A leprikónok felkeresése után Nagyharsányba vitt vissza az utunk. Meghallgattuk Kőrösi Andrást, ahogy elmondja nekünk megközelítőleg egy óra alatt "A helység kalapácsát", de nem akárhogyan - miközben kisüt közben egy szép adag palacsintát is. Kész szerencse, hogy a színpadot borító tető árnyékában ültünk és János fotózott ehhez a bejegyzéshez, van mit kitennem.
Tóth Eleonóra, azaz Szemérmetes Erzsók és Kőrösi András akció közben
Kőrösi András színészete engem azóta érdekel, amióta Miskolcon megláttam egy operaelőadásban - Gyöngyösi Levente Mester és Margaritájában -, bár természetesen láttam Kaposvárott, kaposvári színészek között korábban is.
Miután átváltozott operaénekessé, az új közegébe kerülve azonnal jóval hangsúlyosabbá vált az, hogy még kis szerepeket játszva is mindig képes IGAZÁN jelen lenni, érezhető, hogy nem az énekes megy jobbról balra, hanem az eljátszott szereplő kel életre általa. Miután az énekesek - sajnos - nem kapnak megfelelő képzést, és a hang számít elsősorban, nagyon szerencsés kombináció az, ha valaki tud énekelni és még nagyon jó színész is, jót tesz az előadásoknak a jelenléte.
Ezúttal Kőrösi András "csak" színészként lépett elénk, immár hat éve mondja el minden Katlanon "A helység kalapácsát", amelynek van is híre. Olyannyira igaz ez, hogy az egyik autós, aki felvett, meghallva, hogy a programunkban ez szerepel, meg is jegyezte:" én is láttam tavaly, jó a palacsinta, amit süt előadás közben".
A programunkban ez az óra vele fixen ült, tényleg nem a palacsinta volt a vonzerő számunkra, de el kell ismerni, hogy jó ötlet volt azért - a gyerekeket különösen odavonzotta a Narancsligetbe, és hátha a palacsintára várás közben azért valamit meg is hallottak a történetből.
Petőfi szövege azért nagyon bonyolult egy mai gyereknek, így Jánosnak is kellett néha magyarázat - az alsósokat és az óvodásokat inkább a Leprikónokra kellett volna vinni, mert meglepne, ha előzetes magyarázat nélkül ez a korosztály képes lehetne a körmondatok értelmezésére egy hallásra. Minél jobban ismeri valaki a szöveget, annál jobban fogja élvezni ahogy Kőrösi András elkülöníti a szereplőket és persze a narrátort is.
Gimnazistáknak tantermi előadás keretében viszont telitalálat lenne ez a program, a kötelező olvasmány megszerettetésére a palacsinta elég alkalmasnak tűnik. Ezzel akár körbe is lehetne az országot járni, akár a Déryné program keretében is...- jutott eszenbe.
(Nincs tudomásom, hogy megrendelhető, de hátha mégis úgy lehetne...)
Az előadásban két színésznő partnere is van Kőrösi Andrásnak, egyikük a súgó is, aki bemondja az énekek címeit is, és kap segítséget Tóth Eleonóra személyében a palacsinta sütéséhez (illetve megkenéséhez), aki egyben a női szereplőket is átéli előttünk, meghagyva az összes többit a kollégájának. Néma jelenléte Szemérmetes Erzsókként sokat hozzáad a produkcióhoz. (A színész fiai egy-egy rövid szerepet szintén kaptak, átélhették a fellépés izgalmait. Vitéz Csepű Palkó egy nagy pohár "bort" is felhörpinthetett az előadás keretei között.)
A palacsintasütés mellett ennek a nem könnyű szövegnek az átélt tolmácsolása igazi bravúr. Nem csodálkoznék, ha valaki minden évben újra akarná hallgatni, ne hagyjátok ki jövőre, ha elvetődtök a 15. Ördögkatlan Fesztiválra.
PS. Ha valaki tudja a többi szereplő nevét és megosztja velem, akkor nyilván őket is beleírom - az előadás színlapján nem szerepelnek.
PS. A nem jelölt képeket Magyarfalvi János fotózta