2017 januárjának bemutatója volt a Szürke galamb – Tar Sándor regénye alapján -, amelyre azóta is minden hónapban készültem, de valami „kihagyhatatlan egyszeri esemény” miatt a megtekintés mindig bedőlt, pont úgy, mint a Négyeshatos vagy a Bakfitty esetén történt, amelyeket csak több éves csúszással sikerült pótolni. (Ezek után a „Rettegés és ínség”-nek a bemutatóján jártam.) Az éppen egy hónappal korábbi alkalomra volt már jegyem is, tanítványaim végül nélkülem mentek el, mert nem értem időben vissza egy külföldi operalátogatás miatt.
Ami még az eddigi „meg nem tekintés” kapcsán érdekes: néha szoktam kapni ismeretlenektől olyan kérdéseket, hogy miért nem nézem meg ezt, vagy azt a darabot, melyet a levélíró már látott, és utólag kíváncsi lenne az én véleményemre is. Eddig még egyetlen előadás iránt sem érdeklődtek ennyien, a bemutató után néhány héten belül több hasonló megkeresés is érkezett hozzám Szürke galamb-témában.
Lovas Dániel, Spilák Lajos, Nyakó Júlia, Nagypál Gábor, Pallagi Melitta