Mezei néző

Ugyan ez számomra most már a 14. előadás volt egy hónapon belül, és minden jel azt mutatja, hogy „visszarobbantunk” nagyjából (ha a maszkozást leszámítom) a rendes kerékvágásba, de nekem eddig még mindegyik alkalom elsősorban arról szólt, hogy mennyire jó újra látni bizonyos zenekarokat/társulatokat/énekeseket/színészeket. Jó meggyőződni arról, hogy sem X, sem Z (stb) sem veszített kisugárzásából, nem kopott meg a hangja, és az előadók nemcsak átmentették magukat, de mintha még nagyobb játékkedvet mutatnának, mint korábban - vagy csak úgy tűnik.

Mindenki visszakapta a színpadot, illetve a nézőteret, és az előadások részértékeinek is folyamatosan örülni kell. Egy ideig a fanyalgás még nem időszerű. Nekem most a „milyent” tényleg elhomályosítja a puszta VAN.

Emiatt is emeltem be a címbe a darab egyik elkapott mondatát – még akkor is, ha ennek más íze lett az előadásban. Jó lenne, ha a színházi előadások megint életünk természetes részévé válhatnának, és szerencsére ehhez már az első lépéseket meg is tettük.

A karantén időszak még így is nagyon közeli, mind érezzük, hogy a vírus mutációi miatt fenyegethet minket egy újabb hasonló leállás, teljesen felhőtlenek azért nemigen lehetünk.

A közelmúlt élményeit Tarnóczi Jakab Úrhatnám polgára erősen magán viseli, és ez nemcsak a színpadon is feltűnő maszkokból látszik.

Nem fától fáig, hanem előadástól előadásig haladok, azaz gyakran fordul elő velem, hogy valakinek a pályáját megfigyelve jutok el újabb művekig vagy előadókig, és magam is érdeklődéssel várom, hogy ez a láncreakció a továbbiakban mit eredményez. Most jutottam el Sárik Péterhez és csapatához, ez a bejegyzés három koncertjükről szól. AJÁNLÓ következik

A Sárik Péter Trió Budakalászon - Sárik Péter, Fonay Tibor és Gálfi Attila - 2021.06.10.

Sárik Péter áthangszerelte, sőt egy stúdióban lemezre is vette Bartók egyetlen operáját, a most már több mint száz éve bemutatott Kékszakállú herceg várát, amely a Bartók rádióban június 8. óta hallgatható – a médiaklikk.hu segítségével pedig ezek után összesen harminc napig elérhető.

Az élő lemezbemutató koncert a Zempléni Fesztivál keretei között (aug. 13-22) lesz, várom, hogy hova és melyik nap fogok menni.

Ezt a bemutatót az év eddigi legizgalmasabb zenei eseményének érzem, és alig hiszem, hogy lehet valami más, amelyik ezt még idén elhomályosíthatja. (Aki meghallgatja és mégis úgy érzi, hogy tud jobbat mondani, kommentben nyugodtan hozzáfűzheti.)

Az Art-Szintér produkciója Vass György rendezésében pontosan olyan Molnár Ferenc előadás lett, amilyet a szerző kedvelői (sőt feltehetően a jogtulajdonosok is) nézni szeretnének. Független a kőszínházaktól, de nem „alternatív jellegű”. A szereplők viszonyait pontosan elemzi a rendező Bártfay Rita dramaturg segítségével, egyértelműen a színészi játékra alapoz. Járó Zsuzsát, Debreczeny Csabát, Dolmány Attilát, Kútvölgyi Erzsébetet, Kakasy Dórát és Koleszár Bazil Pétert erősen megtámogatják Kovács Andrea ízlésesen dekoratív ÉS korhű jelmezei. Miareczky Edit díszlete, amelynek meghatározó eleme a vörös bársony, a színészpár otthonát is színházi díszletként mutatja be, életüket pedig helyenként nagyon teátrális játékként, amelyben mintegy fricskaként csak ott van egy házi papucs, sokszor útban, éppen a színpad közepén...

Debreceny Csaba és Járó Zsuzsa

Még emlékszem a napra, amikor Kissjudit Anna beugrott a Gioconda bemutató előadásába. Mindig nagy pillanat, ha az ember átéli, hogy a több évvel korábbi jóslata beválik, és egy művész valóra váltja azt az ígéretet, amit megláttunk benne. Ezúttal is ez történt, blogírói pályám során nem először.

Az énekes pályája azóta szépen haladt tovább, és most egy újabb nyomhagyó bejegyzés következik Bartók Emlékházbeli koncertjéről, amelyet Sólyom-Nagy Sándor emlékére adott.

Pogány Imola és Kissjudit Anna

Lear - Hegedűs D. Géza - valamit nagyon elszúrt, az biztos, mert ész nélkül adja tovább országát lányainak, nem állíthatja meg Kent – Bányai Kelemen Barna -, az egyetlen bátor és tisztességes (szerető és nagyon szerethető) ember sem.

Keresztes Tamás, Katona Péter Dániel, Bányai Kelemen Barna, Hegedűs D. Géza

Ez a már elmúlt hét az újrakezdésé és az örvendezésé volt:   V A N    S Z Í  N  H  Á  Z  !!! A művészek is átmentették magukat valahogy és mi is, jöhet a játék – lehetünk megint mezei nézők. Akárhány jó és kényelmesen nézhető közvetítés volt, az élő (közösségi!) élményt nem pótolja semmi. Ez korábban se volt kérdéses, de most mindenki meg is tapasztalhatta. Kezdhetünk visszaszokni a vegetálásról az igazi életre, most már ismét van olyan bőséges választék, mindenki talál számára inspiráló előadást.

Hét nap – hat esemény (egy főpróba, egy előbemutató és négy koncert), négy városból (Budapest, Miskolc, Debrecen és Pécs) – ennyi volt a terv, és ez a program láthatóan meg is valósult menetrend szerint. (Utóbbi szó szerint értendő – hozzátartozik nem kevés buszozás és vonatozás is ehhez a projekthez.)

Három beszámoló következik egy sorozatban – fordított sorrendben. Ezúttal a miskolciak színháznyitásáról, amely igazi ünnep volt.

Fodor Tamás

Alig egy hete a Kongresszusi Központban Mozart Requiemjét játszotta a BFZ. Megnyugtató élmény volt a zenekar és „saját énekeseim” látványa, akik ezek szerint át tudták menteni magukat a covid-időszakon. Meglepve fedeztem fel az énekkar soraiban sok más szólistának is bevált művész között Najbauer Lórántot és Kalafszky Adriánát, akik éppúgy a Purcell Kórushoz (is) köthetőek, ahogy a koncert tenoristája, Megyesi Zoltán. Róluk jutott eszembe, hogy Vashegyi György csapatai után eredjek, és egymást követő napokon megnézzem Händel Messiását három különböző vidéki helyszínen. (Varga Tóth Attila volt a harmadik énekes, aki mindegyik koncerten részt vett, nehogy kimaradjon.)

És így lett, mentem.

Pécs - Kodály Központ

A lényeg: mindenki számára az alábbi linken most már elérhető az Operaház „Újrakezdő” évadának műsorkalendáriuma. Még két hetet szánnak a kisebb korrekciókra, a Főigazgató kérte a sajtótájékoztató részvevőit, hogy alaposan nézzék át a kiadványt és jelentsék be a megtalált hibákat, hogy ezek már a nyomtatott verzióba ne kerülhessenek bele.

Egy hetet javasolt erre, és utólag már értem a kis hamiskás (kárörvendő?) mosolyt, rengeteg órát emésztett fel az átnézés, a bejegyzés mégis a felszínt kapargatja, bár szintén nem röviden. (Mégse 572 oldalon – ez alig több, mint hat.) Rengeteg – itt és most nem érintett információ van benne az épületről, a dolgozókról, az előadásokon kívüli programokról – az önálló áttekintés nem megúszható, ha valaki képben akar lenni.

Látható, hogy komoly törekvések vannak arra, hogy a törzsnézők olcsóbban is megnézhessenek néhány előadást (nyilvános főpróbák lesznek), vannak operaházi állójegyek és akár 50% kedvezménnyel is válthatóak belépők egyszerre sokféle előadásra.

A felszólítást az átnézésre ezennel továbbadom, hatalmas lendülettel reménykedem, hogy ez a program így (vagy majdnem így) meg fog ténylegesen valósulni. Ennek a bizakodásnak adok most nyomatékot ezzel a külön bejegyzéssel, nyilván szubjektívebben, mint a hivatásos újságírók.

Ahhoz, hogy ez az impozáns tervezet ne puszta légvár legyen, nagyon kell, hogy a nézők is partnerek legyenek és visszaüljenek a kilátásba helyezett közel 1500 programra. A perspektíva szédítő, ennyi kihagyás után különösen, de gondolva az elmúlt hét alatt megnézett hat eseményre (amelyből négy vidéki volt ráadásul) – egyáltalán nem reménytelen az ügy. Lehetünk megint élőben is nézők.

Két hete még nem gondoltam, hogy ennyire könnyedén visszakapható mindaz, ami fényévekre látszott hat hónapon át. De igen, minden megvan, már amennyiben az energiát is beletesszük és hajlandóak vagyunk kilépni a kényelmes online térből.

Kálmándy Mihály, a Prológ

Szombathelyen a legelsők között nyitott ki, és már több, mint egy hete működik a Weöres Sándor Színház. A Mohácsi-testvérek Farsangja után hetente jönnek a menetrend szerint bepróbált bemutatók, bár jelenleg még csak azoknak, akik bérlettel/jeggyel ÉS védettségi igazolvánnyal is rendelkeznek, sőt a személyi igazolványukat/útlevelüket sem felejtik otthon.

Pénteken a második premieren jártam, Beckett „A játszma vége” c. darabjának előadásán a Márkus Emília (kamara)teremben, amelyet Zsótér Sándor és évtizedek óta összeszokott alkotói közössége (Ambrus Mária, Benedek Mari és Ungár Juli) hozott létre négy társulati taggal: Nagy-Bakonyi Boglárkával, Major Erikkel, Szerémi Zoltánnal és Németh Judittal.

Helyfoglalás érkezési sorrendben, szünet nincs, menetidő 90 perc. Ez pedig egy igazi Beckett.

Major Erik - Nagy-Bakonyi Boglárka

Ez volt számomra 2021 első ÉLŐ színházi élménye, erről következik nyomhagyó-ajánló, amelyet némileg (?) megviselt, hogy három napon át többször átírtam.