Mezei néző

MIKÉNT VALÓSULT MEG SÁRIK PÉTER JAZZES KÉKSZAKÁLLÚJÁNAK ŐSBEMUTATÓJA?

A 2021-es év legnagyobb ajándéka számomra ez a projekt, amelynek apropóján elkezdtem figyelni Sárik Péter pályáját is, és rajta keresztül életemben először a jazz (általánosságban) is elkezdett érdekelni. Gyors egymásutánban nyolc koncerten néztem meg a Triót az újranyitás óta, ebből hétszer vidéken.

Ennek következtében már ilyen rövid idő után is kezdem ismerősnek érezni gesztusaikat, érzékelem játékstílusuk különbözőségét attól függően, hogy éppen kit kísérnek, de legjobban szeretem mégis, amikor önállóan lépnek fel. Van varázsa az örömzenélésnek.

Eredetileg a jazz rajongók Bartókhoz térítése volt a szerző célja, de az én esetemben fordítva működött – mostanában Sárik Péter Kékszakállúját hallgatom legszívesebben a 14 felvételem közül. Lehet, hogy másokra is így hat majd, ezt mindenki kalkulálja be, aki a komolyzene felől közelít. Aki így jár, mint én, az frissen megújult honlapján tud további koncertjeikről tájékozódni, felvételeiket – köztük a Kékszakállút - megvásárolni.

Néhány benyomás következik Sárik Péter általam már két hónapja megszeretett Kékszakállú-feldolgozásának pataki ősbemutatójáról, és a Zempléni Fesztivál további eseményeiről, amelyeken ennek köszönhetően részt vehettem.

Próba közben: Sárik Péter, Gálfi Attila, Fonay Tibor és Miksch Adrienn

Ez a poszt csupán rövid bevezetés, akit csak célzottan az átdolgozás és a Trió részvétele érdekel, az rögtön léphet is tovább a következőre.

II.„jazz bezárva” – Sárik Péter Triója Hollerung Gábor várában

Aki viszont csak az énekesek viszonyáról írt néhány oldalamra kíváncsi, ugorjon azonnal a harmadikra:

III. „kihagyott ziccer” - Miksch Adrienn és Cser Krisztián szerepértelmezéséről

Miután nem 55 percnyi élményanyagot szedtem össze három nap alatt, külön nyomhagyó ajánlót is írtam a projekt járulékos hasznairól. Ha realisták vagyunk, bőven lehetnek olyanok, akiknek ez lesz viszonylag érdekes, és a Kékszakállúra sosem ülnének be, akár hat-nyolc oldalnyi győzködés hatására sem. Már most át lehet lépni az utolsó részre itt:

IV.A „Sárik Péter-csomag” többi része: két és fél további koncert és két kirándulás

Aki marad, azoknak most tényleg jöhet némi bevezetés:

Véghez vittem immár a tervet, szerettem volna az Ördögkatlan Fesztivál általunk meglátogatott minden eseményét külön bejegyzésben megörökíteni, sorozatként. Ez mára, a saját magam által kitűzött határidőre meg is történt.

A fesztivál két megteremtője: Bérczes László és Kiss Mónika

A színház kapcsán a kereszténység, hagyományok, magyarság jelszóként sokszor elhangzanak, leginkább politikai színezetet öltő kinyilatkoztatásokban.

Nos, itt van ez a független társulat, népi ruhákban (önálló előadásban nem nagyon láttam őket ilyen „jelmezszerű” öltözetben), és betlehemezéssel kezdenek a szabad ég alatt, a „Legelőn”, több száz ember előtt egy Fábián Péter és Benkó Bence által közösen írt és rendezett előadásban, akiknek ez a legújabb közös munkája - ahogy látszik, most már önálló projekteket visznek végbe az utóbbi időben. Ez az előadás 2020. októberében Beremenden került először nézők elé, a tavalyi katlan pót/mini-fesztiválján. A bejegyzésben elhelyezett képek akkor készültek, az Ördögkatlan színlapjáról származnak. (Ha lesz több is, pótlólag bővítem majd a bejegyzésemet.)

Borsányi Dániel és Gyöngy Zsuzsa - a feledés-párti pásztor és a talált leány

A korábbi évekből származó híresztelések alapján azt hittem, hogy a katolikus templom ostromában fogok részt venni az Operabeavatóra való bejutás kapcsán. Nem sorszámos esemény, nincs tuti bejutás, és fél óránál korábban a kezdés előtt nem lehetünk ott. Szinte biztos voltam abban, hogy esélytelenek leszünk így, és már előre fogalmaztam magamban a szöveget, hogy milyen érvekkel fogok próbálkozni a beengedő ember meggyőzésével.

Dinyés Dániel a délelőtti Bohémélet beavatón (ha egyszer arról van kép)

A Katlan utolsó napjának megtervezése sem volt egyszerű feladat, és aki saját tapasztalatából ismeri a helyi viszonyokat, a falvak közti távolságot illetve a bejutási szisztémát, vagy belenézett ennek a sorozatnak a praktikus információkat hordozó első részébe, sejtheti miért. Szerettem volna Beremenden meghallgatni a délelőtti Operabeavatót a Bohéméletről, sőt a délutánit is a Don Giovanniról (utóbbi sikerült is), viszont ezért a fiamat is nagyon érdeklő Göttinger-bemutatóért Villánykövesdre kellett menni, a Faluházba (kb. 70 férőhely), és csak egy sorszámunk volt rá. Egy óránál kevesebbet hagyni a bejutásra ebben a helyzetben erős kockázatot jelentett volna - arra, hogy a csütörtöki csoda megismétlődik (Elemről Guppira), és félórán belül átvisznek minket, pláne nem számíthattunk.

Göttinger Pál Jánosnál a Susotázzsal, egy korábbi Operabeavatóval és legújabban a Színész Bátorságpróbával  már olyan jól pozicionálta magát, hogy  ezt a napot vele kellett kezdenünk.

Nagyon jó döntés volt, az egyik olyan előadást láttuk, amelyik mindkettőnket végig lekötött és szerettük. A célközönsége lehet mindenki, aki élvezettel nézi, ha egy színész hirtelen szerepet vált. A színész egy kosztümöt (látványtervező: Fekete Anna), de négy szerepet öltött magára Ujj Mészáros Károly rendezésében.

Az előadást reklámozó fotó az Ördögkatlan színlapján

A K2 Színház általunk látott második előadásáról készül ez a nyomhagyó-ajánló. Király Dániel rendezte Tom Stoppard színdarabját, akinek még az is lehet, hogy ez volt az első nem-színészi feladata a csapatnál. Feltehetően ez volt a bemutató, áprilisról elcsúsztatva, a port.hu még nem is említi, annyira friss.Játsszák: Bán Bálint, Formán Bálint, Gyöngy Zsuzsa, Piti Emőke, Szabó Zoltán - csapatjáték a javából.

A plakát - Gyöngy Zsuzsával

Stefanovics Angéla 2018 novembere óta játssza a Csáót a Jurányiban (a Titkos Társulattal) Kárpáti Péter rendezésében, én pedig minden egyes hónapban beírtam a naptáramba az időpontjait, amelyek helyett rendre egy-egy főpróbát vagy kihagyhatatlan koncertet néztem meg végül. Biztosan megtörténhetett már ugyanez "a betervezés majd halasztás"-helyzet vagy húsz alkalommal, mire most végül megnéztem, már nem engedve a párhuzamosan játszott más színházi produkciók csábításának. Egy apró malőr jóvoltából ráadásul erre az egy órára nézői pályám egyik legemlékezetesebb epizódjaként fogok visszagondolni. (A tanulság: érdemes a független színházakban nagyon alaposan átgondolni, hogy hova ülünk le.)

Aki Angéla színészete iránt érdeklődik, annak ez a majdnem önálló est kötelezően nézendő, és ehhez semmiféle ajánlót nem kell elolvasni. Ennek ellenére mégis írtam róla egy nyomhagyót, nemcsak a rend kedvéért.

A kép, amely az Ördögkatlan színlapján az eseményt reklámozza

Évek óta lelkiismeretfurdalásom volt, amikor "A piszkosak" eszembe jutott. János annyira élvezte, és szerette volna újranézni, és amíg Marci élt, akárhányszor visszavihettem volna a Karinthy Színházba, bármikor beültetett volna minket és mindig hívott. De nem tettem, mindig volt valami új és még újabb főpróba vagy premier, netán egyik követett énekesem n+1. fellépése.

Most, ugyan volt olyan program, amelyik mindkettőnk számára újdonság és érdekes is lett volna, de úgy éreztem, hogy ez az újrázás a gyereknek jár, hiszen ki tudja, hogy mi lesz az előadás sorsa a későbbiekben, láthatja-e még, miután a Karinthy egészen átalakult.

Az Ördögkatlan színlapja ezzel a képpel reklámozza a produkciót - Katona László és Molnár Gusztáv

A leprikónok felkeresése után Nagyharsányba vitt vissza az utunk. Meghallgattuk Kőrösi Andrást, ahogy elmondja nekünk megközelítőleg egy óra alatt "A helység kalapácsát", de nem akárhogyan - miközben kisüt közben egy szép adag palacsintát is. Kész szerencse, hogy a színpadot borító tető árnyékában ültünk és János fotózott ehhez a bejegyzéshez, van mit kitennem.

Tóth Eleonóra, azaz Szemérmetes Erzsók és Kőrösi András akció közben