Mezei néző

Ez inkább egy nyomhagyó bejegyzés, a független és kőszínházi prózai előadások után sorra veszem az évad legemlékezetesebb zenés pillanatait is, két oldalon keresztül.

Gioconda: Cser Krisztián, Gál Erika, Kissjudit Anna és Sümegi Eszter

Ez volt a harmadik alkalom, hogy Fischer Ádám szokásos újévi koncertjén részt vehettem, a 2016-os és 2017-es évet követően két év kimaradt. Erről következik most négyoldalas nyomhagyó bejegyzés, fele a koncertről, fele a közönség viselkedéséről, néhány tanulsággal.

A függetlenek után jöjjenek azok a kőszínházi előadások, amelyeket leginkább szerettem 2019-ben, a helyszínek szerinti betűrendben. 

Az első rész után jöjjön 2019 újabb tíz jó előadása független- és magánszínházi műhelyekből:

Szerethető évnek érzem a 2019-et, összességében is, nemcsak színházilag, bár jó esélyekkel indult eleve, tekintve, hogy 2018 életem második legkeményebb éve volt az eddigiek közül, tavaly ilyenkor kifejezetten örültem, hogy legalább vége lett. Most viszont már napok óta írom ezt az egyre hosszabb visszatekintő sorozatot, nem megy könnyen az elengedés.

Varga Ádám - Túlélő

A Kamrában ez volt az első idei bemutató, és mivel nem volt „elmaradásom” tavalyról, sok más helyen viszont igen, csak most jártam ott először, így egészen meglepett az átalakított előtér. Talán kényelmesebb lett így a hozzáférés a büféhez, kivilágosodtak a falak és az egész design sokkal jobban hasonlít a „nagy Katonáéhoz”. Nem lepne meg, ha ez az egységesítés lett volna a cél.

A Bánk bán van most terítéken. (Szó szerint – az előadás a vadászat motívumához köti a legtöbb szereplőjét és látványvilágát.) Tarnóczi Jakab rendezése talán túl merésznek tűnhet egy nemzeti klasszikushoz, de valami azt súgja, hogy a színház törzsnézőinek ez tetszeni fog, és hosszú távú sikerszériát jelenthet.

A címszereplő, Bányai Kelemen Barna agancsok között

Az Erkel Színház a „Keresztény évad” jegyében december végén egy szokatlan projekttel állt elő: Anger Ferenc rendezésében, magyar nyelven – Nádasdy Ádám fordításában -, négyszer is előadták SZCENÍROZVA Händel Messiás c. oratóriumát, mégpedig a Mozart által áthangszerelt változatot.

A fiam november végén egyszer csak egy színházi előadás után azzal állt elő, hogy már túl régen látta Molnár Piroskát, és nézzük meg valamiben. Hozzá képest előnyben voltam, mert akkoriban pótoltam az Oscart a Tháliában, de ettől még nyilván azonnal fellapoztam a műsort és a lehetőségeket. Így jött a Bors néni-nézés gondolata, amelyről később az is kiderült, hogy nem egyszerű eset, mert épp a kiválasztott vasárnapon van a jubileumi előadás: Molnár Piroska immár 25 éve ünnepli rendületlenül Bors néni 80. szülinapját. Ahogy néztem a wikipédián, még hat év kell ahhoz, hogy a színész és a szerep kora ténylegesen is találkozzon, nagyon remélem, hogy ez a színháztörténeti pillanat is eljön.

A Kolibri Színház előadás-fotója

Azt hiszem, hogy pont ilyen egy igazi mai Shakespeare-királydráma-előadás, amilyen Tompa Gábor rendezése. Ahogy Shakespeare is saját kora ruháiba öltöztette a színészeit, úgy a Vígszínház társulatának tagjai is - akik mind udvari előkelőket játszanak státuszukhoz illően, mai jellegű, de mégis a hétköznapi viselettől eltérő, fantáziadús ruhákat viselnek (tervező: Kiss Beatrix), és sokatmondó Antal Csaba vágóhidat asszociáló díszlete.

Vecsei H. Miklós és ifj. Vidnyánszky Attila - vetélytársak életre-halálra

A Katonában a premier előtti este jártam, mezei nézők társaságában. A színház már megtartotta a szokásos főpróbáját korábban, így, ha az előadásról nem is olvashattam semmit, már a nap folyamán, az Ódryn néhány színházi törzsnéző szuperlatívuszokkal emlegette ezt is, illetve a Katona másik friss bemutatóját, a Bánk bánt is, sőt jókat hallottam a II. Richárdról is, amelyek még akkor szintén előttem voltak. Van nem-virtuális információ áramlás is a városban, amelyik előadás foglalkoztatja a nézőket, arról szívesen beszélnek. Annál nincs semmi erősebb, mint amikor egy közeli jó ismerős azt mondja pl., hogy „a Taruffe az valami zseniális, és a Keresztes...! - feltétlenül nézd meg”. Tekintve, hogy a Médeia után azonnal eleve oda indultam, ez nem volt rossz előkészítés, bár az sem mondható, hogy „leszpoilerezték” a részleteket.

Fekete Ernő - Máté Gábor és Ónodi Eszter - amikor már közel a vég

A Tartuffe-ről én is csak azt mondhatom röviden, amit nekem mondtak: feltétlenül nézendő, nagyon jól sikerült és szórakoztató. Két óra szünet nélkül.

Részletesebben: