Mezei néző

A délelőtti nőcsábász után (Centrál: Legénylakás) még egy délutánra: Iaszón, és az ő két párhuzamos házassága. Benkő Claudia rendezett előadást Euripidész drámájából, Karsai György és Térey János fordítása alapján. Míg az előbbi jelen volt a premieren, Téreyre már egy ideje csak gondolhatunk, de mostanában annál is többet fogunk, mert épp ezen a péntek este mutatták be utolsó drámáját az Örkényben, amelyikről már el is készültem a bejegyzéssel a korábbi főpróba alapján.

Pálya Pompónia és Viktor Balázs

De most a téma az Ódry Színpad előadása, a Médeia.

Minek kellett Téreynek ilyen hamar meghalnia? Miért dolgozik Kovalik csak minden szökőévben Pesten? – ez volt a két első gondolatom az előadás után, amely nagyon kreatív, a máról szól, jók benne a színészek és még csak nem is hosszú: kevesebb, mint két óra szünet nélkül. Nekem a „feltétlenül nézendő” kategória, ahogy a tegnapi „A legyek” is az volt. Dupla hatost dobott az Örkény a 2019-es év végén, így lép majd innen tovább.

Gálffi László - Kerekes Éva

Jó megérkezni a Centrálba. Meglátjuk az ingyenes ruhatárat, a vállfás rendszerével, és ebből a gesztusból is átjön, hogy ez a színház megbecsüli a nézőit. Ez minden egyes alkalommal eszembe jutott, de most le is írom.

A mai helyzetben minden színháznak nagyon kell igyekeznie, hogy versenyképes maradjon, magánszínházaknak különösen, és valóban nem rossz út a Centrálé: olyan előadásokat adnak nekünk, amelyek után a néző jobb állapotban tud távozni, mint ahogy érkezett. Ebben áll Puskás Tamás színházának a népszerűsége, aki most egy régebbi előadását újította fel, amely ráadásul karácsonykor játszódik, így az időzítése tökéletes.

Fehér Tibor és Stohl András

A Legénylakás nagyon szerethető, mindenkinek habozás nélkül tudom ajánlani. Részletesebben:

Eljött tehát a különleges hétvége, amelyre rekordmennyiségű premier összesűrűsödött, és nyilvánvaló, hogy nem fogom tudni mindet megnézni én sem. „Csak” kilenc előadás van a naptáramban erre a karácsonyig tartó időszakra, amelyből nyolc premier és egy ráadás: Molnár Piroska 25. évfordulója Bors néni szerepében. Hamarosan elválik, hogy mennyiben működhet ez, a lemaradt előadásokat majd később fogom pótolni. Nyilván nem lesz minden ajánló az előadás másnapjára kész, de van, ami igen. Mindenkinek ezúton is köszönöm a figyelmet, az olvasást az ünnepi felkészülés időszakában, vagy a két ünnep között.

Az Örkény Stúdióban kezdtem a sorozatot, mégpedig Sartre „A legyek” című darabjának főpróbájával. Remek felütés volt, ha valaki nem jön tovább, annak annyit: ez egy 10/10-es előadás nekem, a "feltétlenül nézendő" kategória, érdemes küzdeni a bejutásért, mert kelleni fog. (Márciusig MINDEN jegy már eladva, de hajrá mindenkinek!)

Zsigmond Emőke és Jéger Zsombor - a kicsit sem édes bosszú után

Nagyon látszik egy színészen, ha éppen azt játssza, amit olyan NAGYON játszani akar. A monodráma eleve óriási kihívás, jelen esetben pedig Horváth Lili egyedül köti le a közönségét nyolcvan percen keresztül Gergye Krisztián rendezésében, a GK társulat és a Manna közös produkciójában. Az előadás feltétlenül több figyelmet érdemelne, havonta egyszer látható 2019. áprilisa óta a Bethlen tér nagyon otthonos kis színházában, közel a Keletihez, ahol – csak úgy mondom – jelenleg Bege Nóra és Éder Vera fotókiállítása is látható még dec. 19-ig.

Fotó: Molmik Photography

A december végi őrült bemutató-dömpinget látva előre sejthető volt, hogy a január korántsem lesz ilyen zsúfolt, már csak azért sem, mert egy bemutató előállításához jellemzően hat hétre van szükség még mindig a legtöbb kőszínházban. Majd a február megint több előadást hoz.

Jelen esetben is a saját magam számára összeállított programot vettem alapul a most különösen rövid ajánló készítéséhez, a teljesség igénye nélkül. KOMMENTBEN természetesen kiegészíthető.

Jánossal nemrég újranéztük Varga Ádám egyszemélyes előadását, a Túlélőt, amelyik másodszorra is egészen zseniális volt, és a fiam miután most a Félőlényben is megnézte Ádámot, már megint ismét akarja, sőt még egy rap-számot is írt tegnap neki/róla. (A címben ennek a kezdősorát használtam fel.) Így jártam, kellett nekem a gyereket beszoktatni a színházba, most már egyre több igénnyel áll elő, nem is tudom, hogy kire emlékeztet…

Balázs Andrea - Varga Ádám - "csapj fel te is szörnynek!"

Amikor szeptember végén a Színikritikusok díjátadóján voltam, megfogadtam, hogy feltétlenül pótolom legalább a Megfigyelőket és Az ügyet, azt a két független előadást, amely szembeszökően sok jelölést kapott és díjakat is.

Az Ügyet nem játszották azóta, de ezen a hétvégén háromszor is műsorra került. Ez a bejegyzés a pénteki alkalom extrém sikerének hagy nyomot. Az előadás szünet nélküli, hetven perc.

Fotó: ? - a kafkadesk.org ajánlójából

Akit foglalkoztat, hogy elmenjen párterápiára, mert válságosnak érzi házassága pillanatnyi állapotát, az jelentősen olcsóbban jön ki, ha helyette – első lépésként – a Pinceszínház új előadását választja. A kilencven perces időtartam nem sok, nem is érződik annak, és szünet sincs. Mivel korán vége, még van idő valahova beülni, a darab jó kiindulási pont egy nagy beszélgetésre.

A Komlósi-gála másnapján négy és fél óra alvás és egy hasonlóan "faltól falig" nap után tértem vissza az Erkelbe továbbra is kitűnő hangulatban, hogy mindössze negyedszer megnézzem a Bohémélet 2.0-át, amelynek a premier-szereposztásáról is írtam, és később az Operakaland-verzióról is.

Röviden: katartikus, fájdalmasan gyönyörű előadás volt, nagyon jól együttműködő szereplőgárdával, akik hatottak együtt is, külön is. 

Hosszabban: