdió K), Kurta Niké (Peer Gynt – Stúdió K), Börcsök Enikő, Tóth Zoltán (A Gézagyerek – Pinceszínház), Csomós Mari (A játékos – Radnóti Színház), Tamási Zoltán (A nagy kézrablás - Thália) és nem utolsó sorban Bohoczki Sára (Macskajáték – Budaörs).
Ugyancsak kicsit külön kategóriának érzem a Dolgok, amikért érdemes élni című előadást a Centrál Kisszínpadán, amelyet a nézőkkel improvizál végig Pokorny Lia. Életemben most tapasztaltam meg először, hogy 20 másodpercnél kevesebb idő alatt az egész nézőtér felállt, és ünnepelt – ráadásul prózai előadáson. Valami olyan pluszt ad az előadás, annyival jobban érezzük magunkat tőle, ami miatt feltétlenül figyelemre méltó a színésznek ez a vállalkozása.
A lista nyilván bővíthető, nem is bánnám, ha valaki kommentben a saját legjobb élményeit hozzáfűzné.
