Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

6Szín (53) Aczél András (25) Ajánló (855) Alföldi (88) Almási-Tóth András (52) Ambrus Mária (33) Ascher Tamás (26) Átrium (50) Bakonyi Marcell (25) Balatoni Éva (22) Balczó Péter (39) Balga Gabriella (33) Bálint András (21) Balsai Móni (21) Bányai Kelemen Barna (24) Bán Bálint (26) Baráth Emőke (23) Bátki Fazekas Zoltán (27) Belvárosi Színház (53) Benedek Mari (61) Benkó Bence (20) Bezerédi Zoltán (30) BFZ (34) Boncsér Gergely (44) Borbély Alexandra (25) Börcsök Enikő (27) Bretz Gábor (85) Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar (29) Budaörs (25) Centrál Színház (34) Chován Gábor (20) Csákányi Eszter (22) Cseh Antal (47) Cser Ádám (27) Cser Krisztián (281) Csiki Gábor (34) Csuja Imre (27) Cziegler Balázs (35) Dankó István (32) Debreczeny Csaba (22) Dinyés Dániel (46) Domokos Zsolt (22) Don Giovanni (24) Egri Sándor (23) Elek Ferenc (37) Énekes-portrék (33) Enyvvári Péter (21) Erdős Attila (24) Erkel Színház (148) Évadértékelés (37) Fábián Péter (20) Farkasréti Mária (41) Fekete Attila (46) Fekete Ernő (26) Ficza István (22) Figaro 2.0 (57) Figaro házassága (86) Fischer Ádám (25) Fischer Iván (22) Fodor Beatrix (63) Fodor Gabriella (30) Fodor Tamás (29) Friedenthal Zoltán (20) FÜGE (35) Fullajtár Andrea (35) Gábor Géza (90) Gálffi László (25) Gál Erika (48) Gazsó György (20) Geiger Lajos (46) Gergye Krisztián (20) Göttinger Pál (45) Gyulay Eszter (25) Hábetler András (97) Haja Zsolt (42) Hatszín Teátrum (32) Hegedűs D. Géza (28) Heiter Melinda (29) Herczenik Anna (21) Hernádi Judit (20) Hollerung Gábor (30) Horváth Csaba (31) Horváth István (39) Izsák Lili (24) Jordán Adél (26) Jordán Tamás (24) Jurányi (72) k2 színház (26) Kákonyi Árpád (21) Káldi Kiss András (26) Kálid Artúr (23) Kálmándy Mihály (41) Kálmán Eszter (41) Kálmán Péter (39) Kálnay Zsófia (51) Kamra (39) Karinthy Márton (22) Karinthy Színház (43) Kaszás Gergő (21) Katona (123) Katona László (32) Kékszakállú (67) Kerekes Éva (30) Keresztes Tamás (31) Keszei Bori (48) Kiss András (43) Kiss Péter (20) Kiss Tivadar (24) Kocsár Balázs (26) Kocsis Gergely (37) Kolonits Klára (69) Komlósi Ildikó (45) Köteles Géza (24) Kovácsházi István (22) Kovács István (55) Kovács János (21) Kovács Krisztián (25) Kovács Lehel (21) Kovalik (31) Kováts Adél (26) Kulka János (20) Kun Ágnes Anna (20) Kurta Niké (21) László Boldizsár (26) László Lili (20) László Zsolt (39) Lengyel Benjámin (21) Létay Kiss Gabriella (39) Lovas Rozi (26) Mácsai Pál (22) Makranczi Zalán (32) Marczibányi Tér (24) Máté Gábor (34) Máthé Zsolt (28) Megyesi Schwartz Lúcia (22) Megyesi Zoltán (102) Meláth Andrea (23) Mester Viktória (47) Mészáros Béla (30) Mészáros Blanka (23) Mészáros Máté (20) Miksch Adrienn (45) Miskolc (58) Mohácsi János (32) Molnár Anna (22) Molnár Gusztáv (20) Molnár Levente (29) Molnár Piroska (40) Mucsi Zoltán (45) Müpa (113) Nagypál Gábor (23) Nagy Ervin (22) Nagy Mari (21) Nagy Zsolt (31) Napi ajánló (179) Németh Judit (23) Nemzeti (67) Nézőművészeti Kft (36) Nyári Zoltán (30) Ódry Színpad (67) opera (21) Opera (629) Operakaland (44) Ördögkatlan (22) Örkény Színház (57) Orlai Tibor (96) Ötvös András (21) Őze Áron (26) Palerdi András (43) Pálmai Anna (31) Pálos Hanna (26) Pál András (42) Pasztircsák Polina (33) Pataki Bence (27) Pelsőczy Réka (60) Pesti Színház (21) Pető Kata (29) Pinceszínház (25) Pintér Béla (28) Polgár Csaba (25) Porogi Ádám (26) Purcell Kórus (24) Puskás Tamás (22) Rába Roland (22) Rácz István (23) Rácz Rita (30) Radnóti Színház (53) Rálik Szilvia (23) Rezes Judit (22) Ring (25) Rőser Orsolya Hajnalka (26) Rózsavölgyi Szalon (73) RS9 (25) Rujder Vivien (29) Rusznák András (20) Sáfár Orsolya (29) Sándor Csaba (36) Scherer Péter (34) Schneider Zoltán (30) Schöck Atala (51) Sebestyén Miklós (22) Sodró Eliza (23) Spolarics Andrea (21) Stohl András (31) Súgó (73) Sümegi Eszter (24) Szabóki Tünde (26) Szabó Máté (51) Szacsvay László (23) Szamosi Zsófia (20) Szappanos Tibor (31) Szegedi Csaba (39) Székely Kriszta (27) Szemerédy Károly (20) Szemere Zita (45) Szerekován János (30) SZFE (31) Szikszai Rémusz (24) Szirtes Ági (28) Szkéné (59) Szvétek László (35) Takács Nóra Diána (22) Takátsy Péter (26) Tamási Zoltán (25) Tarnóczi Jakab (20) Tasnádi Bence (34) Thália (99) Thuróczy Szabolcs (26) Török Tamara (27) Ullmann Mónika (21) Ungár Júlia (20) Valló Péter (27) Varga Donát (20) Várhelyi Éva (24) Vashegyi György (34) Vida Péter (22) Vidéki Színházak Fesztiválja (20) Vidnyánszky Attila színész (23) Vígszínház (45) Viktor Balázs (21) Vilmányi Benett Gábor (22) Vizi Dávid (30) Vörös Szilvia (26) Wiedemann Bernadett (43) Wierdl Eszter (24) Zavaros Eszter (38) Zeneakadémia (54) Znamenák István (41) Zsótér Sándor (79) Címkefelhő

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Ez volt már a 15. alkalom, amikor a Marczibányi Téri Művelődési Központ és a Magyar Drámapedagógiai Társaság közös szakmai napot szervezett, jellemzően színjátszókört vezető pedagógusok számára. A korábbi években is vonzó volt ez a program, és valóban mindig olyan alkotókat hívtak meg, akiknek a munkája valamiféle új irányt képvisel.

A felajánlott négy program közül csak a másodikon és a harmadikon vehettem részt, időhiány miatt Pass Andrea és Góbi Rita tréningjéről lemaradtam.

Ugyan nem színházi előadásról lesz szó, de két olyan színházcsináló párosról, akik érdekes előadásokat hoznak létre, és mivel az, amit elmondtak magukról, elképzeléseikről és munkamódszerükről, mezei nézők számára is érdekes, a nyomhagyás mellett döntöttem.

Fábián Péter és Benkó Bence, a K2 vezetői kapták a kora délután első időpontját, míg Vecsei H Miklós és az ifjabb Vidnyánszky Attila következett utánuk. Ebben a sorrendben is foglalkozom velük.

Ami közös: mindkét esetben közösségi alkotómunkáról beszéltek, annak irányításáról, illetve a szakma által egyébként elismert alkotók – mindannyian még harminc alatt bőven – bizakodva fordulnak a mesterségük felé, és egyetlen mondat nem hangzott el azzal kapcsolatban, hogy netán falakba ütköznek, és reménytelennek látnák a mai magyar színház jövőjét. Persze, nem kizárt, hogy vannak ilyesfajta gondolataik, mert mégis benne vannak a közegben, és látniuk kell például az alternatív szféra alulfinanszírozottságát, de mindannyiukban megvolt az a derű, amelyikről Vecsei Miklós direkt módon is beszélt – lehet, hogy mégis sikerülhet valakiknek derűsen alkotni, és alapvetően pozitív hozzáállással leélni az életet. Mindannyian hisznek abban, hogy munkájuknak van értelme, és nem hiábavaló színházat csinálni – lehet, hogy ők pont abban a néhány ezerben vannak, akiknek jutna üdv a Földön…

  1. Fábián Péter – Benkó Bence – nyílt próba a készülő előadásukból

A K2 színház előadásait elég jó arányban láttam korábban, de a rendező-író és átíró pároshoz kapcsolódó 9 előadás nem fedi le munkásságuk egészét az utóbbi négy évben sem. (Ennyi ideje dolgoznak együtt a Kaposvári Egyetem befejezése óta.) Jelenleg is fut egy új előadásuk Miskolcon – Az emberiség alkonya, és azt még igyekszem minél hamarabb felkeresni.

Ha valaki végignézi a beszámolóimat, akkor láthatja, hogy egy kísérletező kedvű csapatról van szó, akiknek az előadásai egyértelműen mutatják, hogy keresgélnek a formák között, és igyekeznek a legkülönfélébb aktuális témákról beszélni, akár kész darabok átírása, akár egy teljesen új szöveg alkotása által. Minden előadásukban közös, hogy meglepő módon eltér a többitől, illetve az is, hogy a mához akarnak szólni, nem pusztán egy előadás létrehozása a céljuk.

A merészség, a többet akarás meglátszik az előadásaikon, és ezt állapítottam meg éppen előző este, amikor végre egy hároméves lemaradásomat pótolva a Stúdió K-ban megnéztem a Bakfittyet, amelyben szerepelt Horváth Szabolcs és Pallagi Melitta is, Őket a rendezők azért hozták magukkal, hogy előttünk próbálják a Stúdió K-val készülő új koprodukciós előadásuk, a Rettegés és ínség a Harmadik birodalomban egyik jelenetét. (A Brecht bemutatójuk február 28-án lesz, már arra nincs jegy, viszont van a márciusi időpontokra.)

A próba előtt a program moderátora, Kaposi László az alkotókat diákszínjátszós múltjuk felől faggatta, akik beszéltek tantermi előadásaikról is. Ezeket külön-külön rendezték, ez volt az első kísérletük az önálló munkára. Az előadások - az Antigoné és a Hűség is - megrendelhetőek, tetszőleges helyszínre vihetőek. (A MU Színház szervezésében lehet rájuk egyéneknek jegyet venni – szintén már csak márciusra. A febr.14-i Antigoné előadást a mi iskolánk egyik osztálya vette meg, mert egy korábbi osztálynak már bevált, és tervezünk is még újabbakat rendelni.)

A tantermi előadások kapcsán Fábián Péter, aki a két rendező közül a szóvivő szerepét vitte a kétórás program során, egy számomra nagyon fontos mondatot mondott: azért kezdtek ezzel a formával foglalkozni, mert értelmét látták, és hisznek abban, hogy hatással lehetnek a fiatal nézőkre. Megbeszélés, azaz közvetlen visszacsatolás is történik ezen alkalmakkor, és hagyományos előadásaik esetén ennek az intenzívebb nézői visszajelzésnek a hiányát érzik. Mondanám, hogy minden előadásukba építsenek be beszélgetést, de attól tartok, hogy a nézők többsége valóban azt igényli, hogy egy előadással kössék le, és interaktivitást nem igényel hozzá.

A nézők aktív közreműködését ezen a délutánon feltétlenül igényelték a rendezők: hoztak ugyan két színészt magukkal, de a bepróbálandó jelenethez kellett még két további szereplő  és egy súgó is, akiket a megjelent drámapedagógusok közül önként jelentkezők közül választottak ki.

k2 kettenFábián Péter és Benkó Bence

A próba során a két rendező egyszerre instruált, és ezzel időt takarított meg. Érdekes volt megfigyelni, hogy milyen könnyedén össze tudtak hangolódni a civilek és a profi színészek, és már most érzékeltük a készülő előadás erős feszültségét. Bevallom, korábban voltak problémáim a K2 tagjainak megkülönböztetésével, többek között néhányszor kevertem  Horváth Szabolcsot és Rózsa Krisztiánt, mivel jellemzően szerepmegjelölés nélküli színlapokon találkoztam a nevükkel és mindig ugyanazokban az előadásokban játszottak. Ez az alkalom megoldotta a problémát, ahogy Fábián Péter és Benkó Bence sem fog összemosódni már előttem, hiába jegyzik közösen a munkáikat, és hiába képviselnek közös szellemiséget. (Együtt is játszottak színpadon - Át az ingoványon c. előadásban lehetett őket keverni.)

Civileknek mindig érdekes látni, ahogy a színész próbálgat, egy helyzetre több megoldása is van, talán emiatt is vált egyre gyakoribbá a bemutató előtt néhány héttel a nyílt próba intézménye mindenhol. Nyilvánvaló, hogy a kóstoló után érdekesebb lesz a néző számára a kész előadás is.

Már tudható, hogy kabaré formában, fehérre meszelt arcú színészekkel képzeli el a K2 csapata Brechtet, a jelenetek realitásától elemelkedve tervezik nekünk bemutatni. Majd kiderül. (A darabnak lesz egy másik előadása az Ódry Színpadon is, akár össze is lehet majd vetni a két felfogást.)

II.

Hasonlóan közösségi színházcsinálásban gondolkodik Vecsei H Miklós és ifj. Vidnyánszky Attila is, akiket egy fél óra szünet után hallgathattunk meg.

Kettőjük között kevésbé tolódott el az arány, de mégis kétségtelenül többet beszélt közös projektjeikről Vecsei Miklós, aki számára a civilekkel való nyilvános kommunikáció megszokottabb helyzet, hiszen évek óta színiiskolát működtet (Sztalker Suli) az Eötvös József Gimnáziumban, vasárnaponként. Elsősorban a színházhoz való hozzáállásáról beszélt, amely egységes és mindenféle tevékenységében azonos szellemiség nyilvánul meg. Azokat, akik hozzá hasonlóan gondolkodnak a színházi létezésről, egy nem hivatalosan működő csoportba fogja össze, amelynek (az előadáson meg nem nevezett) tagjai a legkülönfélébb társulatoknál dolgoznak. A Sztalker Csoport két vezetője, akiket most láthattunk, a Vígszínház tagja, és bár még nem hosszú ideje csatlakoztak, már érezhető jelenlétük hatása. (Olvastam már néhány beadott fogalmazást Vecsei Miklós alakításairól, és ezekből is érezhető, nemcsak Fb-oldalának nagyszámú követőjéből, hogy népszerű színész, többen más víges előadások főszereplőjének is inkább őt látnák szívesen.)

Mindkettejüket harmadévesen láttam legelőször egy Zsótér Sándor által rendezett Hamlet-előadásban, amelyben egyértelműen jóval érettebbnek és kiforrottabbnak látszott az ifjabb Vidnyánszky Attila (nekem mindenki mást el is homályosított akkor), de Vecsei Miklós is emlékezetes jelenség volt. Akkor még nem tudtam, hogy író is – ehhez a Liliomfi című előadásig kellett várnom.

Az, hogy Vecsei Miklós milyen komplexen gondolkodik életről és színházról 25 évesen, legjobban talán „Mondjad, Atikám!” című József Attila estjéből lehet meggyőződni, amelyiket egyedül írt, rendezett és egymaga játssza is. Egy ideje sejtettem, hogy muszáj lesz ezt látnom, és a beszélgetés másnapján már nem is halogattam tovább a kalandot, hanem elmentem a Pesti Színházba a vasárnap délutáni előadásra, amely be is igazolta előzetes elvárásaimat, és Vecsei Miklós személyiségéből adódó derű így is átsugárzott a József Attila képen.

Jó lenne, ha a változatosság kedvéért lehetne néhány olyan magyar zseni, aki nem rokkan bele a küzdésbe, akinek biztosítják a lehetőségeket és ki tud szabadon bontakozni úgy, hogy még intézményi támogatást is kap hozzá. - Ez jutott eszembe arról, ahogy Vecsei Miklós ezt a szerepet játszotta. Hátha lesz kivétel.

Ne felejtsük el, hogy kell a jó háttér, kellenek a lehetőségek a fiatal alkotóknak, a kreativitás önmagában nem elég - az előadáshoz kell a Vígszínház is, mert máskülönben ugyanezt egy maroknyi nézőnek csinálhatta volna meg egy pincében, sokkal kisebb hatásfokkal.

vecsei-vidnyanszky1Vecsei Miklós - ifj. Vidnyánszky Attila

Az ifjabb Vidnyánszky Attila kevesebbet beszélt ezen a délutánon, és mivel őt kifejezetten szemmel tartottam első megtekintése óta (legutóbb a vígszínházi Hamletjéről írtam), számomra ezúttal a volt osztálytárs mondandójára esett a hangsúly. A színész-rendező tartott egy gyakorlati tréninget is, amelybe a jelenlévők fele aktívan bekapcsolódott. Megtudhattuk, ha eddig még nem tapasztaltuk, hogy milyen nehéz jó koncentrációs állapotba hozni magunkat, és erre a nézőknek is szüksége van, nemcsak a színészeknek.

Mindkét író-rendező-színész párost jó volt látni, feltöltött ez a találkozás, és bízom benne, hogy az évad hátralévő hónapjai elegendőek lesznek ahhoz, hogy a hozzájuk kapcsolódó lemaradásaimat is bepótoljam.

Nemsokára a tegnapi, lehető legmelegebben ajánlott József Attila-est beszámolója is olvasható lesz…

Címkék: Vidnyánszky Attila színész Marczibányi tér Fábián Péter Vecsei Miklós Benkó Bence k2 színház

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr813658244

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása