A december végi őrült bemutató-dömpinget látva előre sejthető volt, hogy a január korántsem lesz ilyen zsúfolt, már csak azért sem, mert egy bemutató előállításához jellemzően hat hétre van szükség még mindig a legtöbb kőszínházban. Majd a február megint több előadást hoz.
Jelen esetben is a saját magam számára összeállított programot vettem alapul a most különösen rövid ajánló készítéséhez, a teljesség igénye nélkül. KOMMENTBEN természetesen kiegészíthető.
Kevesebbnek kell lennie a januárnak nálam is, mindössze 23 előadást terveztem, és ezek között legalább a hetven százalék pótlás, azaz korábbi bemutató megnézése. Nagyon bízom benne, hogy majd januárban tényleg sorra tudom venni a tavalyi évadban kihagyott vígszínházi és pesti színházi előadásokat. Ha megnézem a statisztikámat, akkor nem hagyható figyelmen kívül, hogy az a néhány bejegyzés, amelyik róluk szól, valóban nagyságrenddel több olvasót vonz, mint a többi, leginkább a Centrál illetve a Belvárosi előadásai váltanak ki még hasonló mértékű érdeklődést, mint ami a Vígben történik. A számok markánsan jelzik, hogy a mezei nézők hova szeretnek járni. (És mivel musicalekre alig megyek, azt csak valószínűsítem, hogy a Madách is hasonlóan jobb mutatókat kapna, ha a célközönsége lennék...)
Ha tetszik, ha nem, az operás bejegyzéseket is jóval kevesebben nézik meg –az elmúlt hét tükrében ez egészen nyilvánvaló, de ettől még továbbra is nézni fogok néhány operát. (Nincs reklám a blogon, a statisztika alakulása inkább csak jelzi, hogy mivel lenne hasznos foglalkozni – nyilván azzal, amiról olvasnának. Viszont ez a logika és a számok azt is mutatják, hogy a függetlenekre VAN jelentős igény, különösen, ha nézzük a játszóhelyek befogadóképességét. Emiatt is óriási kár lenne tovább szabotálni a működésüket.)
Az Erkelbe érkezik Erwin Schrott egy újabb vendégjátékra, ráadásul először Figaro lesz, majd egy héttel később Almaviva, és azért ez alkalmat adhat a darab 78.-81. (?) megtekintésére. A kérdés inkább csak az, hogy mindegyikre elmegyek-e, vagy mégsem. Ezt a rendezést valóban 25+ alkalommal láttam, a legtöbb poszton olyan énekes szerepel, akinek Schrott nélkül is örülnék, bár felhőtlenül mégsem sikerül lelkesednem a teljes névsor láttán. (Még vannak jegyek, mindenki nézze meg, hogy NEKI melyik szereposztás tűnik a legmegfelelőbbnek – csak ez számít.) Azt is megértem, aki nem hajlik a kompromisszumokra, és passzolja. Én is mondhatnám, hogy 77 élőben nézett Figaro után már biztos nem jöhet jobb előadás, de azért meglepne, ha mindegyiket kihagynám.
Van opera az Erkelen túl is, jön a szokásos operavizsga a Zeneakadémián (jan. 13.), ezen túl további két koncertet is tervezek itt, amelyeknek a színházi műsor nem is áll útjába.
Jó lenne január végén eljutni Bécsbe is, ahol a Rusalka ismét műsorra kerül. Tavaly énekelt benne Vörös Szilvia, lehet, hogy ismét fog. Ha netán van másban is ilyesmi ambíció, hogy jönne nézni, jelezze.
Ami a prózát illeti, ránézve a naptáramra tényleg csupa pótlást terveztem, például a most december végén lemaradt „A legszebb férfikor” -t a Tháliában, vagy a B32-ben „A kivettem egy gömböt a fejemből” c. előadást, amelyiket Katona László miatt már ezer éve meg akarok nézni.
Jó lenne az Ódry Színpad számos új bemutatóját is látni, de ezek jellemzően vagy számomra rossz napon, vagy éjszaka kezdődnek, ahogy az éppen most folyó, A Kohlhaas is…Azért, aki friss és üde, nyugodtan vállaljon be ezekből is, én reménykedem a februári jobb időpontokban.
De most még jön hat lendületes nap, 11 eseménnyel, amelyekből, ha a papírforma érvényesül, akkor nyolc bejegyzés néz ki még ebben a naptári évben, köztük hét az új bemutató – talán a téli szünet üres órái alkalmasak is lesznek majd a nyomhagyásra, nem fogom egyben mindet rátok önteni azonnal, vagy legalábbis nem mindenáron. Ahogy alakul...
Mindenkinek kellemes ünnepeket, jó pihenést kívánok ezúton is, és köszönöm az idei figyelmet, a korábbi évek olvasói létszámának jelentős megnövekedését az utóbbi fél év folyamán.
