Bár mostanára az idő összefolyik, de talán július utolsó hetének közepén, a Katlan műsorát olvasgatva találtam rá a műsorban "A leprikónok átka" címre, és némi keresés után rá is döbbentem, hogy bizony már 2018 óta Varró Dani "A szomjas troll" című mesekönyve nélkül élek. Hm
Már lepergett azóta néhány évtized, hogy a miskolci antikváriumban gimnazistaként hetven forintért megvásároltam Ady összes novelláját, amely közel 1400 oldal bibliapapíron, és még a Szépirodalmi Kiadó adta ki 1961-ben. Ehhez a kötethez fordultam sok év után újra, elolvastam belőle azt az öt novellát, amely alapanyagul szolgált a Forte Társulat új előadásához, amelyet a Pannon Várszínházzal és a Lukács Miklós Cimbiózis Trióval együttműködésben (Lukács Miklós – cimbalom, Orbán György – nagybőgő, Gyárfás Attila – dob) már be is mutattak korábban Veszprémben.
Az Ördögkatlanon két előadásuk volt a nagyharsányi tornateremben, ahol az első nap a Kartonpapával kezdtünk. Az este kilencest különösebb sietség nélkül elértük, ezúttal jól át lehetett érni Villánykövesdről a Guppi után, különösen úgy, hogy most kivételesen eleve a szomszédokkal együtt mehettünk, bizonytalanság nélkül.(A reggeli beremendi sorbanállás közben jöttem rá, hogy az "Apró, véres balladák" a Forte előadása, így ez az előadás utólag került bele a programunkba, de jó, hogy így történt.)
Míg a mai orosz drámában egy szerencsétlen sorsú asszony állt a középpontban, itt öt történetben több, az élet nehézségeivel küzdő embert láthatunk, társadalomkritikai éllel és nem kevés humorral felrajzolva. Az élő zene és a mozgás szerencsésen segítette a szinte hiánytalanul elhangzó Ady-szövegek érvényesülését, a hat táncos-színész - Fehér László, Földeáki Nóra, Krisztik Csaba, Pallag Márton, Rudolf Szonja Widder Kristóf - pedig most is teljes összhangban jelent meg.
Fehér László - Jakab szerepében (és a támogató társak), lánya: Rudolf Szonja
Aki ismeri Horváth Csaba "fizikai színházas" stílusát, már csak azt kell, hogy eldöntse, hogy kíváncsi-e arra, hogy miként dolgozták fel Adyt. Az előadáshoz a zenét Lukács Miklós szerezte, sokféle motívumból összefűzve - ez feltétlenül kiemelendő még itt az elején - sok szempontból újdonság volt az, amit láthattunk.
A felsorolt nevek alapján talán már tudható, hogy valaki célközönsége-e ennek a kilencven percnyi táncszínháznak, vagy sem. De jöjjön egy valamivel részletesebb ajánló:
Három remek színész is nagyon hosszan le tudja a nézőt kötni - ugyanabban az egy díszletben. Nyári Szilvia és Nyári Oszkár az utóbbi nyolc év folyamán általam látogatott előadásokban keveset szerepeltek - eddig. Ez után nagyon fogom őket is figyelni. Pál András pályáját már eddig is követtem, nemrég az Intim vallomásokban is a látóterembe került, úgy tűnik, neki beindult az élet már egy ideje... - Most is nagyon szerettem a játékát, és összességében és külön külön is tetszett mindhárom színész, akiket Kiss Julcsi most is nagyon erősen megtámogat az általa tervezett jelmezekkel, amelyeket látva megint azt érezhetjük, hogy nem is lehetne más ezeken a szereplőkön.
A nap folyamán igazán reménykedtünk a csodába, amely be is következett: átjutottunk Beremendről 25 perc alatt stoppal, és önmagában már ez a sikerélmény (ezen a két kudarccal induló napon) jókedvre hangolt. Örülök, hogy kényelemből nem engedtük el ezt az előadást sem.
Ennyit röviden, de nagyon megérdemli az előadás a részletesebb ajánlást azoknak, akiknek a nevek nem elegendőek önmagukban.
Pál András - Nyári Szilvia
Az Ördögkatlan-sorozatomból ez már a 10. bejegyzés, most járunk a fesztivál felénél, de a legvégére hagytam a szöveg véglegesítését. Az első pillanattól tudtam, hogy ezt az AJÁNLÓt megírni a legnagyobb kihívás és egyben a legfeleslegesebb is, mivel aki s szerző és a közreműködők neveire (Kerekes Éva! Mucsi Zoltán!) nem megy be magától a Szkénébe, pedig ráérne, azt nem is tudom, hogy meg lehet/kell-e egyáltalán győzni. A pesti két előadás után már több szakkritika is született róla, ezt mindenki meg fogja nézni, aki ír színházról, nincs kétségem, és magától is mindig tele lesz, ki fogja alakítani újranéző bázisát is.
Katartikus, gyönyörű előadást láttunk, mindketten nagyon szerettük, és bennünk is egyértelműen felmerült, hogy még látni kellene többször.
Bővebben:
KÉSZ bejegyzés! (illetve annak veszem most már)
Amilyen nyavalyásan alakult számomra a délelőtt, olyan szerencsés fordulatokat vett a csütörtök, azaz a fesztivál harmadik napjának maradéka. A szerencse forgandóságáról nem akarok elmélkedni, de az egész nap erre volt bizonyíték. A Nézőművészeti Kft két eseményét is megnézhettem egymás után, az elsőről, egy nyílt próbáról lesz szó most először.
Marton Róbert - Parti Nóra -Scherer Péter az Ördögkatlan eseményének plakátján
Két mondhatni tökéletes nap után csütörtök következett – reggeli esővel. (Hátha viszont a délutáni átjutás sikerülni fog! – jutott eszembe, muszáj, hogy legyenek néha hullámvölgyek is.)
Ez a sorozat hetedik része, és az ötből most tartunk a második nap végén. Ez még eddig mondhatni csak a bemelegítés volt. (Köszönet azoknak, aki az eddigieket végigolvasták, igyekszem tömöríteni, ha nem is nagy sikerrel. :) )
A Hat tánc a Feledi Projekt előadása, és már Pesten majdnem megnéztem, mert ajánlotta valaki, aki ugyan szintén mezei néző, de eléggé figyeli a kortárs tánc előadásokat és adok a véleményére.Most külön örültem, hogy megláttam a műsorban.
Az Ördögkatlan színlapjáról átvett fotó
Éppen úgy, ahogy az előző nap látott Kartonpapa, 2020. decemberében lett volna a bemutató. Feltehetően nem ez volt a legelső alkalom (?), de azért még a sorozat elején járhatunk. Fábián Péter maga írta és rendezte ezt az előadást, amely a K2 korábbi tantermi vállalkozásaihoz hasonlóan képes ténylegesen megszólítani a fiatalokat, új színben mutatni ezúttal az Anyegin viszonyrendszerét. Én ugyan nem voltam a kiemelt célközönsége, mivel nekem a mű évtizedek óta az egyik kedvencem (eredetiben és operaként is, utóbbit 2013. márciusa óta hiányolom a műsorról, és most ennek kapcsán is leírom újra, hogy "vissza a Kovalik-rendezést"), de Jánosnak egészen új volt. Mindkettőnknek nagyon tetszett, az elmúlt egy hét alatt kéktúra közben rengeteget beszélgettünk róla. Minél több iskolában meg kellene rendelni, hiszen ezért készült, tantermi előadásnak.
Király Dániel - a címszereplő
Jó döntés volt Villányban megszállni, bár esetünkben a borozás kimaradt. A település vízellátása közvetlenül a Katlan előtt épp azért omlott össze, mert 3000 lakosra lett megszervezve és a szivattyú nem bírta el a rengeteg plusz terhelést a látogatók miatt, akik a megszámlálhatatlanul sok panzióban megszállnak. Feltehetőleg ide előzetes szervezkedés nélkül is le lehet jönni, lesz szabad szoba valahol. Sátorhely pláne.
A túra után egyik túratársunk két perc alatt visszadobott a szállásunkra, és így egy gyors ebéd után, két autós segítségével el is jutottunk 25 percen belül Beremendre, amely a későbbi napokban is egyik fő helyszínünk lett.
Jaskó Bálint - Katona László - Jankovics Anna - "csodacsapat"
Az első éjszakán azért nem sikerült rengeteget aludnom, viszont Jánosnak majdnem kilenc órát, így pihenten volt kedve túrával kezdeni a napot.
A Katlan sok helyszínén vannak kiállítások, ez a nagyharsányi helytörténi gyűjteményben készült kép Jánosról. (A múzeum őre felszólította, hogy próbálja ki a padot feltétlenül - és a nádpálcát is. Utóbbit kihagyta.) - a kép alanyának jóváhagyásával kiposztolt fotó, a bejegyzésben szereplő másik kettőt ő készítette a hegyről