Mezei néző

Még híre-hamva sem volt a covidnak, amikor Vajda János már megírta az Operaház felkérésére legújabb operáját – ahogy a színlap tájékoztatójában is szerepel, saját ötletéből, Moliere „A képzelt beteg” című komédiáját és Bulgakov Moliere életéről szóló darabját némileg összefésülve, Várady Szabolcs…

Ez inkább egy nyomhagyó bejegyzés, a független és kőszínházi prózai előadások után sorra veszem az évad legemlékezetesebb zenés pillanatait is, két oldalon keresztül. Gioconda: Cser Krisztián, Gál Erika, Kissjudit Anna és Sümegi Eszter

Ez a fenti idézet a seriff szövege „A Nyugat lánya” harmadik felvonásában, és az elfogott banditára vonatkozik. „De mit láthat ebben a gazemberben a mi szép Minnie-nk?” – ez a nagy kérdés számára. Hasonlóképpen felmerülhet bárkiben, és fel is merült Vilmában, hogy miért akartam egy éven belül…

Az idei évadról már a megkezdése előtt eldőlt, hogy kevesebb előadást fogok tudni majd megnézni, mint a korábbiakban, és ez így is lett, 237-ig jutottam annak ellenére, hogy voltak olyan időszakok, amikor havi 27 előadással is „belehúztam”, és próbáltam minél több helyszínen ott lenni. Ez összesen…

Az eddigi tapasztalataim szerint május 24-én jellemzően túl erős élmények szoktak érni. Ez nyilván nem véletlen, magam választom ki a megnézendő előadásokat, nem nyomja rám senki. Illetve – ahogy vesszük. Néha túl nagy a csábítás, és nem sikerül ellenállni, pedig tudom, hogy más színházakban sok a…

Némi hezitálás után rászántam magam, hogy erről a két előadásról is röviden megemlékezzek, különösen azért, mert NÉZŐI szempontból tanulságos, és hátha lesz más is, aki ennek hatására jobban megbékül majd azzal a helyzettel, amikor azt érzékeli, hogy egy előadás nem hatott rá, vagy nem eléggé, vagy…

Nem lesznek aranyásók, sem romantika, sem elandalodás, sem igazi happyend, lesz helyette viszont a valóság tükrözése, egy megrázó történet, jó énekesekkel. Ez van, ezt kell szeretni, és lehet is szeretni. Én megszerettem, igaz többször is láttam, és úgy könnyű. (Minél többet foglalkozik az ember…

"Az istenek egyetlen halandónak sem engedik az élet zavartalan élvezetét" - ez (apám kedvenc mondása) tegnap este többször is eszembe jutott M. Tóth Géza tavaszi rendezésének második megtekintésekor. Az idei sorozat utolsó előadását néztem november 17-én a Magyar Állami Operaházban.

Aribert Reimann operájának Jean-Pierre Ponnelle által Dietrich Fischer Dieskau számára készített rendezését Anger Ferenc állította színpadra az Operaházban és most két alkalom erejéig elővették, hogy a 31 eseményből álló Shakespeare-fesztivál fényét ez is emelje. Most először láttam, csak a…

A walkürrel kapcsolatban is az az érzésem, hogy „ezerszer” láttam, de nem – amióta megvan a táblázatom, pontosan tudható, hogy ez mindössze a 12. alkalom 21 év alatt, szó nincs túlzásról – ez valószínűleg messze alatta van a Wagner Társaság átlagos tagjai által megtekintett előadásszámnak. Jelenleg…