Ma rendkívüli fejfájásos-stresszes nap után tudva, hogy idén ez az előadás számomra csak ma elérhető (van még egy angol felirattal is ellátott holnap este 8-kor - próbálkozni lehet!), elmentem ma is a tegnapi Parasztbecsület után a Műegyetem K épületébe . A Szkénében a szokásos koreográfia után minden várakozóval együtt sikerült beszuszakolódni a Tündöklő Középszerre. Az összezsúfolódott 170 ember termelt némi hőt, de ez 2 perccel a kezdés után kicsit sem volt már érdekes.
A majdnem két órás előadás (egy részben) végig lekötött. Közben ismét éreztem, hogy nagy hülyeség/hanyagság/a józan ítélőképesség hiánya volt hosszasan kihagyni a társulat előadásait. Ha végig követtem volna Béláék életművét, a csoport átalakulását, a verses darabok és a prózaiak váltakozását, a Pintér-operák megjelenését és időleges háttérbe szorulását, akkor most jobban és részletesebben okoskodhatnék.
Az "opera-játszásról" annyit, hogy a kritikusok Pintér legjobb darabjának épp a Parasztoperát tartják (Átriumban megy, lsd. megfelelő bejegyzésemet). Amikor megnéztem, megállapítottam, hogy nincs még egy ilyen bátor ember, aki ezzel a csapattal énekelt előadást készít. Van néhány jó hangú színész, de ez mindenkiről nem mondható el. Most Pintér csalt, egy valódi operaénekest kért fel (Herczenik Anna), aki villogni is tudott a számos opera-parafrázisban. Azonnal hozzátenném, hogy a többiek is jók voltak, csak nem emlékeztetett az éneklésük arra, amit Fekete Attila vagy Létay Kiss Gabi nyújt. A Pillangókisasszonyból, Carmenből, Don Giovanniból, Varázsfuvolából, Parasztbecsületből és mintha a Gianni Schicchi-ből is énekeltek volna. Úgy rémlik. Jó volt a Pintér-szöveg ezekre, emiatt is érdemes megnézni, már azoknak, akik nem kapnak kiütést az operától.
Amiben biztos vagyok, a Pinczér Géza társulatvezető és csapatának munkájáról szóló előadás, külön kiemelve benne az egyik színésznő meghurcoltatását, rövid felemelkedését és bukását, erősen önéletrajzi indíttatású. Öniróniával lát rá Pintér Béla saját és társai tevékenységére, a saját külső megítélésükre - sőt még a próbált előadás kritikáját is megírja. Szórakoztató, annak ellenére, hogy a társulatot valóban feszítő lényegi problémák feldolgozása lehetett a célja az elkészítésnek. Igen, vannak színészek néhány Pintér Béla előadásban, akik nagyon hasonló vagy nem igazi kihívást jelentő szerepet kapnak, van aki jobban az előtérben van, mint a többi - de ez minden színházban, sőt minden közösségben is így van. Kérdés, hogy a háttérbe szorított emberek hogy reagálnak erre, összetörnek, netán harcolnak, vagy elmennek és egy másik utat választanak.
Én ezen a kérdésen töprengenék el az előadás kapcsán, illetve minél hamarabb nekiállok Pintér Béla frissen megjelent drámakötetének, sőt összekapom magam és régebbi darabjait is elolvasom. Megpróbálom a lemaradásomat behozni.
Aki nem látott még egy Pintér-előadást sem, az a Kasiers TV-val kezdhetné, de lesz most május-júniusban több felújítás is. Lehet pótolni.
Igaz, hogy úgy jöttem haza, hogy "most blogot azt semmiképp", a három olvasó várhat két napig, de csak muszáj volt leülni. Ha csak egy ember is lesz, aki emiatt holnap odamegy (negyed 8-kor jelentkezzen be a pénztárosnál a biztonság kedvéért, vagy a honlapon jelzett e-mail címen Bendák Mónikánál - akkor mehet később is...), akkor lesz legalább még egy nyertese a mai estének rajtam kívül is.
ápr.29.: A színháztól kértem és megkaptam azoknak az operáknak a listáját, amiből elhangzik átírt részlet. Hátha valaki más is bénázott, három a felsoroltak közül nem is merült fel bennem.
Íme:
