Mezei néző

Még híre-hamva sem volt a covidnak, amikor Vajda János már megírta az Operaház felkérésére legújabb operáját – ahogy a színlap tájékoztatójában is szerepel, saját ötletéből, Moliere „A képzelt beteg” című komédiáját és Bulgakov Moliere életéről szóló darabját némileg összefésülve, Várady Szabolcs librettista közreműködésével.

Az opera két részből áll, a felépítése arányos, a zenéről pedig egy meghallgatás után nem nyilatkoznék. Jó lenne most szórni azoknak a műveknek a címeit, amelyekből idéz a szerző (elég sok ilyen lenne), de remélem, hogy majd a zenekritikusok górcső alá veszik, akik jelen voltak ezen a bemutatón.

Biri Gergely, Horti Lilla, Bátori Éva, Hanczár György és Rácz István - a széken: Hábetler András

Ahogy a friss műsorhirdetésből kiderül, november 7-én és 14-én lesz két újabb előadás is, ezekre lehet jegyet venni – feltehetően a mától életbe lépő új szabályozással, amely csak azt engedélyezi, hogy minden harmadik széken üljön néző.

Drukkolok, hogy mire eljön a szombat, valaki csak rájöjjön a döntéshozók közül, hogy az egy háztartásból érkezők elkülönítése felesleges – de ennek a posztnak most CSAK az előadás a témája, így aki tovább kattint, az a premier kapcsán látottakról fog néhány benyomásomról értesülni.

Több, mint két éve készült erre a napra a székesfehérvári színház társulata, és az utolsó percben mégis el kellett, hogy maradjon.

Ez manapság papírforma, de azért minden egyes alkalom szörnyű. Az alábbi szöveget a sajtós próba után készre írtam, hogy majd azonnal kiteszem a premier után. Miután ma egy profi újságíróval (Bóta Gáborral) beszélgethettem a Klubrádió Művészbejáró c. műsorában, azt a tanácsot kaptam, hogy tegyem ki. Kiteszem, és nagyon drukkolok, hogy végre tényleg legyenek túl a premieren is - a két főpróba már megvolt.

Gáspár Sándor, Krisztik Csaba és Pálya Pompónia - 3. szín

Vannak esetek, amikor a színlapot feltétlenül érdemes jól elolvasni, sőt szerencsés lett volna még tovább tájékozódni, hogy mire ülünk be. Aki netán botor módon a „Gergye Krisztián Társulat”-ra vagy a Soharóza kórusra váltott jegyet, az akár meglepődhetett, és nem biztos, hogy mindenkit kellően – vagy az elvárásainak megfelelően – szórakoztatott el, ha nem hatott rá Magdalena Abakanowicz világa, amelyet benyomásaim szerint az alkotói csapat nagyon hűen tudott tolmácsolni.

Ezen a vasárnapon jártam először a FILC-ben, azaz Fischer Iván Lakásszínházában további 25 néző társaságában. Ez a nézőszám manapság teltházat jelent, ennyi ember tud biztonságosan leülni egy talán harminc négyzetméteres szobában. Az időpont abból a szempontból nem volt optimális, hogy éppen egybeesett a hely tulajdonosának és a BFZ-nek a vicenzai koncertközvetítésével, amelyről így lemaradtam.

Mérlegeltem a helyzetet, és győzött Dante.

Az esemény plakátja - Gyabronka József

Annyira nem gyakori, hogy egy rendező meg is írja a darabot, amit bemutat, ráadásul szinte azonnal sikerül módot ÉS megfelelő színészeket találni az előadáshoz.

Dettre Gábor előadását a CafE Budapest fesztivál keretében a KuglerArt Szalonban játssza Máhr Ági és Kolnai Kovács Gergely mintegy száz percben, és ami jó hír: ez az előadás nem egyszeri esemény, lesz folytatás, a „Lekváros keksz járvány idején” a tervek szerint nézhető lesz novemberben is. Ajánló következik.

Az előadás plakátja Máhr Ágival

A CAFé Budapest fesztivállal szövetkezve valósult meg az Örkény Színház új előadása, amelynek egy korai főpróbáján – vagy talán inkább teszt-előadásán – járhattam, még szeptemberben, egy hónappal a premier előtt, a Csapodárok és a Teljesen idegenek közötti szombat estémen. Azóta a bemutató megtörtént a tervek szerint, és manapság ez már szinte rendkívüli eseménynek számít.

A főpróba alapján már elég rendesen látszottak az előadás körvonalai, bár feltételezem, hogy a maradék idő alatt kisebb változtatásokat az alkotók végrehajtottak, feltételezhetően ezért is szervezték meg ezt a nyilvános előadást. Ajánlani ez alapján is nyugodt szívvel tudom, engem lekötöttek a látottak, csak azt sajnálom, hogy nem ültem le azonnal utána, hogy részletesen leírjam a látottakat, így most csak egy rövid figyelemfelkeltő bejegyzést olvashattok. (Ez alapján is eldönthető talán, hogy valakit érdekel-e a téma, vagy sem.)

A karantén alatt megírt Don Carlos bevezető fogadtatását olyannyira lelombozónak éreztem, hogy elhatároztam, hogy a darabról és konkrétabban Keszég László rendezéséről írt még hosszabb elemzésemet nem vesztegetem el, hanem a posztolással kivárom a pillanatot, amikor a színház műsorára tűzi a pótelőadásokat.

Aki teheti, nézze meg őket, ki tudja, mikor juthat legközelebb hozzá egy ÉLŐ Don Carloshoz – legyen tele a tervezett négy alkalom.

Cser Krisztián - Ádám Zsuzsanna - II. rész

Az előadások előreláthatóan november 18-24 között lesznek. Az, hogy tudok-e menni vagy sem, és lesz-e ennek a sorozatnak negyedik része, a jövő titka.

Különleges programnak ígérkezett szombat este az „Orfeusz, avagy Nárcisz Tükörországban” Pál András és Pető Kata előadásában, és ennek az egyszeri alkalomnak hagyok most röviden nyomot.

Kiss Richárd képe a felolvasószínházról

Hosszú ideig a színdaraboknak igyekeztek valamilyen ütős, mindenesetre minél rövidebb és jól megjegyezhető címet adni, de ennek a jól bevált szokásnak a Katonában ennek már korábban is ellene mentek. A „Minden kombi cirkó…” töretlen sikere azt bizonyítja, hogy a furcsa és nehezen megjegyezhető cím is megfelelő, ha kellően vonzó az előadás, amelyet mögé tesznek.

Mayer Szonja és Mészáros Béla

Néha megfigyelhető, hogy ugyanaz a darab/téma több színház műsorán is előkerül, valamitől aktuális lesz, és mivel ráadásul számomra fontos művészek kerülnek bele, szinte rákényszerít, hogy mélyebben foglalkozzak vele. Én pedig hagyom magam.

Írom mindezt a Stúdió K Nérójának bemutató előadása kapcsán, amely két részben, közel három órában került a nézők elé tegnap. Az egészen megtelt nézőtérről úgy tűnt, mintha minden a normális kerékvágásban menne, és nem is lenne járvány. Ugyanezt érezzük a színház online jegyeladó felületére rákeresve: már minden jegy elkelt november hónapra is, pedig manapság jellemzően bármire be lehet jutni az utolsó percben is, kevés színház tud teltházzal üzemelni. (Aki nem szívesen várna, annak javaslom a próbálkozást előadás előtt, mindig van, aki megbetegszik, vagy a járvány statisztikája miatt dönt a távolmaradás mellett az utolsó pillanatban, nem reménytelen soha a bejutás. Aki nem kockáztatna, azok pedig figyeljék a decemberi jegyárusítás kezdetét.)

Néró és Seneca - sárga és fekete - ifj. Vidnyánszky Attila és Spilák Lajos

Nem nehéz levonni a következtetést: Hegymegi Máté fizikai színházas rendezésének szóló igazán nagy érdeklődés a szereposztásnak köszönhető: a nagyon jó formában lévő társulattal az ifjabb Vidnyánszky Attila játszik együtt, aki a címszerepre érkezett vendégként.