Szerethető évnek érzem a 2019-et, összességében is, nemcsak színházilag, bár jó esélyekkel indult eleve, tekintve, hogy 2018 életem második legkeményebb éve volt az eddigiek közül, tavaly ilyenkor kifejezetten örültem, hogy legalább vége lett. Most viszont már napok óta írom ezt az egyre hosszabb visszatekintő sorozatot, nem megy könnyen az elengedés.
Varga Ádám - Túlélő
Ha tagadja valaki, ha nem, az egyéb tényezők (fizikai állapot, általános elégedettség-érzete, előismeretek vagy azok hiánya, stb.) mind nagyon belejátszik abba, hogy miként nézünk színházat. Saját magunktól nem tudunk elvonatkoztatni, bármennyire is szeretnénk, így néha előfordult velem is, hogy észleltem valamiről, hogy feltehetően nagyon jó előadás, de bevonódni mégsem tudtam.
Éppen emiatt ebben a sorozatban említett előadásokból SZUBJEKTÍV lista áll össze, nem lehet ez más, és csak AJÁNLAT. Azt NEM szeretném üzenni, hogy CSAK ezeket az előadásokat érdemes megnézni.
Bár 2019-ben 246 előadást láttam (ebben az operák, koncertek és főpróbák is benne vannak), és ez nem kis szám, és aki hasonló listákat tesz közzé, szintén sportszerű lenne, ha közölné, hogy az ő 40/19/akárhány topja hányból választódott ki, de még ez sem fedte le a teljes kínálatot. Nem is fedhette le, még mindig nagyon színes a pesti színházi élet, egy ember mindent nem láthat, bármennyire is próbálkozik. Nagyon szeretném remélni, hogy ez 2020-ban is így marad, és nem teszik lehetetlenné a független társulatok és magánszínházak működését. Az általam kiemelendő prózai előadások KÉTHARMADA ilyen műhelyekben készült.
Öt részre tagoltam ezt a bejegyzést a jobb befogadhatóság kedvéért, és azért is, hogy az egyes előadások kicsivel nagyobb hangsúlyt kapjanak még egyszer. Annyira nem kapkodtam el, mivel januárban nagyon kevés lehetőségem lesz újabb előadásokat megnézni, így még ülök a múlt év élményein kicsit.
TEHÁT jön először a pesti próza három részben elsősorban ajánló jelleggel, mert többnyire még repertoáron lévő előadásokról van szó, majd később a zenés előadások, illetve bónuszként a vidéki/külföldi kalandozások, utóbbiak inkább nyomhagyó jelleggel, bár szintén kedvcsináló szándékkal is.
Négy a 12 dühös emberből: Sütő András, Mucsi Zoltán, Lecső Péter és Gyabronka József
PESTI (és BUDAI) PRÓZAI SZíNHÁZAK
Miután a naptáramat végiglapoztam, és spontán kijegyzeteltem, 22 helyszín éppen 30 prózai előadása került erre a listára az első körben, de aztán még írás közben további három eszembe jutott, így lett 33.
Ezeken belül már nem rangsorolnék szívesen, minden előadáshoz tartozik bejegyzés, a részletek abból kiderülnek, és remélhetőleg az is, hogy mi érdekelt benne leginkább.
Ódry Színpad – SZFE
Ódry Színpadon túl sok előadást idén nem láttam (a kilenc az itt igazán csak töredéke az új bemutatóknak), de egyértelműen a Sirály, az Ampitryon (Dino Benjámin!) és még annál is inkább „A hős” jut eszembe először. Nekem ez volt a top idén. Roppant módon sajnálom, hogy egyeztetési okokból mindössze egy éjszakai előadás lesz már csak Gaál Dániel invenciózus rendezéséből, és nem sikerül ezt itt vagy akár máshol életben tartani. Erre mondaná Fehér Elephánt, ha még élne, hogy ebben „Nagy Mari egy csoda”, de tényleg az. (Amúgy persze mindig, bármiben, az volt a Nemzeti Médeiájában is.) És nagyon-nagyon jó, sőt talán várakozáson felül is: Sipos Vera, Makranczi Zalán és nem kevésbé a még egyetemista Staub Viktória, akit ebben észrevettem volna, ha már korábban is nem tűnt volna fel különleges színészi alkata.
Sipos Vera és Nagy Mari - A hős
Független-és magánszínházak –
Amint látszik majd azoknak, akik a következő két posztot is végigpörgetik, a SZÁMOMRA legjobb prózai előadások kétharmada készült független műhelyekben, akiknek a működése mindig is jelentősen kevesebb támogatást kapott az adófizetők pénzéből, ugyanakkor ez a nagyon sokféle társulat nagyban színesíti a színházi választékot. Épp a forráshiány miatt kevésbé tudnak nagykiállítású produkciókat létrehozni, ezekben elsősorban valóban a színészi játék és a színészek között megvalósuló érzékelhetően erősen kidolgozott kapcsolatok hatnak ránk és a színészek játékkedve is. (Ha valaki megnézi a listát, találni fog benne kőszínházi művészeket is, akik ezekben az előadásokban helyenként még jobban ki tudnak bontakozni. Már csak a plusz lehetőségek miatt is kellenek ezek a független vállalkozások, minden színésznek nem tudnak megfelelő feladatokat kínálni a kőszínházak.)
Átrium – A félelem megeszi a lelket – Nagyon sokat emlegették nekem ezt az előadást, mire láthattam, és tényleg igazán nagyon fontos is és jó is. A téma miatt is, de mind Hernádi Judit, mind Bányai Kelemen Barna nagyon szerethető benne, együtt is, külön is. Tényleg ez az egyik olyan előadás, amelyik leginkább nekem való volt 2019-ben.
A 12 dühös ember NEKEM jobbnak bizonyult, mint az előzetes híre. Decemberre már egészen összeért, igazi csapatmunka benyomását keltette. Ugyan Mucsi Zoltán és Gyabronka József az, akik a legjobb szerepeket kapták, de a többiek sem kényszerülnek statisztálásra. Szép, kiegyenlített előadás, és ugyancsak megfontolandó gondolatokkal találkozik a néző.
B32 Galéria – Kétszer néztük meg a fiammal Varga Ádám előadását, a Túlélőt. A fiatal színész igazi energiabomba, és nemcsak először, de másodszor is egészen lekötött minket, pedig akkor már tudtuk, hogy mi várható. Nem 2019-ben fedeztem fel magamnak, de ez az előadás elérte, hogyha ezek után, ha bármiben benne lesz, akkor már csak miatta is elmegyek rá. (A 12 dühös emberben is jól állt neki a ráosztott szerep.)
A Látókép Ensemble szeptemberi bemutatóját szintén a B32-ben kezdték el játszani. Az Egy százalék indián szereplőire éppúgy a természetes színészi játék jellemző, mint amit az Ernelláék-ban vagy a Kálmán-nap-ban lehetett tapasztalni. Amikor hiába ismerjük a színészeket már több filmről is, mégis hajlamosak vagyunk elhinni, hogy saját magukat adják, és mi csak beültünk a nappalijukba másfél órára. Mindhárom előadás nézendő az összes játszó személy miatt.
A Jurányi befogadó helyszín, a produkciók mindegyikét más-más csapat hozta létre. A két orlais előadást majd a holnapi részben sorolom fel, a helyszínnél és a legeknél említődjön a Polgár Csabához és Molnár Gusztávhoz köthető „Az örökség”, illetve a „Benne vagy”, amelyből nekem Ficzere Béla alakítása mindent vitt. Aki még nem látott senkit telefonon keresztül autót szerelni, azoknak különösen ajánlom. Jól állna neki több nagyobb szerep is, szívesen nézném még sok más produkcióban is.
Ficzere Béla - Benne van...
A Karinthy Színház Stúdiójában a Lady Bracknell című egyszemélyes darabban Szirtes Balázs formátumos angol hölgy, különösen izgalmas egy ennyire nőies nőt látni, amelyiket egy férfi játszik el, és kell hozzá vagy húsz perc, amíg magunkhoz térünk. Láthatóan a szívügye a projekt, és csak azt sajnáltam, hogy a direktor nem láthatta ezt a premiert, és nem dönthetett úgy utólag, hogy ad Szirtes Balázsnak néhány Bunburyt is. Egy biztos, ha Marci ezt megéri, én biztosan nyaggattam volna, hogy próbálja ki.
A Karinthy másik decemberi bemutatója is egyértelműen a nagyon ajánlhatóak közé került nálam. A Félőlény ugyan a felszínét tekintve hagyományos mesejáték, de nagyon fontos tartalmakat hordoz, mozgósító ereje van, ráadásul ebben is nagyon jó Varga Ádám, de Sütő András is eszembe jut spontán, ahogy visszagondolok.
A K2 Színház nem egy előadás foglalkozik a hatalom és a zsarnokság kérdésével teremszínházi előadás formájában. Ezek közül nekem a „Ki vele, Néró!” volt a legszerethetőbb, nem kizárt, hogy Domokos Zsolt főszereplése miatt. A nálunk játszott előadást a diákok is igazán szerették, aki teheti, mert tanít, hívja meg a produkciót.
Domokos Zsolt - Néró
Mára ennyit, holnap jön még 10 független- és magánszínházi produkció.
PS. Minden kép a belinkelt bejegyzésekben már egyszer fel lett használva.
