A budaörsi színház bemutatójára indulva elsősorban az a kérdés foglalkoztatott, hogy mennyire fognak útjába állni a darabhoz kapcsolódó régi élményem annak, hogy ezt az új produkciót szeretni tudjam. A nagy emlékek általában erős versenytársak, és nem könnyű velük eredményesen harcolni.
Aztán az előadást nézve ennek már nem éreztem a jelentőségét. Elsősorban azért, mert azóta teljesen máshol tartunk – a színházi közegnél talán még nagyobbat változott körülöttünk a világ, és ez a történet már nem is tűnik olyan megdöbbentőnek, mint 1992-ben.
Hartai Petra, Bánki Mihály, Chován Gábor
Heinrich Böll „Katharina Blum elvesztett tisztessége” című regényét 1974-ben írta, és 1992-ben mutatta be a Katona Bereményi Géza ebből készített színdarabját, amely aztán négy évig a Kamra egyik legnépszerűbb előadása volt Ascher Tamás rendezésében (színlap mellékelve). Nekem is nagy élményem, többször is láttam, és már 2008-ban problémásnak éreztem, hogy másik előadásban újra megnézzem, de aztán Börcsök Enikő miatt csak elmentem a Pesti Színházba is. Az előadás számomra így is Básti Julival (és társaival) maradt meg, akiért nagyon lehetett izgulni, és még mindig emlékszem az érzésre, mennyire vérlázítónak tűnt a meghurcolása és mennyire örültem a történet végkimenetelének.
Most Budaörsön, Máté Gábor rendezésében látható a darab, aki annak idején maga is játszott a legendás előadásban. Ez a szereposztás ugyancsak kitűnő, alkalmas színészeket sikerült állítani minden posztra, és a címszereplő Hartai Petrával ugyanúgy „együtt lehet menni”. Intenzíven drukkolunk neki, szívünkbe zárjuk és utálni tudjuk azokat, akik bántalmazzák, de a helyzet mégsem azonos.
Máté Gábor a lényegre koncentrál, a teljesen kibontott színpadot látjuk, nagyon kevés bútorral a fekete háttérben, mintha még az előadás próbafázisában lennénk. Jelentős szerepe van annak is, hogy ebben a kinyitott térben oldalt láthatjuk a jelenetükre várókat, ahogy éppen hallgatják, ahogyan róluk beszélnek. Ilyen esetben csak felmerül, hogy az alacsony költségvetés is szempont lehetett, és Kálmán Eszter szívesen tervezett volna nekik akár valami összetettebbet is, de erre volt keret mindössze.
De nem baj, hogy így történt – a szikár valóságot mutatják meg nekünk, szépítés nélkül. Nekem ez is jó, úgyis a színészek érdekelnek, miattuk mentem és így nem terelt el semmi. Keszei Borbála jelmezei ezáltal nagyobb hangsúlyt kaphatnak, aki most is egy-egy ruhával jellemez mindenkit, nagyon takarékosan.
Az előadás sikeressége nagyban múlik a szereposztáson, és most elmondható, hogy valóban jó ez a leosztás, a mellékszereplők köré is teljes világot tudunk elképzelni. Mertz Tibor és Takács Katalin nem okoz meglepetést, csak bólogatni lehet, hogy már megint eltalálta őket a szerep, és mennyire tökéletesen meg is csinálják.
Spolarics Andreáról sugárzik a játékkedv, a táncos jelenetben különösen. A színészi pályát vele lenne érdemes reklámozni, ha ránézünk, az az illúziónk támadhat, hogy csupa móka, kacagás az egész, nem pedig stressz és bizonytalanság.
Bregyán Péternek rendkívül kevés mondat jut, de így is igazán erős a jelenléte, metakommunikációján is érezhető, hogy mit mondana, ha párja mellett szóhoz juthatna.
Chován Gábor a Vadászat után sokakban erősen megmaradhatott, biztosan az általam látott idei csúcsteljesítmények közé sorolnám alakítását, és most áldozat helyett „negatív szereplőként” is bizonyíthatott. A színészet szépsége, minden is lehet valaki, ha helyzetbe hozzák.
Ebben a budaörsi társulatban láthatóan ez történik, folyamatosan tapasztalom, hogy jó feladatokat kapnak a színészek, és még ilyennek bizonyulnak sok esetben kisebb szerepek is a rendezőnek köszönhetően.
Jó villanások jutnak a többieknek is, Ilyés Róbertnek az államügyész szerepében, a befolyásos iparmágnásokat játszó vendégeknek, Kocsó Gábornak, Kaszás Gergőnek, de a társulat fiatal tagjainak, Fröchlich Kristófnak, Böröndi Bencének, illetve a még egyetemista Bánki Mihálynak (aki még nem látta: Igazgató úr!!!) és Hencz Andrásnak is.
A sármos bűnöző: Fröhlich Kristóf - a háttérben a party házigazdái: Spolarics Andrea és Bregyán Péter
Kolnai Kovács Gergely egy hasonló figurával egyszer már meggyőzött egy győri vendégjáték alkalmával, és nagyon jó választás volt az újságíró szerepére –kellően tenyérbemászóra vette a figurát. Az elsőre megjegyezhető színészek közé tartozik.
És itt van Páder Petra…
Páder Petra lehetett volna akár a címszereplő is, én benne is megláttam a hűvös, okos, szenvedélyest, a keménység és a lágyság optimális keverékét. De ezúttal rendőrnő, szinte hivatalnok, akinek eleinte csak púp a hátán ez az ügy, de aztán menet közben elhalkul, áthangolódik, bár erre sok szövege nincs. Nagyon jónak éreztem ebben a szerepében is.
Páder Petra gépeli a jegyzőkönyvet - próbafotó
„A másik Petra is lehetett volna Katharina”- gondolat még véletlenül sem hiányérzetből fakadt – nem, nekem Hartai Petra tökéletes volt a címszerepben. Azt is kifejezte, hogy voltaképp szinte bármelyikünkből lehetne Katharina Blum, már amennyiben valaki a rá szórt mocsokban nem látja meg az ismertség felé vezető utat és nem hasznosítaná inkább a reklámértéket. Lennének sokan, akik inkább a „bűnöző szerelmének” szerepében akarnának tetszelegni, és a nagyinterjút választanák bosszú helyett.
A világ, és benne mi is megváltoztunk, már nem botránkozunk meg olyan könnyen, és így ez a történet akkorát nem üthet – sajnos -, mint egykor ütött. De legyünk optimisták, lehet, hogy azoknak mégis, akik még nagyon fiatalok és akiknek új a sztori. (Akinek új volt a darab, azoktól különösen várnék kommenteket, hogy hatott rájuk. Hátha lesz, aki rászánja az időt, és leírja a véleményét.)
PS. Borovi Dániel fotói a színház Fb-oldaláról származnak, ahol több is megtekinthető.