Mezei néző

Lehet, hogy jó ómen volt, hogy különösebben nem mentem lelkesen a BFZ Fischer Iván által rendezett Falstaffjára. Nem szeretem a darabot túlságosan, nem tudtam előzetesen jegyet szerezni, az iskolában a szokásos, nagyon jó hangulatú humán vetélkedőt kellett miatta hamarabb ott hagynom, nem tetszett két éve a Fischer Iván által rendezett Varázsfuvola, bár a zenei színvonalával persze nem volt problémám. Ennyi előzetes „nem” pont elég lett volna ahhoz, hogy megállapítsam, hogy nem számít az egész, és akár ki is hagyhattam volna.

Viszont, amióta 2006-ban hasonló ellenérzések után vált életem legfontosabb előadásává a Kovalik-féle Figaro, mindig eszembe jut, hogy esélyt kell adni az előadásoknak, mert a legjobb élményei az embernek nem feltétlenül akkor következnek be, amikor várná.

10 előadás:

1. Belvárosi Színház - Párterápia

2. Erkel Színház - Lammermoori Lúcia

3. Karinthy Színház - 17h - Szent Péter esernyője

4. Kolibri Színház - 15h - Macska voltam Londonban

5. Nemzeti Színház - Fodrásznő

6. Örkény Színház - Tóték

7. Örkény Stúdió - 19.30 - Dohány utcai seriff

8. Rózsavölgyi Szalon - 18h, 21h - Az utolsó óra

9. Szkéné - 20h - Sütemények királynője

10. Magvető Café - 19.30 - Ernelláék Farkaséknál

A címben feltett kérdés magától a szerzőtől származik, aki az előadás keletkezésének történetéről előre beszámol a színlapon. Előre tudható, hogy egy ingatlanos sztori a téma, és annyira nem nehéz kitalálni, hogy egy átverés szem-és fültanúi leszünk. Aki látott már korábbi „Spiró-zeitstück”-öt is, az akár azt is borítékolhatja látatlanban, hogy a mindennapi élethez nagyon közeli, igazi adatokat is felhasználó darab született, nem tündérmese. Másfél óra intenzív színházat nézünk Zsámbéki Gábor rendezésében, négy nagyszerű színésszel, de happy endet nem kapunk hozzá. Ennyi a lényeg röviden, és most következik három oldal kifejtés.

Bányai Kelemen Barna, Takács Kati, Fullajtár Andrea, Rezes Judit - a lámpa, a székek, a szőnyeg és még hátul a tükör is látszik

A K2 színház munkáinak egy közös jellemzője van: a kísérletezés, minden munkájuk más, új utakat keres.

Ezúttal kipróbálták a tantermi színház műfaját, ráadásul ezen a vasárnapon felnőtteknek játszották el azt, amit jellemzően gimnazista diákoknak szoktak. Természetesen nagyon más a helyzet, ha egymást ismerő diákok ülnek be az előadásra, és utána van megbeszélés is. Most is jó lett volna annak ellenére, hogy a nézőtéren jellemzően idősebbek ültek, bár az előadás átlagéletkora így is jóval alacsonyabb volt a kőszínházban megszokottnál – ez egy körbenézésre is kiderült.

Fontos előadás készült a Stúdió K-ban, ahol most úgy néz ki, hogy állandó együttműködő partnerként van jelen a K2 társulata, akik itt tartják műsoron a Mielőtt laz éj leszáll-t (szintén Brecht darabról van szó, A szecsuáni jólélekről, ismertebb nevén), és az általam csak nemrég látott Bakfittyet is, amely a két csapat első koprodukciós előadása volt.

A „Rettegés” nyílt próbájáról két hete írtam, és számomra már akkor és ott körvonalazódott, hogy milyen jellegű előadásra lehet számítani, és mivel a darabot viszonylag jól ismertem korábbról, ennyi előkészítés után igazi nagy meglepetés nem ért.

Mivel több profi kritikus is megjelent az előadáson, továbbá két blog (Toptipp, Két lámpás) összesen három szerzője, joggal remélhető, hogy napokon belül lesz elég információ erről az estéről, és így az előadásonként rendelkezésre álló 68 nézői hely rendre meg is fog telni. (Márciusra már elfogytak a jegyek, az áprilisi program most még nem nyilvános - előre kell ennél az előadásnál is gondolkodni.)

Tavaly ezekben a napokban Miskolcon jártam, másodikán három előadást néztem ott, harmadikán, azaz ma egy éve pedig Hollóstetőről átgyalogoltam a Bükkön át Egerbe, majd a vonatozás után este még belefért egy főpróba a Radnótiban, majd a Solti teremben A tisztességtudó utcalány is. Egész nap hétágra sütött a nap, már elfelejtettük, hogy volt tél is (emiatt szinte furcsa volt a Radnótiban Téli regét nézni, annyira nem volt aktuális), viszont már egy napja tudható volt az idei évad operai programja. Tavaly március 3-án így azzal is tisztában voltam, hogy pontosan egy év múlva kezdődik a Lucia-sorozat is.

És most értünk ide, hogy el is kezdődött.

Hét előadás:

1. Átrium - 19.30 - Igenis, miniszterelnök úr!

2. Jurányi - Leszámolás velem

3. Karinthy Színház - Klotild néni

4. Nemzeti Színház - Fodrásznő

5. Örkény - Hamlet

6. Rózsavölgyi Szalon - 19.30 - Az őz

7. Gózon Gyula Színház - Orlai P - Bocs, félrement!

Ezen a márciusi estén nem volt nehéz Márton partjelző helyébe képzelni magamat, mert én is piszkosul fáztam egész nap, és nem most volt a legkönnyebb a „csak gyalog mindenhova” szisztémámat tartani. A nap folyamán majdnem három óra mászkálás jött össze, amelyet ezúttal Haydn „Évszakok” oratóriuma tett elviselhetővé. (Ha valaki nem ismeri, akkor hallgassa meg a nyitányt legalább, az felér egy energiabombával.) A napom fénypontja kétségtelenül a Pinceszínház esti főpróbája volt.

Várakozáson felül jól sikerült este volt ez a mai premier a Karinthyban – már csak azért is, mert eddig minden Rejtő Jenő adaptációban csalódtam, így most túl sokat a színlapon felsorolt remek színészi gárda ellenére sem mertem remélni. Az előadásban szerencsére el is hangzik a felhívás, hogy Rejtő könyveit kell olvasni – és ez az előadás arra kiválóan alkalmas is, hogy valaki a hatására újabb lendületet vegyen: ténylegesen kedvet csinál a szerzőhöz.

9 előadás:

1. Átrium - 18h, 21h - Tündöklő középszer

2. Operettszínház - 17h - A víg özvegy

3. Jurányi - 18h - Szociopoly

4. Jurányi - A csemegepultos naplója

5. Jurányi - 20h - Szülői értekezlet

6. Örkény - A Bernhardi-ügy

7. Pesti Színház - Mondjad, Atikám!

8. Radnóti Színház - Ádám almái

9. Rózsavölgyi Szalon - 19.30 - Mellékhatás