Bár mostanára az idő összefolyik, de talán július utolsó hetének közepén, a Katlan műsorát olvasgatva találtam rá a műsorban "A leprikónok átka" címre, és némi keresés után rá is döbbentem, hogy bizony már 2018 óta Varró Dani "A szomjas troll" című mesekönyve nélkül élek. Hm
Szerencsémre, ebben a tudatban csak egy napot kellett tengődnöm, mert 24 órával a felismerés után már nálam volt egy volt-tanítványomtól SOS kölcsönkért példány, és minden lényeges teendőmet (lsd. a Katlan előadások kiválogatása, tervezgetés) félreszorítva, rengeteg órát eltöltöttem a különböző lehetőségek boncolgatásával, és végigmentem minden lehetséges úton, többszörös hősi halált haltam a fókabébinek illetve a harcimókusoknak köszönhetően is, ittam kólát, jaffa szörpöt, stb. ÉS persze egy alkalommal a leprikónok átkát is sikerült feloldani. (Mindehhez jegyzetelnem is kellett, szépen felírtam az összes állomást 2-140-ig, amelyet érintettem már és a kimaradt részeket aztán pótlólag elolvastam. Rendesen beletettem időt az előkészületekbe.)
Mindezt valaki otthon bármikor megteheti, de a Katlanon kétféle közösségi élményt is kínáltak leprikónokkal: Herczeg Adrienn és csapata előadást készített belőle, amely nekem ütközés miatt nem fért be a programomba, bár szerettem volna, ha megoldható. Ezen a péntek reggelen pedig MAGA A SZERZŐ olvasta a művet, Elek Ányos - akivel már a Színész Bátorságpróba keretében is találkoztunk - irányítgatta a résztvevőket, akik persze főleg gyerekek voltak. A játékban a szerző mindhárom fia is részt vett, akik a történet ihlető forrásai voltak. És most ide jó lenne egy olyan fotó, amelyen ők vannak, de ehelyett az Ördögkatlan oldalán szereplő Elek Ányos képet tudom mellékelni:
Sajnos, vagy nem - Jánost ez a kifejezetten gyerekeknek szóló program nem kötötte le (hát igen, aki Elemet néz, annál ez várható is, ez valóban kisebb gyerekekre van méretezve, óvodásokra és alsósokra, mondanám), így ő nem volt hajlandó szavazgatni a haladással kapcsolatban, hanem az udvar egy távolabbi pontján ült le. Én viszont kellemesnek találtam a részvételt, átszaladgáltam a kötél alatt is, és mindaddig örömmel néztem, ahogy a gyerekek játszanak, amíg aztán János passzivitását látva nem döntöttem úgy, hogy akkor nem a szokásos rohanásban, hanem valamivel előbb, nyugodtan átstoppolunk Nagyharsányba. Ez nem sikerült, mert épp jött a Katlanbusz, így csak átmentünk azzal, és közben nem ismerkedtünk össze senkivel. (Az összes átjutásunk közül az öt nap alatt ez volt az egyetlen egy, amelyik idegenekkel való beszélgetés nélkül telt el.)
Ez után egy épp Jánosra "belőtt" előadás következhetett, A helység kalapácsa.
Varró Dani a litera.hu oldalán -
Érdekesség, hogy még ezen a napon, délután is buszoztunk egyet, és a buszra felszállt MAGA a költő, én pedig a fesztivál laza hangulatától felbuzdítva, Varró Dani műveinek ismeretében úgy éreztem, hogy a Nagyharsány - Beremend felső közti 10 perc "jár nekem". A könyvei alapján bevállalós alkatnak tűnt, a tíz perces kérdezgetést is remekül bírta. Pont olyan kedves és közvetlen, amilyennek gondoltam korábban - most beszéltem vele először. Ha nem sodródunk ennyire közel egymáshoz, biztosan nem keresem meg.
Ja igen, Elek Ányosnak pláne nagy erőssége a műsorvezetésen túl a hülye kérdések frappáns megválaszolása is, ezt is leteszteltem...- azt hiszem, ezekből ő kapta tőlem az elmúlt öt napon belül legnagyobb dózist még a program elkezdése előtt, de állta a sarat.
Elek Ányos, Varró Dani és három ihletője egyetlen képen - Magyarfalvi János fotója
PS. A szomjas troll mind a négy meséjét érdemes elolvasni, jó ajándék bárkinek, akiről tudható, hogy a szlenges beütésű szövegek nem riasztják meg.
PS.2. Aki a szövegben többször említett fagyizás-motívum inspirál, és pont a környéken jár, azoknak ajánlom Villány központjában (a Városháza megállónál) található fagyist. János nem mindig elégedett a neki jutó fagyi mennyiségével, de ezúttal nehezére esett a teljes adag elfogyasztása, itt legalább 4-5 gombócnyi a kettő, és majdnem egy negyedórán keresztül ettük, csak nem akart elfogyni.
