Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

6Szín (54) Aczél András (25) Ajánló (855) Alföldi (88) Almási-Tóth András (52) Ambrus Mária (33) Ascher Tamás (26) Átrium (50) Bakonyi Marcell (25) Balatoni Éva (22) Balczó Péter (39) Balga Gabriella (33) Bálint András (21) Balsai Móni (21) Bányai Kelemen Barna (24) Bán Bálint (26) Baráth Emőke (23) Bátki Fazekas Zoltán (27) Belvárosi Színház (53) Benedek Mari (61) Benkó Bence (20) Bezerédi Zoltán (30) BFZ (34) Boncsér Gergely (44) Borbély Alexandra (25) Börcsök Enikő (27) Bretz Gábor (86) Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar (29) Budaörs (25) Centrál Színház (34) Chován Gábor (20) Csákányi Eszter (22) Cseh Antal (47) Cser Ádám (27) Cser Krisztián (283) Csiki Gábor (34) Csuja Imre (27) Cziegler Balázs (35) Dankó István (32) Debreczeny Csaba (22) Dinyés Dániel (46) Domokos Zsolt (22) Don Giovanni (26) Egri Sándor (23) Elek Ferenc (37) Énekes-portrék (33) Enyvvári Péter (21) Erdős Attila (24) Erkel Színház (148) Évadértékelés (37) Fábián Péter (20) Farkasréti Mária (41) Fekete Attila (46) Fekete Ernő (26) Ficza István (22) Figaro 2.0 (57) Figaro házassága (86) Fischer Ádám (25) Fischer Iván (22) Fodor Beatrix (63) Fodor Gabriella (30) Fodor Tamás (29) Friedenthal Zoltán (20) FÜGE (35) Fullajtár Andrea (35) Gábor Géza (90) Gálffi László (25) Gál Erika (48) Gazsó György (20) Geiger Lajos (46) Gergye Krisztián (20) Göttinger Pál (45) Gyulay Eszter (25) Hábetler András (97) Haja Zsolt (42) Hatszín Teátrum (32) Hegedűs D. Géza (28) Heiter Melinda (29) Herczenik Anna (21) Hernádi Judit (20) Hollerung Gábor (30) Horváth Csaba (31) Horváth István (39) Izsák Lili (24) Jordán Adél (26) Jordán Tamás (24) Jurányi (72) k2 színház (26) Kákonyi Árpád (21) Káldi Kiss András (26) Kálid Artúr (23) Kálmándy Mihály (41) Kálmán Eszter (41) Kálmán Péter (39) Kálnay Zsófia (51) Kamra (39) Karinthy Márton (22) Karinthy Színház (43) Kaszás Gergő (21) Katona (123) Katona László (32) Kékszakállú (67) Kerekes Éva (30) Keresztes Tamás (31) Keszei Bori (48) Kiss András (45) Kiss Péter (20) Kiss Tivadar (24) Kocsár Balázs (26) Kocsis Gergely (37) Kolonits Klára (69) Komlósi Ildikó (45) Köteles Géza (24) Kovácsházi István (22) Kovács István (55) Kovács János (21) Kovács Krisztián (25) Kovács Lehel (21) Kovalik (31) Kováts Adél (26) Kulka János (20) Kun Ágnes Anna (20) Kurta Niké (21) László Boldizsár (26) László Lili (20) László Zsolt (39) Lengyel Benjámin (21) Létay Kiss Gabriella (39) Lovas Rozi (26) Mácsai Pál (22) Makranczi Zalán (32) Marczibányi Tér (24) Máté Gábor (34) Máthé Zsolt (28) Megyesi Schwartz Lúcia (22) Megyesi Zoltán (102) Meláth Andrea (23) Mester Viktória (47) Mészáros Béla (30) Mészáros Blanka (23) Mészáros Máté (20) Miksch Adrienn (45) Miskolc (58) Mohácsi János (32) Molnár Anna (22) Molnár Gusztáv (20) Molnár Levente (29) Molnár Piroska (40) Mucsi Zoltán (45) Müpa (113) Nagypál Gábor (23) Nagy Ervin (22) Nagy Mari (21) Nagy Zsolt (31) Napi ajánló (179) Németh Judit (23) Nemzeti (67) Nézőművészeti Kft (36) Nyári Zoltán (30) Ódry Színpad (67) Opera (631) opera (22) Operakaland (44) Ördögkatlan (22) Örkény Színház (57) Orlai Tibor (96) Ötvös András (21) Őze Áron (26) Palerdi András (43) Pálmai Anna (31) Pálos Hanna (26) Pál András (42) Pasztircsák Polina (33) Pataki Bence (29) Pelsőczy Réka (60) Pesti Színház (21) Pető Kata (29) Pinceszínház (25) Pintér Béla (28) Polgár Csaba (25) Porogi Ádám (26) Purcell Kórus (24) Puskás Tamás (22) Rába Roland (22) Rácz István (23) Rácz Rita (30) Radnóti Színház (53) Rálik Szilvia (23) Rezes Judit (22) Ring (25) Rőser Orsolya Hajnalka (26) Rózsavölgyi Szalon (73) RS9 (26) Rujder Vivien (29) Rusznák András (20) Sáfár Orsolya (29) Sándor Csaba (36) Scherer Péter (34) Schneider Zoltán (30) Schöck Atala (51) Sebestyén Miklós (22) Sodró Eliza (23) Spolarics Andrea (21) Stohl András (31) Súgó (73) Sümegi Eszter (24) Szabóki Tünde (26) Szabó Máté (51) Szacsvay László (23) Szamosi Zsófia (21) Szappanos Tibor (31) Szegedi Csaba (39) Székely Kriszta (27) Szemerédy Károly (22) Szemere Zita (45) Szerekován János (30) SZFE (31) Szikszai Rémusz (24) Szirtes Ági (28) Szkéné (59) Szvétek László (35) Takács Nóra Diána (22) Takátsy Péter (26) Tamási Zoltán (25) Tarnóczi Jakab (20) Tasnádi Bence (34) Thália (99) Thuróczy Szabolcs (26) Török Tamara (27) Ullmann Mónika (21) Ungár Júlia (20) Valló Péter (27) Varga Donát (20) Várhelyi Éva (24) Vashegyi György (34) Vida Péter (22) Vidéki Színházak Fesztiválja (20) Vidnyánszky Attila színész (23) Vígszínház (45) Viktor Balázs (21) Vilmányi Benett Gábor (22) Vizi Dávid (30) Vörös Szilvia (26) Wiedemann Bernadett (43) Wierdl Eszter (24) Zavaros Eszter (38) Zeneakadémia (54) Znamenák István (41) Zsótér Sándor (79) Címkefelhő

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

A Katlan számunkra a karszalagok kiváltása után nem sokkal, a nagyharsányi iskola tornatermében kezdődött, mégpedig a Tasnádi István által írt és rendezett Kartonpapával. Most már több mint egy hét távlatából visszanézve: Jánosnak túl erős kezdés volt, de ezt előre nem sejtettem. A remek szereplők miatt kihagyhatatlannak éreztem, és érzem még most is. (Egyértelműbben: a gyerek kiakadt az előadáson, és ez soha nem történhetett volna meg, ha nem ennyire hitelesek a színészek. -  Aki gondolja, legközelebb szept. 12-én és 13-án a Szkénében tudja megnézni és véleményt alkotni róla.)

karton9népszavaVarga Ádám, Scherer Péter, Udvaros Dorottya - a Népszava fotósának képén

Részletesebben:

A Szkénében még június 13-án megtartották a Nézőművészeti Kft eredetileg 2020 decemberére tervezett bemutatóját , de nem kapkodtam el a megtekintését, mivel a karantén alatti  színházi közvetítések közül talán legjobban a székesfehérvári színház "ős-Kartonpapája" (Hargitai Iván rendezése) fogott meg. Hosszan hatott rám, közel ugyanúgy, mintha élő lett volna. Kis térben kevés színész mozgott, a közelik sokat hozzáadtak a szöveghez - nem volt hiányérzetem. Annyira teljesnek éreztem Tóth Ildikó-Egyed Attila- Kiss Diána Magdolna - Kovács Tamás és Pálya Pompónia együttesét, hogy alig egy év után még nem vágytam egy újabb produkcióra. Ezt az előzményt gondoltam a befogadás legfőbb akadályának. (Ez tipikus nézői hozzáállás, minél jobb előélményünk van egy színdarab kapcsán, annál nehezebb egy másikat elfogadni. Egy megoldás van: muszáj tudatosítani ezt, és akkor túl lehet lépni rajta.)

Mivel nagyon korán mentünk, előre is tudtunk ülni, jól láttunk, minden körülmény adott volt ahhoz, hogy az előadásba bevonódjunk.

Karton1Vasárnapi látogatók Károlyéknál - Torják Orsi fotója (Szkéné galéria)

A kezdéskor egészen meglepő hatást gyakorol ránk a mindent elöntő kékség - a Szkénében nem annyira gyakori az ilyen teljesnek mondható díszlet (Pintér Réka munkája), ezúttal nem a fekete háttér+néhány kellék kombinációt láthattuk. Minden kék volt, ahogy talán a fotókon is látszik, és így talán nagyobb hangsúlyt kaphatott a képkeretbe foglalt lapos tévé, amelyen a közönség leültetése közben éppen az egyik szereplő által készített születésnapi videó látható - a történet szerint nemrég elveszített Miklós főszereplésével, akit Mucsi Zoltán játszik. Ebben a Nézőművészeti Kft további színészei is megjelentek, és ez a film valóban ad némi plusz segítséget a látottak megértéséhez - konkrét képet kapunk arról a családfőről, akit a többiek a kartonfigurában látnak. (El lehetne ezen meditálni, hogy ez a jobb út, vagy az, ha minden nézőnek a fantáziájára bízzák ezt. Most legalább tudhatjuk, hogy maga a szerző milyet képzelt el.)

Karton4családi idill - még a történet kezdete előtt - családfő: Mucsi Zoltán

Már az első jelenet lebontotta a nagyon jó előélmény miatti akadályt", és hiába tartottam tőle, nem volt problémám az új szereposztás elfogadásával. A hosszú lezárás után még mindig az volt bennem, hogy mennyire jó is újra látni IGAZI színészeket, élő előadásokat, és remek volt most először a Katlanban megérezni megint a túltelített nézőtér varázsát. (A törzs-katlanosok szerint a korábbi évekhez képest ez most még laza nézőtérnek számított, de így is sokkal több néző ült bent, mint amennyihez az újranyitás óta hozzászoktam. Mivel mindenkin ott volt a karszalag, amely azt is jelentette, hogy az illető védett, nem érzékeltem veszélyesnek a helyzetet - muszáj hinnünk az oltás erejében.)

Minden színész nagyon meggyőző volt, mind a diktátorra emlékeztető elhunyt családfő meglehetősen szigorú elveket valló özvegye (Éva) - azaz Udvaros Dorottya, akár csak sógornője, Parti Nóra - egyébként a szöges ellentéte. Az, hogy mennyire nagyon jó ez a két színésznő, a fiam reakciójából is látszott, aki annyira elevennek érezte őket, hogy megrémült az eshetőségétől annak, hogy ő maga is hasonló helyzetbe kerülhetne. Látott már néhány karikás előadást, minden esetben sikerült elkülönítenie eddig a fikciót a valóságtól (a Túlélő, a 23 perc, A velencei kalmár esetén nem volt problémája), és ezeket a színészeket más előadásokból már ismerte is, ennek ellenére most ez a Kartonpapa mégis lesokkolta, viszont ennek következtében jó hosszan beszélgettünk a különféle családmodellekről.Az előadás után akár azon is el lehet gondolkodni, hogy az emberek miért érzik magukat nagyobb biztonságban a diktatórikus rendszerekben, miért törvényszerű, hogy ezek időről időre visszatérnek...

A Katlanban tehát mélyre ment rögtön a legelső előadás a betervezett 17-ből, és ráadásul nem ez volt az, amelyikkel kapcsolatban előzetesen kétségeim voltak, hogy alkalmas-e a fiam számára.

Karton7 - mészáros csabaParti Nóra  - Mészáros Csaba fotója

Valóban nagyon élő volt ez a két női karakter, ahogy Scherer Péter Károlya is, aki a családi vasárnap folyamán a felesége és a nővére között őrlődött végig, sarokba szorítva. Vele még azok is együttérezhettek, akiknek hasonló karakterű férj jutott, bár a feleség álláspontját nem kevésbé erőteljesen képviselte Parti Nóra, érteni lehetett, hogy mit miért tett. (Miután ez még mindig frissnek számító mű, marad a homályos megfogalmazás - nem szpoilerezném le a mű fordulatait semmiképp. Nem árt neki, ha van benne meglepetés - én is örültem, hogy több, mint egy év után végül friss szemmel tudtam ránézni a történetre.- Ahogy most a képek keresése közben ránéztem néhány kritikára, úgy látom, hogy ezekben már minden főbb fordulatot felfedtek. Erről a fontos előadásról sok írás található, aki előre tudni akarja, hogy mi lesz, annak semmi akadály nem áll az útjába.)

Karton5

A fiamnak a gyerekek nézőpontja volt a műben a legérdekesebb, az elnyomott fiúé, Zsoltié, akit az általunk különösen szeretett Varga Ádám játszott, akinek a szereplő szélsőséges döntéseit is könnyen el lehetett hinni. Az író-rendező jól kihasználta a színész remek mozgáskultúráját, jó fizikai állapotát - egy-egy megmozdulása, ahogy pl. felugrott az asztalra, feltétlenül kifejezte, hogy jóval több van benne annál, amit kinéznénk.

Míg Zsolti erősen be volt korlátozva ellentmondást nem tűrő szülei által, addig Helga teljes egészében nélkülözte a biztonságot adó szabályokat, és ezek hiányával kellett megküzdenie. Láthattuk mindkét végletes családi modell hiányosságait, és persze mindenki a sajátjához viszonyítva értékelheti a látottakat, és szerencsés esetben akár komédiának is nézheti a darabot.

A Kartonpapa cím persze túlmutat annál az életnagyságú, kartonból kivágott figuránál, amelyet a veszteségével szembenézni képtelen özvegy hurcol magával. Érdemes jól körülnézni, viszonylag sok olyan helyzetet láthatunk, amikor hallgatólagosan a látszat fenntartását támogatjuk, pedig mindenki számára világos, hogy hazugság. Ezen a nyomvonalon is el lehet indítani egy vagy akár több gondolatmenetet.

Karton8 - Mészáros CsabaMészáros Csaba fotója

János végig meg volt győződve, hogy Helga az egyetlen normális ember a darabban, vele tudott azonosulni. Mosolygó Sára játssza, aki szerepelt az első lezárás előtti Oidipus királyban az Ódry Színpadon, amelyről akkor még nem tudhattuk, hogy ilyen rövid életet fog élni - én mindenesetre egy egész osztályt vittem rá el. (Azt pláne nem tudhattuk, hogy ez volt az utolsó előtti mezei nézők előtt lejátszott előadás.) Általa az elmúlt hónapok bizonytalansága is megint eszembe jutott.

Számomra a darab mondanivalójánál sokkal erősebb hatást jelentett a közösségi színháznézés helyzete, illetve az a tény, hogy látok egy hibátlan szereposztást, amelyben mind az öt színész hiteles. Ezt látva csak elkezd az ember bizakodni, még akkor is, ha tudja, hogy jelenleg a független színházak igazán alulfinanszírozottak. (Öt nap alatt 17-szer azt éltük át, hogy jelentősen több ember kíváncsi egy előadásra, mint amennyi beférhet. Mi lehet ennél jobb érzés - a művészeknek is mi adhat ennél több biztatást?)

 Karton3Mészáros Csaba fotója

PS. Ezen a délutánon csakis komédiának tudtam nézni a látottakat, mert túl jól éreztem magam. Már ráéreztünk a katlanos hangulatra, sikerült mindent elrendezni, ráadásul  előadás előtt a szomszéd kérés nélkül felajánlotta, hogy bevisz minket a központba, minden szükséges információval ellátott... Végig azt éreztem, hogy most biztosan ott vagyok, ahol lennem kell. - A fiam reakciói jelezték viszont, hogy az előadás ennél sokkal mélyebbre is mehet.

Ezek után a "Színész Bátorságpróba" feloldotta Jánosban is a keletkezett feszültséget, szerencsés lezárása volt a napnak. Erről szól a következő bejegyzés.

PS.2. Ez volt egyébként a Katlanban az első alkalom, amikor élőben megismerkedtünk a "bejutási szisztémával", a tornacsarnokhoz vezető keskeny út két oldalán két sor fejlődött ki, a sorszámos és az anélküli, utóbbi volt eleinte a hosszabb. (Itt viszontláttuk "ős-katlanos" szomszédainkat, akik rendszerint 2-3 órás várakozás árán a sorszám nélküli sor legelejére kerültek, és így minden alkalommal be is jutottak, ahogy most is. Mi sorszámmal - hacsak tehettük - 1-1 órával mentünk korábban, mert egyáltalán nem lényegtelen, hogy honnan lát valaki egy előadást. Amikor egy rossz hely jutott csak, befolyásolta a befogadás minőségét is - erre a megfelelő esetekben, amikor a hely komolyabb problémát okozott, kitérek - lsd. Utazás a koponyám körül, Operabeavató ) A szervezők pár perccel a kezdés előtt felengedtek az udvarra minden sorszámost, és ezzel a korábbi - érkezési sorrendre alapuló - szisztéma azonnal felborult, már nem számított, hogy ki mikor állt be a sorba. (Aki előre szeret ülni és ezért sokkal hamarabb képes sorszámmal is sorban állni, szerintem joggal ellenzi ezt a megoldást, de néha így működtek a dolgok. Az számított, ki mennyire gyorsan jut el az ajtóhoz. Ahogy később láttuk, minden helyszínen kicsit másként viszonyultak a kérdéshez, a nézőtéri felügyelő hozzáállása szerint.)

PS. A mellékelt fotók részben a Szkéné honlapjáról, részben Varga Ádám Fb-oldaláról, illetve a kép alatt megjelölt forrásokból származnak, Torják Orsolya, Mészáros Csaba munkái.

 

 

Címkék: Székesfehérvár Tasnádi István Mucsi Zoltán Parti Nóra Kiss Diána Magdolna Scherer Péter Udvaros Dorottya Hargitai Iván Nézőművészeti Kft Tóth Ildikó Ördögkatlan Egyed Attila Ignjatovic Kristina Kovács Tamás Pálya Pompónia Varga Ádám Pintér Réka Kartonpapa Mosolygó Sára

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr4716650496

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása