Tegnap megjelent a Fidelio Súgó ismét, és ezt átnézve (mármint az online kiadást, mert nyomtatott példányt nem sikerült szerezni, ennyiben is minden olyan, mint régen) az volt az alapvető benyomásom: egészen olyan az összkép, mintha minden menne szépen tovább a normális kerékvágásban, sőt bővebb a kínálat, mint a covid előtti szeptemberekben volt. Idén is több színház hamarabb kezdett dolgozni, talán most is azért, mert tartanak egy újabb leállástól, bár az elvileg nincs kilátásban, ha lesz hullám, ha nem. De sosem lehet tudni.
Az előre menekülés különösen érződik a magánszínházaknál, akik elsősorban saját erőforrásból dolgoznak, így a jegybevétel nekik sokkal jobban számít - ők már láthatóan teljes fordulatszámra kapcsoltak.
A nyár folyamán sok színház be tudta mutatni a karantén alatt elkészült előadásait, én is írtam ajánlót május vége óta hatvan produkcióról, és most örömmel látom, hogy ezek közül sok ott is van a műsorban. Nyilván fel fog merülni a kérdés, hogy miután a legtöbb helyen most sok újdonság gyűlt fel, mennyi létjogosultsága van még újabb bemutatókat próbálni. A színházi műhelyek meg fogják erre a saját érvényes válaszukat találni, és még az is lehet, hogy helyenként hosszabb próbaidővel és alaposabb műhelymunkával dolgoznak majd, ha egyszer nem muszáj gyorsan új előadásokkal előállni.
Most nézzük egyenként, néhány előadást kiemelek – a teljesség igénye nélkül – és várnám ezúttal is a kommenteket, ki mire készül ezek közül vagy ezeken kívül.
Nem sok zenés előadást néztem ki, viszont ezekhez igyekszem ragaszkodni, és ha valamire eljutok, ezek köztük lesznek.
Még most augusztus 29-én az Eiffel Műhelyházban lesz a „Leánder és Lenszirom” koncertszerű előadása (18h-18.50). A nemrég elhunyt zeneszerző, Tallér Zsófia operája valóban a kedvenceim közé tartozott, minden évben (2015-17) írtam a sorozatról külön ajánlót, és várnám vissza Zsótér Sándor rendezését a műsorra, de ez a kivonat is már valami, a régi szereplőkkel lehet most is találkozni. (Aki eljönne erre, keressen meg privátban, kaptam néhány ajándékjegyet, és olyanokat szeretnék vinni, akinek van hozzá kedve. - makkzs@gmail.com)
A Müpában lesz a másik kettő, azok már szeptemberben.
Don Giovanni Sárospatakon (még)
Tavaly nagyon jó érzékkel odaszerveztem a teljes családot (14 fővel) Sárospatakra, Hábetler András és a BDZ Don Giovannijára. A koncepciót következetesen végigvitte a rendező (és ez nagyon ritka a modernizált operáknál, mert rendszerint megborul a szisztéma), és minden posztra találtak nagyon alkalmas énekest is, és nem is egy van köztük olyan, akinek a pályáját már 15 éve figyelem. Ha van valami, ami kihagyhatatlan számomra, akkor az ez, és ha csak egy előadásra jutok el szeptemberben, akkor ez lesz az. Részletes ajánlót is írtam már, de nyilván kíváncsi vagyok, hogy mi változott meg az új helyszínen, így várhatóan - rövidebben, ha sikerül - írok még egy nyomhagyó bejegyzést. (A tavaly novemberi időpontban sajnos nem volt megtartható, bár csak egy héten múlt, most szeptember 4-én nincs veszélyben az előadás.)
Néhány nappal ezután pedig a BFZ mutatja be szokásos évi egy operáját, amelyet turnéra is visz, amely a Poppea megkoronázása lesz. Az utóbbi években mind a Katonában, mind az Eiffelben bemutatták, hosszan foglalkoztam vele, így amennyiben módom lesz rá, egyszer ezt is megnézem.
A BFZ templomi koncertjei is szeptemberben szoktak megtörténni, érdemes a honlapjukat figyelni, ha jól mennek a dolgok, akkor egyre biztosan el tudok jutni a háromból, de nem kizárt, hogy kettőre.
A PRÓZAI ELŐADÁSOKat nézve feltűnő, hogy lesz három Alföldi-bemutató is. Talán mindenhol megvolt már a zártkörű előbemutató, most feltehetően többnyire felújításokkal lehet a nyilvánosság elé vinni az előadásokat. Az Átriumban Alföldi-előadás „A jegyzőkönyv” és a Frivol is, Budaörsön pedig az Öröm és boldogság (ezt a Spiritben már Czeizel Gábor rendezésében láthattam két éve, az erdélyi melegek helyzetéről szól).
A Hatszín Teátrumban vendégszerepel a Gózon Gyula Színház Spiró György Csirkefejével (amelyet nem egyszer kitűztem már megtekintésre, egyszer megnézhető itt), és lesz Bödöcs Tibor nyáron már bemutatott darabja is, a „Meg se kínáltak”, Thuróczy Szabolcs monodrámája. Aki erre mostanában akar bejutni, a szerencsében bízhat (pl. valaki elad egy jegyet). Már az Ördögkatlanban is az egyik legnépszerűbb előadás volt, sokan lemaradtak róla, bár a legnagyobb befogadóképességű teremben játszották. Ezt még most frissen megnézem, nemsokára lesz róla beszámoló is, bár az eddigi vélemények alapján ez nem szorul majd ajánlóra semmiképp. Thuróczy Szabolcs ráadásul minden magyar filmben megjelenik (pár napja az Így vagy tökéletesben láttuk), így nemcsak a szerző miatt, de miatta is sokan kíváncsiak lesznek épp erre az előadásra - mintha októberre még nem lenne esélytelen előre jegyet venni.
Budapest, Te!
A Belvárosi Színházba az Orlai Produkció ismét egy végigdolgozott nyár után kerül vissza, látható lesz a már bemutatott Budapest, Te! és jön az Amy világa is (egy újabb Hernádi Judit-előadás), sőt ugyancsak új Orlai-előadás a Hamis hang is a frissen felújított Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában. Ezzel az új bemutatóiknak nincs is vége (lsd. a „Nem baj, majd megértem”-et, amely szintén sikerrel mutatkozott be a Katlanban, de mi azon sem jártunk), és a régiekből se volt sok előadás a lezárások miatt – akinek bérlet-maradványa van, van mire beváltania. (Épp ezen a hétvégén lehet tőlük kedvezménnyel jegyeket venni, a Te!rézvárosi Fesztiválhoz kapcsolódva.)
A Bethlen Téri Színházban is beindult az élet, az itteni előadások közül az általam már látott „A testőr” az, amelyiket külön kiemelnék – Debreczeny Csaba és Járó Zsuzsa kettőse miatt.
A Centrál Színházban újraindul a Házassági leckék 2., amelyről most már hamarosan ki fogom tenni a posztomat, még az Ördögkatlan előtt láttam közvetlenül, és felfüggesztettem, tudva, hogy szept. 2-től lesz csak újra látható, és valószínűleg ajánló nélkül is simán elfogy. Stohl András és Balsai Móni kedvelői ne habozzanak - ez a legrövidebb összegzésem róla. Ugyanitt elkészült végre Pokorny Lia sanzon-estje is (Liaison), és bízom abban, hogy ez olyan hosszan megy majd, hogy előbb-utóbb majd meg tudom nézni.
A Katonában még csak mutatóban lesz néhány előadás, viszont Dömötör András is talán másfél év után be tudja mutatni a Káli holtakat, amelyre játékokat gyűjtött a színház, a regényt ismerve kíváncsi vagyok, miként fog drámaként megszólalni ez a Térey mű.
A Rózsavölgyiben szinte minden nap lesz előadás, itt mindent be tudtak mutatni, amit a karantén alatt bepróbáltak, és ezeket meg is néztem, legutóbb Az elnök szabadságát tegnap. Egy Őze Áron rendezés maradt még (El kell mondanom), ezekkel együtt vagy 5-6 friss előadás vonzhatja be a közönséget a régi repertoár mellett.
A Városmajorban még a szeptember tele lesz előadással, köztük a Szemlén a miskolciak Ünnepe nyilvánvalóan kiemelkedő esemény, ahogy a budaörsiek Figaro-vendégjátéka (Alföldi-rendezés ez is), illetve A tizennégy karátos autó ismételt megjelenése említendő.
A Spinozában engem feltétlenül érdekel a színészek miatt a „Mózes és Jézus Pesten”, bár nem valószínű, hogy eljutok oda még a szeptemberi bemutató idején.
Elem - Kerekes Éva - Mucsi Zoltán
A Katlanban láttuk, a Fekete-fehéret, és Göttinger Pál előadását valóban nagyon nagy lendülettel és szívesen tudom ajánlani, mert aki szeretne egy monodrámát, amelyikben amúgy négy szerepet is egy színész játszik, az nem nagyon csalódhat ebben a rendkívül izgalmas előadásban. Több időpontban is nézhető, az Eötvös 10-ben és a B32-ben is. (Várom, hogy a Katlanban megnézett 17 előadásról írt ajánlóimat tudjam hasznosítani, így remélem, a többi darab is csak műsorra kerül.) A Kartonpapa és az Elem lesz a Szkénében, mindkettőt tudom szintén ajánlani a Nézőművészeti Kft iránt érdeklődőknek pláne.
Pintér Béláék már augusztusban beizzítottak, több előadásuk is lesz, és majdnem mindről én is írtam, bár talán nekik kell a legkevésbé még egy ajánló.(Az Újpesti Rendezvénycentrum mérete és ez a poszt-covid periódus megteszi a hatását: úgy néz ki, hogy épp jól eladják a programokat, jó eséllyel lehet még az utolsó pillanatban is a bejutásban reménykedni.)
A Vígszínház sajtótájékoztatóján voltam, láttam trailereket a készülő (illetve frissen már bemutatott) előadásokból, sőt megmutatták élőben a Szerelmek városa díszletét is. Erre az előadásra készülök is menni, mégpedig a második elérhető időpontban, szept. 5-én.
Megemlítendő, hogy Tatabányán a hónap elején lesz monodráma fesztivál, és nagyon jó előadásokat válogattak rá össze (Túlélő, Kicsibácsi, Egy német sors, stb.), és Székesfehérváron pedig újra kitűzik az általam már főpróbán megnézett Tragédia 2.0-át. Egy teljes év lesz szinte a legutóbbi alkalom óta, érdekes kísérlet ez is, és nem elérhetetlen Pestről sem.
Az ember tragédiája 2.0 - Székesfehérváron
Számomra ez a hónap nem a színházról fog szólni, illetve terveim szerint nem, de nem zárnám ki, hogy azért heti két előadásra így is elvetődöm majd. Ahogy látszik, van miből választani, bár ez alapvetően csak a Fidelio Súgó táblázatai alapján készült ajánló, és sok minden más is van, amely most nem került szóba. Remélhetőleg kisebb helyszíneken nagyon sok független előadás készül, és talán egy-kettőről én is hírt fogok adni.
Várom a kiegészítéseket, a táncos programokról pláne, amelyek lehetséges, hogy az évadban ezen a blogon jelentősen jobban előtérbe fognak kerülni, ha a számomra legkedvezőbben alakulna a helyzetem.
PS. Ha támogatni szeretnéd a blogomat, szeptember 2-től ezt megteheted az alábbi linken - https://www.patreon.com/mezeinezo - mindenkinek, aki így dönt, nagyon köszönöm, hogy elősegíti a tevékenységemet.
